Message - Denis Suarez FF.

3.

Még volt kb. tíz perc hogy odaérjünk a stadionhoz.Ilyenkor mindig zenét szoktam hallgatni relaxként.Általában magyart.Valahogy megnyugtat az ha Fannin kivűl mástól is hallom a csodálatos és nehéz anyanyelvem.Ha egyszer lesz egy gyermekem vagy több akkor mindenképp beszélni fognak magyarul.Akárki is lesz a férjem akármilyen nemzetiségű a gyerekek beszélni fognak magyarul.Sorba mentek a zenék míg meg nem érkeztünk.Hamar kipattantam a kocsiból és futottam az öltöző felé.A folyosón míg mentem mindenki örömmel fogadta hogy újra itt vagyok.Hát emberek én is nagyon örülök neki.Az öltöző kilincsét félve nyomtam le.Oké hogy én vagyok a csapatkapitány de már két hónapja egy hete és kettő napja nem voltam velük.Nagyon izgulok emiatt is.Végül megtettem.Mindenki döbbent tekintettel nézett rám pedig a mezem is ki volt készítve a helyemre mivel játszom.Szóval tudhatták asszem.Szinte egy emberként állt fel mindenki és jöttek felém.

-Nagy ölelés!-kiabálta valaki.Fogalmam sincs ki lehetett mert alig tudtam azonosítani még valakit.Persze aki közvetlenül engem ölelt nem más volt mint Sandra.Őt bírom a legjobban mindenki közül.Miután mindenki leszállt rólam odaballagtam a helyemhez.Ez volt az ami nagyon de nagyon hiányzott ennyi ideig.

Gyorsan átvettem a mezem és fölé a pulcsit majd vártunk az edzőre.Addig Sandra jött oda hozzám.

-Olyan nagyon hiányoztál!-ölelt meg ma már másodjára.Szegény szeretethiányos.