the napkin ↳ lrh | ✓

19.; night

A tanítás után magammal rángattam szegény Nikkit a plázába, és nagyon reméltem, hogy semmit sem sejt az egészből, mert akkor feleslegesen vittem volna el vásárolni. Hála az égnek hamar eltelt ez a pár óra hossza amit ott kellett töltenünk, ezért most úton vagyunk Ethanékhez, mivel így beszéltük meg az egész tervet.

Az útkereszteződésen átmenve jövök rá, hogy a meglepetés lehet, hogy nem is lesz annyira meglepetés, mert Ethan háza előtt eléggé sok kocsi áll. Na szuper.

- Mi van itt? – nézelődik Nikki mikor a lakás elé érünk.

- Múlt héten fizetőssé tették a közeli parkolót. Azóta ide állnak nagyon sokan. – mondom. Hihető hazugság, mit ne mondjak.

- Honnan tudod?

- Ethan mondta! – vágom rá.

- Na köszi a mai napot, szia! – kezd el búcsúzkodni.

- Öhm, figyelj, odakísérlek. – rágom a számat belülről, hisz ez már nagyon hülye kifogás.

- Tudod mit? Inkább ezt nem is fírtatom! – néz rám, majd lassan fellépkedünk a lépcsőn.

Hallatszik, hogy valaki torka szakadtából elkezd énekelni valamit bentről. A fejemet fogom, mivel ezzel már száz százalék, hogy Nikki rájött.

- Te elmeháborodott faszkalap! – ordítja Gigi. Vagyis csak Ginger lehet ez az ordíbáló személy, hisz ő szokta felidegesíteni magát mindenen.

- Ez mi? – oh, csak egyszer tartaná magában a mondandóját.

- Nem tudom, de jobb ha bemész. – kínos. Ez az egy szó illik a mostani helyzetre.

- Nem meg mondtam, hogy kussoljál mert itt vannak? – kiabál Gigi továbbra is amikor Nikkivel megjelenünk.

- MEGLEPETÉS! – kántálja ezzel egy időben a tömeg.

- Úristen mennyien vannak! – motyogom amikor körbenézek.

- És lesznek többen is. – suttogja nekem Ethan, amikor elmegy mellettem, majd egyenesen Nikki ajkaira tapad.

Belépkedek a nagy nappaliba, és ekkor kiszabadul a pokol. Elindul a zene, még hozzá annyira hangosan, hogy szerintem az este végére már süket leszek. A fiatalok elkezdenek őrjöngve ordíbálni és táncolni. Magyarul, hivatalosan is elkezdődik a buli. És ezt nem úszom meg annyival, hogy lelépek az első öt perc után, hisz valamennyire az egyik barátnőm születésnapi bulija, na meg Ginger is rajtam tartja a szemét.

❀❀❀

Lassan éjfélt üt az óra, de még mindig gyűlnek az emberek. Ethan ennyi embert nem hiszem, hogy ismerne. Maximum látásból de ezt is kétlem.

És én itt ülök az egyik sarokban a kezemben egy pohárral amiben valamilyen gyümölcslé van. Gigi csapódik mellém, a semmiből.

- Igyál már!! – lök meg, én pedig elmosolyodok. Legalább ő jól érzi magát.

- Nem. – rázom a fejem.

- Ahj, csajszi, kérlek, a kedvemért! Nikki kedvéért! – folytatja.

- Ginger, nem.

- Luke kedvéért!

- Mi van?

- Semmi. Csak gondoltam hátha így ráveszlek. – vigyorog.

- Add ide! – kapom ki a kezéből a dobozos sört és egyszerre iszom ki belőle azt a kis mennyiséget ami még benne maradt.

- Ezazz! – csap a vállamra a barátnőm, majd tovább áll valami sráccal táncolni.

Felállok, és megkeresem az emeletre vezető lépcsőt. A fenti wc remélem nem annyira gusztustalan mint a földszinten. Felbotorkálok a fokokon, majd fordulnék be a mosdóba, amikor valaki beránt egy szobába. Sötét van, és semmit sem látok.

- Nem tudom ki vagy, és nem is akarom tudni. De ha nem haragszol, akkor én.. – tapogatom ki a kilincset de az illető megragadja a csuklómat. Nyelek egy aprót.

- Maradj. – hangja rekedt, és férfias, amitől végig fut a hátamon az hideg.

- Ki vagy? – kérdezem, és akaratlanul is lehajtom a fejemet.

Az állam alá simítja az egyik kezét és kicsit megemeli, hogy az arcába nézhessek. Az a gond, hogy a sötét miatt nem látok semmit.
Hirtelen felkapcsolja a villanyt, és megtámaszkodik a fejem mellett a falnál.

Ez a srác ismerős.

- Luke vagyok. – vigyorodik el.

Kék szemei szinte megbabonáznak, amikor rájövök, hogy ő az. Az a Luke aki a szalvétákon hagyott nekem üzeneteket. Az a Luke akivel már egyszer találkoztam a kávézóban. Az a Luke aki leöntött, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ki is ő. Az a Luke, aki lassan már két hónapja zaklat telefonon. Igen, ő az. Nagyon is, hisz élet nagyságban itt áll előttem. Túlságosan is közel hozzám.