Kimondta, hogy az emberek nem születhetnek különleges képességekkel? Ott vannak azok a bizonyos zsenik, akik már gyerekkorukban matematikai egyenleteket oldottak meg hibátlanul, vagy a látnokok, akik belelátnak a jövőbe. Ez a történet az én különleges képességemről szól, amivel képes leszek megállítani egy veszélyes bűnözőt. Néhány héttel ezelőtt kezdődött minden, egy ártalmatlan cirkuszi kirándulással. Épp az iskolában voltam, ahol a padra fekve aludtam az igazak álmát.
- Ainosuke Kun, Ainosuke Kun! - bökdöste meg a vállamat az egyik osztálytársam Hikari, mire felriadtam.
- Mi történt?
- Csak szerettem volna megkérdezni, hogy te is jössz e délután a cirkuszba?
- Valószínűleg igen, de még beszélnem kell előtte az anyámmal is. Nem szívesen hagyom egyedül! - Egy olyan nőt mint az anyám, nem szabad egyedül hagyni, különben katasztrófa lenne belőle. Miután az órák véget értek indultam is haza. Egy kis házban élek együtt az anyámmal. Az apám meghalt, mikor ötéves voltam, a féltestvérem Yumehito pedig néhány hónapja hagyott itt minket egy kémia kísérlet baklövése miatt. Én persze nem hiszem, hogy ez csupán baleset volt, hiszen a bátyám nagyon okos ember volt. Miután hazaértem, a házból áramló hideg levegő megcsapta az arcomat.
- Megjöttem! - kiabáltam be és a sarokba dobtam a táskámat.
- Üdv itthon Ainosuke! - az anyám az asztalnál didergett egy vastag kabátban.
- Már megint nem fizetted ki a fűtésszámlát igaz?
- De az egy Prada táska volt! A fenébe is, rossz anya vagyok!
- Nem vagy rossz anya, de ha mindenféle hülyeséget összevásárolsz, akkor lassan már ételre se lesz pénzünk.
- Olyan nehéz megállni! Szinte hallottam, ahogy hívott, hogy vegyem meg! - én mosolyogva megráztam a fejemet, majd a szobába mentem és elővettem egy takarót, amivel jól betakartam az anyámat.
- Jobban kellene vigyáznod magadra! Nem mindig leszek ott, hogy figyeljek rád!
- Igyekezni fogok, hogy ne okozzak csalódást!
- Egyébként ma lesz egy osztály program a cirkuszban és szeretnék én is elmenni.
- Persze menj csak nyugodtan, de vigyázz magadra! - elmentem átöltözni és úgy indultam a cirkuszba. Mikor megérkeztem akkora volt a tömeg, hogy egyetlen ismerőst sem láttam. Igyekeztem a tömeg közepébe vágni, hátha látok valakit akit ismerek.
- Senpai! - hátrafordultam és Saki Ryuji - vel találtam szemben magamat. A göndör hajú szemüveges fiú, egy évvel járt alattam.
- Ryuji, hogy kerülsz te ide?
- A szüleimmel jöttem. Nem találod az osztályodat?
- Sajnos nem! Olyan nagy a tömeg, hogy nem találok senki ismerőst sem! - elköszöntünk egymástól, én pedig tovább kerestem a többieket. Az egész olyan volt, mintha tűt keresnék a szénakazalban. Az egyik pillanatban valaki meglökött, én pedig nekicsapódtam a falnak. Elég fájdalmas volt, ám ami a legfurcsább az egészben, hogy érdekes képeket kezdtem el látni. Egy ingaórát, amit hipnózisra használnak, egy fekete köpenyes alakot, illetve egy véres kést. Az egész valahogy nem függött össze. Úgy döntöttem inkább hazamegyek és lerajzolom amit láttam. Lehet, hogy még hasznomra válik.
- Megjöttem! - kiabáltam be.
- Máris? Hiszen az előadás csak most kezdődött el!
- Igen, de nem éreztem jól magam, ezért hazajöttem. Mi ez a csicsás laptop? - mutattam anyám gépére, mire vigyorogni kezdett.
YOU ARE READING
Misztikus nyomozó
FantasyTanaka Ainosuke egy középiskolás fiú, aki egyedül él vásárlás mániás anyjával Hitomi - val. Apja kiskorában halt meg, féltestvére Yumehito, akit mindig is csodált, pedig egy robbantásban veszítette életét néhány hónappal ezelőtt. Egy kirándulás sorá...
