the napkin ↳ lrh | ✓

15.; wink

Szombat reggel van, és a ház kong az ürességtől. Nem tudom miért, és egyáltalán hol van a család többi tagja, de mivel utálok egyedül lenni itthon, elkészülök, és elindulok a kedvenc kávézómba. Rég voltam már ott, mostanában teljesen kimaradt a reggeli rutinomból.

Az utcán sétálva felmérem a környezetemet. A fák már felvették a zöld színben pompázó lombkoronájukat. Egy-két virág is kinyílt már. Mostmár hivatalosan is kijelenthetjük, hogy tavasz van.

Befordulok a kis utcába, ahol van a kávézó és belépek a vendégekkel tömött helyiségbe. Keresek egy asztalt, jobban mondva, azt az asztalt, és leülök. Rögtön a szalvéta felé kapok.

„202-555-0108, ;)"

Beharapom az ajkamat, és a telefonomat a kezeim közé veszem. Felnyitom a képrenyőt és bepötyögöm Luke-nak az üzenetem.

Me: Te csak ne kacsintgass;)

Luke: Mert, mi lesz?

Me: Nem akarod te azt tudni...

Luke: Ezek szerint semmi, édes vagy

Luke: elpirultál

Luke: szeretem, hogy zavarba tudlak hozni

Me: Utállak! Olyan gáz, hogy miközben itt írok neked, te folyamatosan nézel és azt sem tudom, hogy ki vagy...

Luke: Ilyen ez:D

Me: Gyere ide, és beszélgessünk élőben!

Luke: Nem.

Me: Miért nem?

Luke: Mert még nem akarom

Me: Ok

Luke: Most besértődtél?

Me: Nem

Luke: De

Me: megöllek

Luke: kötve hiszem

Me: pff

Felállok és inkább beállok a sorba. Hála az égnek nincsenek sokan előttem, ezért ahogy a pulthoz kerülök, kérek egy jegeskávét elvítelre.

Pár perc várakozás után, megkapom a rendelédem és távozom a boltból. Valahol reménykedem abban, hogy Luke utánam jöjjön, de ennek semmi esélye sincsen. A gondolkozásomból egy kéz szakít ki, ami megragadja a csuklómat és maga felé fordít.