Misztikus nyomozó

21.rész: A végső harc elkezdődik(Az utolsó rész)

Épp a kórházban vagyok és arra várok, hogy az orvos mondjon valamit Fukuchi-san állapotáról. Miután lelőtték, azonnal értesítettem a mentőket, illetve Hoshikawa nyomozót is, hogy keressék meg a bátyámat bármi áron. Nem hagyhatjuk, hogy csak úgy eltűnjön. Borzasztóan aggodtam Fukuchi-san egészségéért. Ha bármi baja történne, az bizonyosan az én hibám lenne.

- Tessék, ezt idd meg, míg meleg! - nyomott a kezembe Hikari egy pohár meleg teát nyomott a kezembe. Ő is itt van velem, ami egy kicsit megnyugtat.

- Szerinted mi lesz vele?

- Fogalmam sincs, de kérlek ne hibaztasd magad! Az egyetlen felelős a bátyád, de meg fogja kapni a büntetését amit megérdemel!

- Ne álltasd magad Hikari, soha nem fogják őt elkapni. Valami csodának kellene történnie ahhoz, hogy el tudják őt kapni. Talán csak bele kellene törődnöm ebbe az egészbe.

- Ainosuke, mi lett azzal, hogy meg akarod őt állítani? Hiszen te ragaszkodtál még a rendőr hazugsághoz is, csak azért, hogy újból megállítsd a bátyádat. Kérlek, ne add fel ilyen könnyen. Amíg még van ra lehetőséged győzd le őt a saját módszereivel! - a saját módszerei? Vajon mire érthette ezt Hikari? Meg akartam kérdezni tőle, de nem volt rá lehetőségem, mert egy ismerőst pillantottam meg.

- Te meg mi a fenét keresel itt? - néztem rá dühösen a bátyámat, mire ő szokás szerint gúnyosan elmosolyodott. Bedühödtem és a falhoz nyomtam őt. - Ez az egész a te hibád! Ha Fukuchi-san meghal, garantálom, hogy a börtönben fogsz megrohadni!

- Sajnos az öreg túl sokat tudott, így nem lett volna bölcs dolog életben hagynom, vagy te nem így gondolod? Még a végén leleplezett volna és akkor oda az én csodálatos munkámnak!

- Szerintem a saját érdekedben, most tűnj el innen, mert képzeld, hogy köröz téged a rendőrség, vagy te nem így tudod, kedves bátyám?

- Most elmegyek, de ne aggódj Ainosuke, mert nemsokára újra látjuk egymást! - megállíthattam volna, de úgyis letagadott volna mindent. Bizonyítékot kellett szereznem ellene, amivel majd rács mögé juttathatom őt. Mire a bátyám elment, az orvos is végzett. Szerencsére Fukuchi-san műtéte jól sikerült, fel is fog épülni, ennek nagyon örültem. Az orvos be is engedett hozzá, de kérte, hogy ne fárasszam őt ki túlságosan.

- Fukuchi-san, hogy érzi magát? - ültem le az ágya szélére.

- Őszintén? Pocsékul. Ugye téged nem bántott a bátyád?

- Honnan tudja, hogy neki köze volt ehhez?

- Nem vagyok buta Ainosuke-kun. Ebben az állapotban képtelen leszek dolgozni, szóval neked kell átvenned a helyemet. Te vagy az egyetlen aki képes őt megállítani! Meg kell tenned, magadért és az városunkért is is!

- Az városért? Mégis mi a fenére készül a bátyám?

- A legutolsó információink szerint a Tokiói torony felrobbantására készül. így az egész város és a környező települések is veszélyben vannak. Ainosuke-kun, kérlek légy most te a főnök! - fogalmam sem volt, mit válaszolhatnék neki. Nem éreztem magamat ehhez elég erősnek, de nem hagyhattam cserben se Fukuchi-sant sem pedig az apámat. Ha ennyi ember élete függ tőlem, akkor bele kell mennem a dologba.

- Rendben van, átveszem a helyét. De kérem, mondja meg mit kell tennem? Fogalmam sincs mivel tudnám őt legyőzni.

- Sokkal jobban tudod, mint azt gondolod. Csak bízz önmagadban! - az orvos sajnos csak ennyi időt engedett, ezért el kellett hagynom a szobát, de Fukuchi-san jelvényével együtt. Az elkövetkezendő napokban én leszek mindenki főnöke, az akin az egész ügy áll vagy bukik. Ezek után hazakísértem Hikari-t, akit jobbnak láttam kihagyni az egészből, nehogy aggódni kezdjen. Ryuji-t, mint legjobb barátomat viszont beavattam a dologba. Épp a házukban beszéltük át a dolgot.