the napkin ↳ lrh | ✓

24.; my idiot friend

- Te meg, hogy a francba kerülsz ide? – kiáltom át neki, ahelyett, hogy inkább közelebb lépkednék a kocsihoz.

- Szállj be inkább, kezd hűvös lenni. – szól vissza és megpaskolja a lehúzott ablakon keresztül az autó oldalát.

Az eszem teljes mértékben ellenkezik, hisz Luke-ot alig ismerem, na meg, ki tudja, hova akar elvinni, így csütörtök este. Viszont a szívem ezekre a kifogásokra rácáfol ezért inkább jobbnak látom, ha beülök Luke mellé, mielőtt elájulnék.

- Helló.. – motyogom és akaratlanul is Luke szőke fürtjeire téved a tekintetem. De mint látom, ő is engem fürkész.

- Szia Bon. – vigyorodik el miközben újra rázendít a motorra, majd kisorol a jobb sávba.

- Hova megyünk? – nézem az elsuhanó tájat az ablakon keresztül.

- Hát nagy tervem nincsen, mivel holnapra beszéltük meg a találkozót.

- De hát azt a mai napra is áttudjuk rakni.

- Nem. – mondja.

- Nem? – pillantok rá. Mi az, hogy nem?

- Csak péntek este szokott nyitva lenni az a hely.

- Pff.. – megállok. – Oké, ezt talán nem is annyira pff. Inkább ijesztő. Hova megyünk holnap?

- Ha kíváncsi vagy akkor...

- Hamarabb megöregszek, tudom, tudom. – mondom monoton hangon, mire felnevet. Istenem de édes a nevetése.

Megállunk a piros lámpánál így újra alkalmat kap arra, hogy rám nézzen.

- Kocsikázzunk. Megfelel? – tekintete elidőzik a halvány szeplőimen. Nem alapoztam le rendesen? Na ne már...

- Ühümm.. – mondom.

- Akkor jól van. – az egyik kezét megtamásztja maga mellett, és amikor zöldre vált a lámpa, gázt ad az autónak.

Azt hinné az ember, hogy ilyenkor bekövetkezik az a bizonyos, jól ismert kínos csöndnek elnevezett kellemetlen dolog. De ez a Luke-al való esetben nem így van.

Kérdezget tőlem, hogy jobban megismerjen, aztán én kérdezek tőle, ám ő általában burkoltan válaszol. Néha egy-egy témához hozzáfűz pár vicces sztorit, amin nagyokat nevetünk.

Már vagy két órája járjuk a várost, és egyre jobban fogynak a kocsik az útról, hisz hamarosan tíz óra lesz. Éppen egy kiskori emlékemet mesélem el amikor a telefonom pittyenése megszakítja a sztorit.

- Bocsi. – szabadkozom és gyorsan megnézem ki üzent.

Gigi: Eljössz velem az ügyeletre?:)

Me: MIVAN?

Gigi: Majd elmesélem.

Gigi: a kórházban találkozunk

Me: anyudék?

Gigi: üzleti út

Me: Érted megyünk, maradj otthon.

Gigi: Ha nem vagyok hülye, ez többes számnak olvastam. Kivel vagy?

Erre már nem írok vissza neki, hanem gyorsan lediktálom Luke-nak Gigi címét és amilyen gyorsan csak tudunk, arra felé vesszük az irányt.

Negyed óra alatt érünk oda, és a barátnőm már a kapu előtt áll. Vizes hajjal, köntösben. Miért nem öltözött fel? Ám amikor végigmérem, a kezén, pontosabban a mutató ujja végén egy üveges szappanadagolót vélek felfedezni.

Ginger kinyitja a hátsó ajtót és becsusszan középre.

- Te meg ki a faszom vagy? – na, rátért a lényegre.

- Nem mondtad neki? – intézi a kérdését felém Luke.

- Mi van az ujjadon? – furdolok hátra Gigihez.

- Ő LUKE? – kerekedik ki a szeme, amikor jobban megfigyeli a mellettem ülőt. Pedig nem is említettem a fiú nevét. Honnan jött rá?

- Honnan tudod? – kérdi az említett személy.

- Az anyádat, téged ismerlek! – a szappanos üveggel fejen koppintja Luke-ot. – Mit kerestek ti itt együtt? Mi ez az egész Bonnie Cox? Mire véljem?

- Ismersz engem? – döbben le a szöszi.

- Látásból. – vágja rá Gigi.

- Okéoké. Elmagyarázom mi van, ha te is. – kötök alkut Gingerrel.

- Jó. – hajol előre.

- Luke-al megdumáltuk, hogy péntek este találkozunk, de mivel hülye vagyok, ezért ma mentem el a megbeszélt helyre. És hát ráírtam. Most meg itt vagyunk.

- Aha, jól van. Annyi a szerencséd, hogy tudom ki ő, és nem pedofil. Bár kitudja, lehet azóta rossz karrierbe kezdett. Szervkereskedő vagy, Hemmings? – koppintja meg újra Luke fejét. Felnevetek.

- Abba hagyhatnád ezt. – mordul fel mosolyogva Luke.

- Mit? – és egy újabb kopp.

- Mindegy, hagyjuk.

- Na de honnan ismered? – érdeklődöm.

- Ashton Irwin. Közös haverunk vagy mi a frász. Tudod egy ideig egy hangszerboltban dolgoztam. – mondja, én pedig bólintok. – Irwinnel ott ismerkedtem meg, aztán egyik nap behozta ezt a buzit is. De ő nem hiszem, hogy emlékszik rám. Belevolt temetkezve a telefonjába. Egy csajt fűztél már akkor is, mi?

- Oké, köszi, megértettem. – bólogatok, mivel tudom, hogy ezt később úgy is megtárgyaljuk. – De a legfontosabb kérdés, miért vizes a hajad, miért vagy köntösbe és MI EZ AZ UJJADON?

- Ja, hát hajat mostam, unatkoztam a kádban, és azzal szórakoztam, hogy belenyomtam az ujjam ebbe a szarba. Egy ideig még ki is jött, de a tizedik alkalom után már nem akart onnan kicsússszani. Aztán mivel siettem ezért csak egy köntöst vettem fel, valami szar pizsivel. Ennyi.

- Te nem vagy normális! – nevetek fel.

- Tudom. – vigyorog.

•

Amúgy ez egy megtörtént eset, kicsit átalakítva persze, hisz amikor barátnőmnek az egyik ujjára cuppant egy szappanos izé, akkor egy öt perc elteltével kitudta szedni, és hát nem kellett ügyeletre menniük. (nyomorék)
Nektek volt már ilyesmi élményetek, az idiótaságotok miatt?😂 Kíváncsi lennék rá.
Xx, B. ♡