Message - Denis Suarez FF.

Karácsonyi különkiadás

Decembe 23.
Ez az első közös karácsonyunk a barátommal.Imádom őt, csodálatos férfi.Szavakkal kifejezhetetlen mennyire boldog vagyok vele és, hogy mennyire szeretem.Jelenleg a bevásárlóközpontba tartok, hogy beszerezzem az utolsó ajándékokat és hozzávalókat karácsonyra.A szülei karácsony másnapján iderepülnek hozzám a húgommal együtt.

Sietnem kell ugyanis hamarosan kezdődik az El Classico, amit mindenképpen megszeretnék nézni,mert imádom a srácokat.Viszont Neymar személy szerint nekem nagyon hiányzik.Mióta lelépett egy rakás pénzzel Párizsba körülbelül meg is szünt a barátságunk.Jó, lehet ez azért is, mert nagyon durván a barátzónába küldtem, de tényleg nem akartam tőle többet, mint barátság.

A boltokban hatalmas a túlzsúfoltság, elég hülye ötlet volt az utolsó ünnepek előtti napra hagyni, de ez van.Így jár az aki az év legtöbb napján elfoglalt.Az élelmiszerek felét már megvettem múlt héten, sőt a sütemények készen is vannak, vagyis voltak amíg a barátom meg nem látta őket és fel nem falta az összeset.Szeretem nagyon, de emiatt nagyon kiakadtam rá.Amint beszereztem minden dolgot ami kellett rohantam is a pénztárhoz mivel hatalmas volt a sor.Fizetés után azonnal rohatam át  az órás boltba, ahol már vártak.Ott is nagyon siettem, ezért még csomagolást se kértem rá.Amilyen gyorsan csak tudtam futottam az autómhoz, hogy minnél előbb hazaérhessek.

Az úton is hatalmas volt a forgalom, ezért a 10 perces útból lett 30 perces, de szerencsére így is még időbe hazaértem.A meccs kezdetéig volt 20 percem szóval gyorsan összedobtam egy spagettit magamnak.Az evés végeztével bevackoltam magam a tv elé és izgatottan vártam a kezdetét.

A percek a meccsből lassan és idegtépően teltek, főleg, hogy az elején Ronaldo majdnem gólt fejelt.Tiszta stressz voltam már mikor félidőbe még mindig 0-0 volt az állás.Aztán a második félidőbe megtört a jég.Először Suarez, majd Messi és az utolsó percekben Vidal is betalált.Szóval az El Classicot sikeresen behúztuk.Több vitatható helyzet is volt, de minden ami megtörtént az úgy is marad nem lehet visszaforgatni.

Míg vártam az én szerelmem neki kezdtem újra a süti sütésének.Mézeskalács volt ez az édesség egyébként.Az egész konyhánk úszott a lisztben és ezzel nem viccelek.Kb. egy kilogramm lisztet söpörtem össze.Sokkal finomabb lett ez az adag, mint elsőnek ígx ezt biztosan eldugom előle holnapig. A díszítés végére éppen betoppan a barátom.
-Manó!Megjöttem!-ekkor annyira megijedtem, hogy megint megeszi a mézeskalàcsot, hogy a legközelebbi szekrénybe dobtam be.
-Szia!-mentem ki hozzá a nappaliba.-Hiányoztál!
-Te is nekem!-közelebb lépett hozzám és kínzó lassúsággak ajkait az enyémekre tapasztotta.-Mi finomat sütöttél?
-Mézeskalácsot.
-Azt imádom.Kaphatok esetleg.-kérdezte azzal a szívdöglesztő mosolyával.Próbáltam visszafogni az érzelmeimet.
-Nem kapsz most.Múltkor is befaltad az összeset.
-Na légyszíves!Csak egyet.-ölelt meg.
-Egyet talán kaphatsz.De akkor kérek egy csókot.
-Bármikor.-csókolt meg újra.
Aznap már nem nagyon csináltunk semmit, csak néztük a tv-t és élveztük egymás társaságát.Majd mikor mindketten elálmosodtunk, elmentünk fürdeni külön-külön és bebújtunk az ágyba egymást szorosan ölelve.

December 24.
Szenteste napja.Reggel nagyon korán kipattantak a szemeim, hiszen sok tennivalóm akadt.Fát kell díszítenem, oda levinnem az ajándékokat, sütni, főzni.Elindultam a konyhába kávét csinálni.Mikor már leértem a lépcsőn meglepődve láttam, hogy a fa készen áll a nappali egyik sarkába alatta a sok ajándékkal.Ha ezt mind a barátom csinálta én megőrülők.Csak mégjobban belészeretek.Gyorsan visszafutottam a szobánkba és felébresztettem a szerelmem.
-Kicsim!Kelj fel!-ugrottam rá.
-Mi az?-mordult fel.
-Te csináltál mindent ott lent?
-Igen.Miért, baj?-mosolyodott el.
-Nem, dehogy.Annyira szeretlek!-bújtam hozzá.
-Én is téged!Figyelj, nem akarunk most ajándékozni?
-De, miért is ne?
Felkeltünk az ágyból és együtt lerohantunk az ajándékokhoz.
-Nos akkor ki kezdi?-kérdeztem.
-Kezd nyugodtan te.Hölgyeké az elsőbbség.
-Remélem örülni fogsz nekik!-nyújtottam át neki az órát és a másik ajándékot.A többi nem olyan lényeges.Gyermeki izgatottságot véltem felfedezni a szemeiben miközben az ajándékait bontotta.
-Úristen!Honnan tudtad, hogy ezt az órát szerettem volna?És a mezed is csodálatos.Rég vágytam már rá.Köszönöm!-odajött hozzám megcsókolt és percekig álltunk ölelkezve a fa előtt.
-Az óra az csak megtetszett.A mezről viszont tudtam, mert mindig mondtad, hogy sose tudsz az én nevemmel ellátott mezbe jönni tehát ez adott volt.
-Imádom a többi ajándékot is, de ezek a kedvenceim.Jöjjenek az én ajándékaim.
Kaptam tőle egy nyakláncot a nevének kezdőbetűjével.Néhány közös képünket összeszerkesztve képkeretben.Minden ajándék meséy volt.El is érzékenyültem amit persze észrevett.
-Manó, ne sírj!Ünnepeljünk!Bontsunk pezsgőt, majd csináljuk az ebédet és a vacsorát.
-Jó, rendben.-töröltem le a könnyeim.

Ezek után már csak ettünk és ünnepeltünk.Átmentünk a barátom szüleihez, majd a barátokhoz.Karácsony napján nem nagyon csináltunk semmit, csak feküdtünk és ettünk.Karácsony másnapján pedig a szüleim és a testvérem jött el a bátyám nélkül mivel még mindig nem beszélünk.Ez a három nap csodálatosan telt a szeretteim körében.Hamarosan indul újra a szezon és focizhatok.

Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!🌲❤
Feliz Navidad para todos!🇪🇸
Frohe Weinachten!🇩🇪