Message - Denis Suarez FF.

14.

Nem tudom mi vezérelt, de megtettem.Megcsókoltam, mire ő visszacsókolt, de elég hamar eltolt magától, és zavartan lesütötte a szemét.
-Sajnálom!Csak olyan gyönyörű vagy, hogy nem tudtam megállni.És mert szerelmes vagyok beléd.

*Maya szemszöge*
Legszívesebben nem szakadtam volna el Denistől.Az eszem viszont azt diktálta, hogy tegyem meg.Mikor meghallottam, hogy azt mondta szerelmes belém, a szívem legalább 4 ütemet hagyott ki.Egy szó nem jött ki a torkomon.Sírni akartam magam sem tudom miért, de nem előtte.Gyorsan felkeltem a homokból, felkaptam a cipőm és elrohantam.Hallottam még ahogy utánam kiabál, ám merszem már nem volt visszafordulni.Gyors lépésekkel haladtam haza.Útközben édesanyám hívott.Nem nagyon akartam felvenni, hiszen mégis csak volt egy kisebb összetűzésünk reggel.Ettől függetlenül felvettem, habár elég rossz előérzeteim voltak.
-Szia, anyu!-szóltam a telefonba mint ha mi sem történt volna.
-Merre vagy?-hangja erőtlen volt, rekedt és még ebbe a rövid mondatba is belecsuklott
-Hazafele megyek.Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Apádat most vitte el a mentő.Szívinkfarktusa volt.Túlélte, ez már biztos, de szeretném ha bejönnél valamikor.
-Rendben.-suttogtam.
A parkba mentem, ahol leültem és útjára engedtem a könnyeimet.Fogalmam sem volt mennyi ideje ültem ott, mikor leszakadt az ég.Villámlott és dörgött.Ez se zavart túlságosan.Egyszer csak valaki elém állt egy esernyővel.Denis volt.
-Maya, miért ülsz itt az esőben?Miért nem vagy otthon?
-Nem tudok hazamenni.Félek.Apukámnak szívinkfarktusa volt.Be kell mennem hozzá a kórházba.
-Gyere, beviszlek.Előtte viszont mindenképpen haza viszlek, mert a szüleid nagyon ki lesznek akadva, ha így meglátnak.
-Köszönöm.-sírtam el magam újra.
-Bármikor, Maya, bármikor.-ismételte meg a bármikor szót, majd leült mellém és átölelt.Fejem a mellkasába fúrtam és zokogtam.Simogatta a hajam és nyugtatott.
-Denis!-néztem fel rá.-Én is szeretlek!-megleptem ezzel a hirtelen mondattal, de amint észhez tért, megcsókolt.Nem haboztam visszacsókolt.Ott ültünk a padon, esőben, elázva és szerelmesen.Egy darabig még ültünk, aztán Denis felkelt megfogta a kezem és a kocsijához vezetett.Mindketten beültünk és elvitt haza.Befutottam a házba, ahol nagy meglepetésemre a bátyám ült.Most nem akartam vitatkozni vele, úgyhogy szónélkül felmentem az emeletre.
-Maya!-kiabált fel Tomi.-Beszélhetnénk?Kérlek!
-Maximum 5 percet kapsz.Se több se kevesebb.Az egyik barátom kint vár rám.Mindjárt lent vagyok.
-Rendben, köszönöm.
Befejeztem a tisztálkodást, és az öltözést, majd lementem a nappaliba hozzá.
-Kezdheted.-ültem le.
-Szóval azért hazudtam azt, hogy meghaltam, mert zenei karrierre vágytam.Ilyen jó focista bátyjaként nem válhattam volna azzá.17-18 éves korom körül pedig drog,- és alkojhol problémáim voltak.Attól pedig meg szerettelek volna óvni.Sajnálom az egészet.Tönkretettem a gyermekkorod.Tudom, hogy ezután mennem kell.-már kelt volna fel a fotelből amikor Denis belépett.
-Ki ő?-mutatott a bátyámra.
-Csak a bátyám.-mondtam neki.-Te pedig-mutattam a testvéremre-maradhatsz nyugodtan még.Később szeretnék bővebben is beszélni veled.Szeretném megismerni a feleséged és a kislányod.
-Ahogy szeretnéd.Köszönöm, hogy meghallgattál és megbocsájtottál nekem.-ölelt meg
A megható pillanatok után, következett a nap egy fájdalmas része, mégpedig az, hogy meg kell látogatnom a család egyik lefontosabb tagját a kórházba.A recepción kikértem a szobaszámot, ahová a Focistával kéz a kézben érkeztünk.Azonban ott elég szomorú és megdöbbentő látvány fogadott...