Message - Denis Suarez FF.

9.

A gyors telefonbeszélgetés után szaladtam az öltözőbe.Már mindenki ott volt teljes felszerelésben.Az edzés kezdetéig még volt 10 perc, így gyorsan fogtam magam és én is átöltöztem.A csukámat kötöttem mikor megérekezert az edző.
2 órás edzés után fáradtan rogytam le az öltözőben lévő padra.
-Maya!-kiabált valaki a másik oldalról,mire felkaptam a fejem és szembe találkozott a tekintetem Sandráéval.Határozott léptekkel megindult felém, majd előttem megállt.-Valam baj van?
-Nem lenne baj, ha ezt inkább csak kint beszélnénk meg?
-Dehogyis, csak az a lényeg, nem szeretünk szomorúnak látni.Beülhetnénk egy kávéra vagy sütire esetleg valahova.
-Oké.Benne vagyok.Sietek, várj meg kint.
-Tudd, hogy mi mindig melletted vagyunk!-ölelt meg.
-Rendben!
Gyors zuhany után átöltöztem és elindultam a kijárat felé.Sandra már ott volt.
-Sajnos amúgy csak 3-ig érek rá.Találkozóm van valakivel.
-Pasi?-vigyorgott sejtelmesen.
-Igen.Háromkor találkozom vele a La Sagrada előtt.
-Ejhaa az nem semmi.Remélen vele már egy életree boldog leszel.
Elindultunk a kedvenc kávézónk felé, ahol mindketten a megszokott italunkat kértük.Kibeszéltem neki a felgyülemlett gondjaim.Úgy éreztem a lelkemről egy mázsás kő esett le.Nagyon jól esett ez a kis beszélgetés.Sajnos negyed három körül kénytelen voltam otthagyni, mert nekem még össze kellett készülnöm a találkozóra.Borzasztóan izgultam.Kiváncsi voltam arra, hogy ki tartozik a szöveg mögé.Persze nekem is megfordult a fejembe az, hogy egy pedofillal vagy emberrablóval beszélek.És jelenleg emiatt is eléggé izgulok.Hívhattam volna magam mellé egy fiút vagy igazából bárkit.A focista viszont mióta elköszöntem tőle egy árva betüt sem írt.Meglepett a dolog, mert eddig mindig zaklatni szokott.

Elérkezett az idő mikor úgy gondoltam indulni kéne.A szívem körülbelül a torkomba dobogott.Alig tudtam palástolni az érzelmeim.A La Sagrada előtt megtorpantam.Biztos akarom én ezt?Mi lesz ha elrabol?Vagy csalódni fog bennem?Minden rossz gondolatot félre tettem és elindultam egy irányba.
Fél óráig mászkáltam körbe-körbe, de nem találtam sehol "Focista⚽" feliratú papírdarabot.Tényleg kezdtem azt hinni, hogy nem jött el.Hirtelen valaki rángatni kezdte a pólóm alját.Ez a valaki nem más volt, mint a keresztfiam, Thiago.
-Hát szia Kicsi!Mit keresel itt egyedül?
-Apával vagyok.
-Na,gyere akkor megkeressük,jó?
-Ühüm.-gyorsan felkaptam és elindultam az épület másik oldalára, mivel tudom, hogy az a törzshelyük.
Mikor észrevettem az én szakállas barátom gyorsítottam lépteim.Szemével fiát kereste, aki az én kezembe volt.
-Szia Maya!Látom megtaláltad a kóbor gyermekem.
-Inkább ő talált meg engem.
-Értem.Hogy-hogy itt vagy?
-Találkozom lett volna egy fiúval, de csúnyán felültetett és nem jött el.
-Ez szomorú.Nincs kedved eljönni velünk focizni?Ha már a pasi ugyse jött el.
-Miért is ne?Legalább megmutathatom, hogy sokkal jobb vagyok.-incselkedtem vele.-Nem ám csak vicceltem.Mindenki tudja, hogy Leo Messi a legjobb focista a világegyetemben.
-Ez kedves tőled, de szerintem nem így van.
-És még szerény is.Ezért is szeretlek.-öleltem meg.-Induljunk!
-Igen is fönökasszony!-szalutált majd elindult a kocsijuk felé.
Az út közbe megfogalmazódott bennem mit is fogok írni annak a taplónak..