the napkin ↳ lrh | ✓

2.; second message

Utolsó óra után, ami a tesi, mindenki eszeveszetten rohan ki az épületből, mintha egy kalitkából engedték volna ki őket. Éppen a cipőmet veszem át amikor a hiperaktív barátnőm, Ginger, hirtelen odapattan mellém a padra, de úgy, hogy az egész sor megremeg.

- Nincs kedved elmenni valahova, most suli után? – kérdezi túl buzgóan, miközben a lábával dobol.

- Ahj, fáradt vagyok.. – dörzsölöm meg a halántékomat. – Nem lehetne, hogy holnap menjünk?

- Nem vagy te fáradt! – csap vállon játékosan. – Kérlek Bonnie!

- Oké, jól van. Hova akarsz menni? – kérdem, miközben felállok és leengedem a hajamat, ami eddig fel volt fogva a fejem tetejére.

- Ú! Mi lenne, ha megmutatnád nekem azt a helyet amiről annyit dumáltál?

- Felőlem. – felkapom a táskámat a padról, és Gigivel az oldalamon megyünk ki az öltözőből.

- Hanyas lett matek dolgozatod, amúgy? – dob fel egy random témát, miközben a suliból ballagunk kifele.

- Hármas. – morgom. – Egy pont kellett volna a négyeshez. Szerinted? – fordulok felé.

- Oh, hát az szar.. – gondolkozik el. – Nekem ötös lett, bár Nikki mellett ültem, szóval érthető.

- Utállak! – nézek rá hitetlenkedve, mire ő felnevet.

Az út többi részét csöndben tesszük meg, de a nem is kell sokat sétálnunk, hisz a kávézó csak tíz percnyire van tőlünk. Amikor odaérünk, előre megyek és bevárom Gingert. Belépkedünk a túl tömött, emberektől zsongó boltba. Automatikusan a kedvenc asztalomat keresem a szemeimmel, amit meg is találok, ezért mielőtt még bárki elfoglalná, lehuppanok az egyik székre. A barátnőm is követi a példámat, és leül a velem szemben lévő helyre. Az egyik pincérlány hamarosan kijön a mi asztalunkhoz és felveszi a rendelésünket, ami csak két jeges kávéból áll.

Miközben Gigivel beszélgetésbe folyamodunk, a terítőt piszkálgatom. A reggeli szalvéta még mindig ott pihen előttem, de most, hogy jobban megnézem, már nem csak egy szám áll rajta.

„202-555-0108, nagyon édesen áll rajtad az a szoknya, Bonnie"

Nyelek egy aprót, és még levegőt is elfelejtek venni. Biztos, csak valaki szórakozik velem. Körbe nézek, de nem látok semmi gyanúsat.

- Bon, figyelsz rám egyáltalán? – szakít ki a gondolkozásomból az előttem lévő felháborodott lány.

- Igen, figyelek. – pillantok rá, és gyorsan belevágom a táskámba a szalvétát.