Szombat reggel van, és a ház kong az ürességtől. Nem tudom miért, és egyáltalán hol van a család többi tagja, de mivel utálok egyedül lenni itthon, elkészülök, és elindulok a kedvenc kávézómba. Rég voltam már ott, mostanában teljesen kimaradt a reggeli rutinomból.
Az utcán sétálva felmérem a környezetemet. A fák már felvették a zöld színben pompázó lombkoronájukat. Egy-két virág is kinyílt már. Mostmár hivatalosan is kijelenthetjük, hogy tavasz van.
Befordulok a kis utcába, ahol van a kávézó és belépek a vendégekkel tömött helyiségbe. Keresek egy asztalt, jobban mondva, azt az asztalt, és leülök. Rögtön a szalvéta felé kapok.
„202-555-0108, ;)"
Beharapom az ajkamat, és a telefonomat a kezeim közé veszem. Felnyitom a képrenyőt és bepötyögöm Luke-nak az üzenetem.
Me: Te csak ne kacsintgass;)
Luke: Mert, mi lesz?
Me: Nem akarod te azt tudni...
Luke: Ezek szerint semmi, édes vagy
Luke: elpirultál
Luke: szeretem, hogy zavarba tudlak hozni
Me: Utállak! Olyan gáz, hogy miközben itt írok neked, te folyamatosan nézel és azt sem tudom, hogy ki vagy...
Luke: Ilyen ez:D
Me: Gyere ide, és beszélgessünk élőben!
Luke: Nem.
Me: Miért nem?
Luke: Mert még nem akarom
Me: Ok
Luke: Most besértődtél?
Me: Nem
Luke: De
Me: megöllek
Luke: kötve hiszem
Me: pff
Felállok és inkább beállok a sorba. Hála az égnek nincsenek sokan előttem, ezért ahogy a pulthoz kerülök, kérek egy jegeskávét elvítelre.
Pár perc várakozás után, megkapom a rendelédem és távozom a boltból. Valahol reménykedem abban, hogy Luke utánam jöjjön, de ennek semmi esélye sincsen. A gondolkozásomból egy kéz szakít ki, ami megragadja a csuklómat és maga felé fordít.
ESTÁS LEYENDO
the napkin ↳ lrh | ✓
Fanfic"minden titokzatos eset, amely életünkben bekövetkezik: üzenet." [befejezett] brabesz©2017