the napkin ↳ lrh | ✓

12.; morning

Reggel iszonyatos fejfájással ébredek. A homlokomra szorítom a tenyerem, miközben erősen összecsukom a szemeimet. Próbálok visszaemlékezni a tegnap estére, de nem igazán megy. Elkezdem tapogatni a mellettem lévő éjjeliszekrényt, de mivel nem találom, tovább gurulok az ágyról egyenesen le a földre. Még pedig a hangokból ítélve, Gingerre.

- Anyád! – kiált fel, nekem pedig azonnal kipattannak a szemeim.

- Mi a.. – nézek körül. – Miért vagyok nálatok?

- Mert nincsenek itthon a szüleim, és nem akartál részegen haza menni. – dörmögi a párnába.

Gyorsan lekúszok a barátnőmről és felülök. A telefonomat azonnal kiszúrom a szoba sarkában. Hogy került oda? Óvatosan lábra állok, és a szédülésem ellenére, felveszem a telómat a földről.

- Te emlékszel mindenre?

- Öhm, ja, bár vannak dolgok amik nem rémlenek. Te? – nyitja ki a szemeit a földön fetrengő lány és rám emeli a tekintetét.

- Semmire sem emlékszek. – rázom a fejem és visszahuppanok az ágyra.

- Nem csodálom, nagyon kiütötted magad. – nevet fel, én meg felmutatom a középső ujjamat.

Feloldom a telefon képernyőjét és megnézem az értesítéseimet. Végig pörgetek az instagrammon meg minden egyéb közösségi oldalon.

- Úristen! – ordít fel Gigi, mire odakapom a fejem.

- Éppen szülni készülsz? – kérdem vigyorogva.

- Haha, nagyon vicces vagy. – hunyorít. – Majd te fogsz mindjárt megszülni, ha visszaolvasod az tegnap esti üzeneteidet.

- Mi van?

- Ráírta arra a számra.

- Na neee! – újra felnyitom a képernyőt és bemegyek az sms részlegbe.

Az elejétől visszaolvasom az összes üzenetet amit szegény (vagy nem szegény) srácnak küldtem. Mivel Gigit is érdekli, felcsúszik mellém, és együtt nézzük tovább a rosszabbnál rosszabb üzeneteimet.

- Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! – sóhajtok.

- Uh, sosem káromkodsz, sőt, sosem viselkedsz így. Legközelebb nem veszlek rá egy pohár alkoholra sem. – mondja.

- Szerinted írjak neki valamit? Hogy bocsi, vagy bármit?

- Írjál, de most ha megbocsátasz, megyek és kidobom a taccsot. – veregeti meg a vállamat, és elhagyja a szobát.

Megforgatom a szemeimet, és lassan, megfontoltan, írok egy rövidke szöveget a fiúnak.

Me: Sajnálom a tegnap estét, nem szándékoztam ilyeneket írni neked. Remélem nincs harag.