Kényszer házasság
Hogy miről szól ez a fanfiction? Már mondom is:
Ez az ff egy lányról fog szólni amit úgy fogok írni mintha te lennél benne, vagyis hát megpróbàlom!
Tartalom:
A te neved Kim Ji Yeon. 18 éves vagy és az osztályban te foglalod el a "s...
Jk: Egynap úgyis az enyém leszel.-egy gúnyos mosollyal az arcán mondta, míg én elfutottam az órára. ~ tánc órán~ Én: Elnézést a késésért!-mondtam belépve az ajtón, majd meghajoltam. Tánc tanár: Ji Yeon, már megint késtél? Hogy lesz belőled táncos így? Én: Elnézést tanár nő!😔 Tánc tanár: Semmi baj. Gyere állj a helyedre! Én: Igenis!😊-oda sétáltam a helyemre és elkezdtem táncolni a többi táncossal. Bruno Marstól a 24k-re táncoltam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor vége lett a számnak már ki is csöngettek. Azon gondolkoztam, hogy Jungkook hol lehetett, hisz azt mondta neki is tánc órája van. Lehet megint lóg az óráról. Mindenki már kiment a teremből, márcsak én maradtam. Én: A terem szabad a következő órában? Tánc tanár: Igen. Miért? Csak nem itt akarsz maradni?😌 Én: Ha nem bánná a tanár nő, akkor igen.☺ Tánc tanár: Dehogy! Gyakorolj csak! Szia! Én: Viszlát!-mikor elment a tanárnő elkezdtem gyakorolni a táncot amit már hetek óta gyakorlok. Miért? Mert lesz egy meghallgatás amin ha bejutok akkor talán beteljesül az álmom. Táncos lehetek! Bárcsak! Elinditottam a zenét és elkezdtem táncolni. ~tánc után~ Tapsokat hallottam a bejárat felöl. Azonnal megfordultam és amikor megláttam ki áll ott nagyra tágult a szemem. Jk: Nagyon jól táncolsz tudod? Egy gimishez képes jól, de sose válik belőled senki! S-E-N-K-I!-szörnyű nevetésbe kezdett, de nem csak ő volt ott. A barátai is mind ott voltak. Ők is nevettek. Én: UTÁLLAK, JEON JUNGKOOK!!-ezzel megfogtam a cuccom és elrohantam a tömeg mellett. Egyből haza rohantam, hisz mára már nem volt több óram csak délután a büntetésem, de e pillanatban nem érdekelt semmi csak jussak már haza. ~otthon~ Én: Szia anyu! Itthon vagyok!-köszöntem anyunak mikor megláttam egy másik pár cipőt anyájé mellett, egy férfi cipőt. Felvettem a papucsom és beléptem, majd a nappaliba indultam. Én: Szia any-...Apa?? Apa: Szia kicsim! Mondanom kell valamit.-ebböl a mondatból érzèkelni lehetett h valami rossz lesz számomra. Leültem apám mellé és vártam, hogy beszèljen. Apa: Kicsim.....azt szeretném neked elmondani, hogy...... Én: Igen? Hallgatlak. Miaz? Apa: Kicsim, feleségül kell menned az ismerősöm fiához. Sajnálom. Én: MI?!?!?!?!?!-nem értettem. Mi van??? ~vége a második résznek~ Ui: Ki akarod deríteni kihez és majd az idegen mit fog szólni? Várj a következő részig! Remélem tetszett!
