Tanaka Ainosuke egy középiskolás fiú, aki egyedül él vásárlás mániás anyjával Hitomi - val. Apja kiskorában halt meg, féltestvére Yumehito, akit mindig is csodált, pedig egy robbantásban veszítette életét néhány hónappal ezelőtt. Egy kirándulás sorá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Végre elérkezett az év legcsodásabb napja! Na jó, igazából csak a második, mert az év legcsodásabb napja az a nap, mikor az én drága édesanyám életet adott nekem. Mivel ma van a születésnapja, már kora reggel óta készítettem elő, a meglepetését, ami egy album volt, tele a kettőnkről készült képekkel, illetve egy közös vacsora. Nem túl sokra emlékszem abból az időkből, mikor az apám még élt, de arra ige, hogy anyám születésnapján, mindig egy csokor rózsával várta, hogy felkeljen. Én pedig igyekeztem ezt a szokást megtartani, így a csokrot a kezemben szorongatva vártam, mikor ébred már fel. A telefonom csörögni kezdett, én pedig idegesen kaptam a kezembe.
- Ainosuke Kun, szükségem lenne a segítségedre! - szólt bele Hoshikawa nyomozó.
- Mi történt nyomozó?
- Most értesítettek minket, hogy robbantás történt a közeli bevásárló központban, de ötletünk sincs, hogy ki állhat a hátterében.
- Sajnálom, de most nem tudok segíteni, tudja ma van az anyám születésnapja és megígértem neki, hogy ma csak vele leszek!
- Semmi gond, teljesen megértelek. Üzend meg édesanyádnak, hogy gratulálok neki! - kinyomtam a telefont és tovább vártam, hogy az anyám végre felébredjen. Mikor ez megtörtént, izgatottan topogtam az ajtó előtt.
- Boldog születésnapot! - kiáltottam és a kezébe nyomtam a csokrot.
- Ainosuke, hogy te milyen figyelmes vagy! Hihetetlen, hogy még most is emlékszel a csokorra! - egy pillanatra elszomorodott, de igyekezett ezt elrejteni előlem.
- Ez az egyetlen amire emlékszem abból az időből, mikor még apa is velünk volt, egyébként meg szeretek a kedvedben járni! Nem csak a virág az ajándékod, hanem ez is! - a fiókból elővettem az albumot és a kezébe nyomtam. Láttam, hogy vigyorogva lapozgatja az albumot, majd mikor meglátott egy közös képet az apámmal és velem, a mosoly eltűnt az arcáról.
- Honnan szerezted ezt a képet Ainosuke?
- A kis szekrényedben találtam, miközben képeket kerestem, amiket betehetek az albumba. Csak ez az egy kép volt benne, meg rengeteg levél, de ne aggódj azokhoz nem nyúltam!
- Ainosuke, hányszor megmondtam már neked, hogy ahhoz a szekrényhez neked tilos nyúlnod? Nem véletlenül szóltam rád annyiszor!
- Miért mi van azokban a levelekben, amiket tilos látnom? Mit titkolsz előlem anya?
- Honnan veszed, hogy titkolok bármit is? - igyekezett kitérni a válaszadás elől, de én átláttam rajta. Nem hiába vagyok a fia.
- Látom rajtad, hogy ideges vagy! Ha nem tetszik az ajándék, akkor csak mond meg!
- Nem az ajándék nem tetszik, hanem az, hogy nem figyelsz oda arra amit mondok! Mikor akarsz végre felnőni Ainosuke?
- Mondja az, aki képtelen meglenni vásárlás nélkül és folyamatosan azért nyafog, mert nem marad már több pénze!
