Message - Denis Suarez FF.

10.

Hónapok teltek el azóta a nap óta, amikoris a találkozónk a focistával romba dőlt.Lelkileg elégge megviselt.És nem is csak ez történt abban az időben.Aznap beolvastam neki és azóta nem is beszélünk.Ezt persze már rég megbántam, de nem fogok a bocsánatáért könyörögni.Hiányzik és fáj is a dolog viszont akkor sem futok utána.

És 2 hónappal ez előtt megtörtént az is, amire életemben nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik.Összevesztem Fannival.És talán a két dolog közül ez fáj a legjobban.A vitánk oka az volt, hogy lelépett Párizsba Neymarral hónapokra.Szó nélkül.Napokig csak sírtam miatta és alig ettem.Tudom nem kéne ennyire megviselnie ennek, de engem nagyon szíven ütött.Az is megviselt,hogy Robert kilétéről is hazudott.Mindvégig a Barcelona volt 11-es játékosa volt "Robert".Nem kerestük egymást azóta sem.

Mivel ma meccs nap van korábban keltem, hogy felkészüljek lélekben.Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem.Lementem a konyhába, ahol még láthatóak voltak a tegnap este nyomai, ugyanis tegnap a lányokkal tartottunk egy kisebb bulit nálam.Persze alkohol nélkül, hiszen meccsnap van.Fifáztunk, beszélgettünk, megcsináltuk egymás haját és egyéb lányos dolgokat.Összetakarítottam mindent és utána neki fogtam a reggeli elkészítésének.Rántottát ettem, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek.Miután elpusztítottam az ételt elmosogattam.A meccs előtt egy órával elindultam a stadion felé, hogy időbe odaérjek.

Mikor odaértem már a csapattársaim is szállingóztak.A távolban megláttam közeledni a Mestert.A szívemet azonnal melegség töltötte el.Régen láttam már őt és a családját.Ledobtam a cuccaim és megindultam futva feléjük.Mivel nem akartam, hogy mindketten elessünk néhány méterrel a férfi előtt lelassítottam.
-Hát szia Kicsilány!-ölelt meg Leo.
-Szia!Olyan rég láttalak titeket.Mi járatban errefelé?
-Jöttünk szurkolni neked.A fiúk már nagyon látni akartak, ahogy én is.Meg Anto is csak ő sajnos ma nem ér rá.De legközelebb mindenképp jön ő is ezt megígérhetem.
-Nagyon köszönöm!Másokra már ugyse számíthatok.
-Tudom.Sajnálom Törpe.
-Na hé!Álljunk csak meg!Tudod te ki a törpe?
-Te.-mikor meglátta szikrázó szemeimet, felkapta Thiagot és Matteot, majd felkiáltott.-Futás fiúk!Támadás érte a királyságot.-ezzel elindultak a stadion felé.

Az öltözőbe már a szokásos meccs előtti hangulat uralkodott.Mindenki izgult látszott rajtuk.Valaki az indulót üvöltette max. hangerőn, míg más az ujjait tördelve várta az indulást.Kimentünk bemelegíteni.Körbenéztem a lelátón.Megpillantottam a Messi Familyt néhány plusz Barca játékossal kiegészülve.A szívem eszméletlenül hevesen kezdett verni mikor megpillantottam őt.Denis Suárez Fernándezt.A haja most is tökéletesen volt beállítva, és sokkal helyesebbnek tűnt, mint a képeken.Kissé elkalandoztam, amiből egy labda ébresztett ki.Szerencsére csak a lábamat érte, de még így is elég erős volt.Semmi bajom nem lett tőle.A bemelegítés után még visszanéztem a lelátóra.Megdöbbenve láttam, hogy a nekem szurkoló kis csapat kiegészült Neymarral és Fannival.

A meccs végül 4-1es győzelemmel végződőtt számunkra.Nem siettem az átöltözéssel, mert féltem.Féltem attól, hogy szembe kell néznem Fannival.És ez is megijesztett.Félek a (volt) legjobb barátnőmtől.De mivel nem maradhatok az öltözőben örökre, összeszedtem minden bátorságom és kimentem.A szívem a torkomba dobogott, a kezem remegett.Vissza akartam fordulni, de az nem megoldás semmire.Egyre közelebb mentem hozzájuk.Fanni rám emelte tekintetét.Láttam, hogy nem sok választja el a sírástól.Az a kevés smink is ami rajta volt, elmosódott.Ezek szerint már sírt is.Messi, Suárez és Denis büszkén néztek rám.Neymar pedig rám se mert nézni.A csendet végül Fanni törte meg.
-Sajnálom!Nagyon,nagyon sajnálom amit tettem.Szeretlek és nem akarlak elveszíteni!Butaság volt a részemről az egész.Teljesen megértem, ha ezek után szóba se akarsz állni velem.-nem hallgattam tovább, inkább szó nélkül megöleltem.
-Nem számít mi történt.Én is nagyon sajnálom, hogy ennyire kiakadtam, de rosszul esett, hogy nem bíztál meg bennem ennyire sem.Ettől függetlenül még nagyon szeretlek.
-Akkor megbocsátasz?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Persze.-öleltem meg.
-Büszke vagyok rád.
Nem beszélgettünk nagyon többet, hanem elindultunk a kijárat felé.Útközben Denis mellém csapodott.Megfogta a kezem és megállított.Maga felé fordított és akkor ott csak ennyit mondott:
-Én vagyok a Focista...