Amint megfordulok, el kell, hogy szomorodjak. Nem ő. Nem Luke áll előttem. Mit is hittem? Hogy majd utánam jön? Jó vicc volt.
- Azt hittem, hogy örülni fogsz a fejemnek. – morogja. Ginger.
Már lassan egy hete nem volt iskolában, mert elkapott valami betegséget, és az orvos kiírta őt erre a hétre. Persze ő szokásához híven ellenkezett, mert nem akart otthon maradni egyedül és unatkozni. Valahol megértem, de azért az egészsége sokkal fontosabb ennél.
- Hát te? – mosolyodom el szélesen és akaratlanul is az üveg ablakra pillantok.
Mindenki boldogan fecseg egy kávé társaságában. Senkinek sincs a kezében a telefonja, pedig az enyém folyamatosan rezeg, hogy új üzenetem érkezett.
- ...szóval végre meggyógyultam. – fejezi be Gigi.
- Basszus, bocsi, elkalandoztam, mit is mondtál? – kapok a fejemhez.
- Basszus?
- Az nem csúnya szó, még mindig jobb mintha úgy beszélnék mint te. – mondom.
- Aha, na jó, min jár a fejecskéd? Látom nem nagyon figyelsz rám.
- Az idegösszeroppanás szélén állok. – csúszik ki az ajkaim közül.
- Hogy mi?
- Ja, csak Luke írosgat folyton és idegesít. Nem akarja, hogy lássam őt. – részben igazat mondok, de persze ennek a fele jóval "nagyobb" gond.
- Ühüm.. – motyogja. – Figyelj Bon, szerintem hagyd a fenébe! Mi van ha tényleg egy pedofil mint ahogy az elején hittük?
- Nem hiszem, hogy az lenne.. – rázom a fejem.
- Reménytelen vagy. – sóhajt fel halkan. – Megyünk sétálni? Ne az út közepén álljunk. – bólintok, és elindulunk egy random irányba, viszont a telefonom még mindig rezeg az újabb értesítésektől.
- Elegem van! – kiáltok fel és megnézem az új üzeneteimet.
Luke: hé
Luke: Bonnie
Luke: Bonnie
Luke: bonnie
Luke: BONNIE
Luke: bon
Luke: Bon-bon
Luke: ez de jó, mostantól így foglak hívni
Me: Bon-bon?
Luke: Baj?
Me: nem
Me: de attol fuggetlenul meg mindig idegesitessz
Luke: hát ez sajnálatos
Me: az:)
Luke: na ne haragudj már, majd találkozunk amikor te akarod
Me: de hát én..
- LE NE MERD EZT ÍRNI MERT MEGTÉPLEK! – Gigi kitépi a kezemből a telefonomat ezért csak a fél mondatot küldöm el.
- Ginger!!
- Hányszor mondjam még el? Pedofil! P-e-d-o-f-i-l! – tagolja el betűnként.
- Nem biztos, hogy az. – most konkrétan Luke-ot védem. Teljesen elment az eszem.
- Lehet, de nem tudhatod. Szerinted miért nem akar találkozni szemtől szemben?
- Igazad van. – suttogom.
- Írd neki, hogy hagyjon békén örökre! – adja vissza a kezembe a telefont.
- Okés.
Me: Jobb ha ezt hanyagoljuk.
Me: Ne keress többet.
Me: Köszi.
- Tiltsd le a számát is!
- Kész.
•
Ugh, mik lesznek itt..
Amúgy remélem nem annyira gyors a történés, de ha igen, akkor csak szóljatok, mert szívesen húzom még vagy 100 részig. Na jó nem, azért ezt én sem gondoltam komolyan.😂
Xx, B. ♡
YOU ARE READING
the napkin ↳ lrh | ✓
Fanfiction"minden titokzatos eset, amely életünkben bekövetkezik: üzenet." [befejezett] brabesz©2017