Message - Denis Suarez FF.

19.

Elfordítottam a kulcsot a zárban, nyitottam az ajtót és előttem egy nem várt személy jelent meg. A húgom, Zsófi állt velem szemben.
-Hogy a...?- hirtelen meglepettségemben nem tudtam többet kinyögni.
-Kérlek, Maya ne engedj vissza közéjük.- csimpaszkodott rám könnyekkel a szemében.
-De hova?- toltam el magamtól.
-Nem akarok a mamáékkal élni. Nekem Apu és a nővérem kell.- úgy üvöltött akár egy 3 éves ha nem kapja meg a óhajtott játékot.
-Édesem, figyelj!- az én könnyeim is útnak eredtek hirtelen.- Hogy kerültél a Mamához? Miért nem vagy otthon Anyuval és Tomival?
-Anya lepasszolt vidékre, amint hazaértek. Közölte velem mi történt és hogy azonnal kezdjek el pakolni.- rettentően sírt, én pedig vele együtt ugyanúgy.
-Tudják, hogy nem vagy már a Mamánál?
-Fogalmam sincs. Mami eljött velem, de a következő géppel már ment is vissza.- ekkor Denis lépett ki a konyhából, amikor meglátta hogy egymásra borulva bőgünk rögtön odafutott vígasztalni minket.
-Kicsilány, akinek nem tudom a nevét, ne sírj!- nyugtatta elég érdekesen a húgom. Ezen elmosolyodtam. Aranyos, ahogy próbálkozik.
Zsófi felnézett a fiúra, majd kérdőn felém fordult.
- Denis Suárez a barátod és nem is említetted?- tért rögtön a tárgyra.
- Találkoztál vele pár napja mikor ünnepelni jöttetek. Csak akkor éppen nem volt közöttünk még semmi. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Én már aklor szerelmes voltam belé.- pirultam el Denire nézve.
- És én is szerettem a nővéred.- átszelte a közöttünk lévő távolságot és csókot nyomott a számra. Az én egyetlen húgocskámból egész más reakciót váltott ki mint belőlem.
-Fúúúj!Menjetek szobára!- kiabálta.
-Hogy mondtad?- kérdeztem nevetve, és futásnak eredtem, de mivel tudta jól, hogy meg fogom kergetni már rég a szobájába zárkózott be.- Egyszer kijössz onnan és akkor majd megcsikizlek.-"fenyegettem" meg.
Már leültem a kanapéra, mikor eszembe jutott, hogy nekem ma edzésem is lesz. Mivel a húgomat nem hagyhatom egyedül, így felmentem a régi szobájához és bekopogtam. Természetesen nem nyitott ajtót, ugyanis még háborúban voltunk.
-Zsófi, nem akarlak bántani. Kinyitnád?- kérleltem.
-Megígéred?- jött a visszakérdés.
-Igen, ígérem.- és az ajtó kinyílt.Csak a szemeiből lehetett észrevenni, hogy sírt, könnyeknek viszont nyoma sem volt.-Edzésre kell mennem. Eljössz velem?
-Ezt te most komolyan megkérdezted, kedves Budai-Nagy Maya? Természetes, hogy igen, de mindenekelőtt össze kell szednem magam.
-Minek? Nem divatbemutatóra mész. És teljesen tökéletes vagy így is. Nekem mindenképpen.
-Szeretlek!-bújt oda hozzám.-Viszont tényleg át kellene öltöznöm. Nincs valami kinőtt ruhád?
-Egészen véletlenül néhány ruha akad. Gyere!- kézen fogtam és bevezettem a szobámba. Kinyitottam a gardróbom ajtaját, majd bevezettem. Az egyik részén csak kinőtt ruhák voltak.
-Ebből mind válogathatok? Úristen, Maya azt mondtad csak néhány ruha van.- csodálkozott el rajtuk. -Denis is jön velünk?
-Sajnos előbb van edzése, majd ott találkozunk vele.
-Rendben, ezeket elviszem.-mutatott rá pár ruhadarabra.
Míg a húgom öltözött, addig én a telefonomon böngésztem a közösségi oldalaim. Miközben ezt a tevékenységet folytattam, hívott valami idegen spanyol szám..