writer, or more? // l.s

12

Heyy

Most szerencsére tudom hamar hozni a részt, szóval itt van, bár lehet a vége miatt nem fogtok szeretniXDD

Mindenkinek jó szünetet, utaztok valahova?:)

Ne felejtsetek kommentelni és voteolni

All the love .xx

•••••

- Nem érted Troye, nekem ez nagyon fontos – magyarázom hevesen barátomnak, miközben a suliban magamra kapom a táskám.

- Én a helyedben akkor sem mennék el egy híres emberrel "randizni" – rajzol idézőjeleket a levegőbe, miközben én a szekrényemet zárom be.

- Nem érdekel, hogy te mit gondolsz, el fogok menni vele és igenis jól fogom érezni magam – bólintok, tulajdonképpen saját magamnak, miközben megfordulok, hazafele indulva.

- Harry – szól utánam Troye, de én nem figyelve rá haladok előre. - Harry!

Ekkor megérzek egy erős kezet, ahogy megragadja a pólóm, majd nekitol a szekrénynek. Jaj, csak ezt ne...

- Ó, drága, kicsi Harry – mosolyog gúnyosan az arcomba Dylan, miközben még jobban a szekrénynek szorít.

- Engedj el, kérlek – kezdek el remegni, félek, hogy ismét megüt, mint ahogy eddig mindig is. Dylan már tavaly év elején kezdett el piszkálni, amikor megtudta, hogy meleg vagyok. Természetesen minden iskolába kell egy ilyen bántalmazó, amilyen ő is. Azon csodálkozom, miért nem rúgták ki eddig. Rengetegszer mentem haza foltokkal a hasamon, vagy a karjaimon, arcomon, csak mert neki volt valami kivetnivalója rajtam.

- Mivan Styles, rámászol egy híres íróra? Ennyire mélyre süllyedsz? – honnan... – Ne nézz ilyen furán, talán nem kéne minden faszságot kiírogatnod twitterre.

- Dylan, hagyd Harryt békén – próbál segíteni Troye, és ezúttal szerencsével jár.

- Styles, inkább szerezz be magadnak testőröket, szükséged lesz rá – nevet fel gonoszan Dylan, miközben villódzó szemekkel sétál el.

Szipogva lépkedek Troye-hoz, aki átkarolja a vállamat, miközben kimegyünk az iskolából. Halkan elköszönök tőle, mivel ő pont a másik irányba lakik, ezután fülhallgatómat előszedve indulok el hazafelé.

Felérve a szobámba azonnal ledobom a táskám az ágyra, és leülök a gépem elé, telefonomon pedig bekapcsolom a wifit. Azonnal jönnek az értesítéseim, amiket sorban megnézek, amikor meglátom, hogy Louis küldött egy üzenetet. Ismét ledöbbenek, szombat este óta nem írt, és azt hittem péntekig nem is fogunk beszélni.

Louis: szia hazz;)

Harry: szia lou :)

Louis: áll még a péntek, ugye?

Harry: persze

Louis: örülök;) alig várom

Harry: hova fogunk menni?

Louis: meglepetésnek szánom, ne legyél túl kíváncsi

Harry: naa mondd el kérlek

Louis: majd megtudod, édes

Harry: :(

Louis: ne legyél szomorú

Harry: :(

Louis: na

Harry: :((

Louis: ha találkozunk, beharapom az ajkad, csakhogy ne tudd lebiggyeszteni

Harry: mi

Louis: semmi;)