Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Én: Kedvelem! Kedvelem!-sírtam el magam. De valójában nem ezért sírtam. Hanem jungkook miatt. Annyira jó volt amikor bejátszotta, hogy szeret. Bàrcsak igaz is lenne....amikor hozzám ért a szívem majd kiugrott a helyéről, főleg mikor puszit adott a fejemre. Úgy érzem kedvelem jungkookot, de nem akarom, hogy tudja. Biztos kinevetne. Plusz azt sem tudom biztosra, hogy ő kedvel-e. Utálom magam! Miért kellett egy ilyen nőcsábászba beleszeretnem?! Mikor ott van  egy szuper kedves, szuper cuki pasi aki azért akar velem lenni, mert én én vagyok, nem kényszerből kell látnia. Már fáj.....
Jk: Tényleg?-éreztem jungkook hangján, hogy szomorú és ideges is egyben.
Én: Persze,-kicsit megálltam, hogy gondolkozzak, hogy elmondjam-e vagy ne, majd rájöttem-hogy nem!-abba hagytam a sírást.
Jk: Mi??-jungkook nem értette.
Én: Ááá, nem tudom!-ezzel megfogtam a telefonom és kirohantam a házból.  Rohantam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Egy percre megálltam és a hátam mögé néztem, hallottam jungkook hangját.
Jk: Ji Yeon, állj meg!!-mikor ezt meghallottam újból futásnak eredtem. Éppen egy zebrához értem. Megálltam, mert piros volt a lámpa, de láttam, hogy jungkook mindjárt ide ér ezért mivel nem jött kocsi átakartam rohanni. Akkor jött egy autó....a testem nem hallgatott rám....az autó elütött engem. Jungkook pont akkor ért oda.
Jk: Ji Yeon!-futott oda a tömeghez és le térdelt a földre mellém és átkarolt.
Jk: Valaki hívjon mentőt! Kérem....a mennyaszonyom haldoklik!-jungkook sírt. Én egy darabig néztem őt, majd megszólaltam.
Én: J-jungkook...n-ne s-sírj.....
Jk: Ji Yeon *szipog*......ne halj meg....tarts ki! Mindjárt itt a mentő...-éreztem, hogy kezdek álmosodni. A látásom is romlódni kezdett. A vér csak folyt és folyt és folyt. Jungkook is véres lett.
Én: Jungkook.....álmos vagyok...
Jk: Ne aludj!
Én: J-jungkook ha m-meghallok a-akkor tudnod k-kell valamit....
Jk: Ne mondj ilyet! Nem fogsz meghalni! Hol van már az a k*rva mentő?!
Én: Én....K-kim Ji Yeon...beleszerettem e-egy nőcsábászba...-elmosolyodtam.
Jk: Mi? Taehyung nőcsábász lenne?
Én: N-nem te lüke....beléd!-jungkook  a szemembe nézett.
Én: Hallod pabo? S-szeretlek...-ezzel becsuktam a szemeimet.
Jungkook szemszögéből:
Ji Yeon: S-szeretlek...-mondta Ji Yeon majd elaludt
Én: Ji Yeon kelj fel! Nem aludhadsz, itt a mentő!-csak sírtam miközben felrakták Ji Yeont a kocsira. Én is beszàltam. Végig az úton Ji Yeon kezét szorongattam.
Jk: Kelj fel pabo.....a szemeidbe akarom mondani, hogy én is szeretlek....
                                                                ~korházban~
Ji Yeont éppen mütötték. Nagyon izgultam, hogy mi lesz vele? És velem? Mi lesz velem nélküle? És az esküvőnkkel? Mi lesz ha meghal Ji Yeon? Nem, nem jungkook ne is gondolj ilyenekre! Nem fog meghalni! Ji Yeon azt mondta, hogy szeret és a szerelmünk ért küzdeni kell nem? Aish! Fogalmam sincs....sosem voltam szerelmes. De most....mikor megláttom a mosolyát, a szélben lobogó haját és a két szép ég kék szemeit egyszerüen kiugrik a szívem a helyéről. Sosem éreztem ilyet. A lányokkal eddig csak játszadoztam,de most....örökre vele szeretnék lenni, családott alapítani és együtt megöregedni.
Éppen gondolkoztam, mikor megláttam az orvost kijönni a műtőböl.
Én: Uram, minden rendben? Hogy van a lány?
Orvos: Ki maga?
Én: A vőlegénye vagyok! De mondja már!
Orvos: Kérem, nyugodjon meg! A műtét jól sikerűlt. A mennyaszonya jól van, de...
Én: De?!
Orvos: Még nem tudjuk biztosra, de lehet, hogy a mennyaszonyának emlékezet kiesése lehet..
Én: Ez pontosan mit jelent? Nem fog emlékezni magára vagy mi?
Orvos: Még nem tudjuk pontosan. Majd ha a kisasszony fel kell megtudjuk.
Én: Rendben, köszönöm szépen! Bemehetek hozzá?
Orvos: Persze! És kérem értesítse a szüleit is!
Én: Meg lesz!-ezzel bementem Ji Yeonhoz. Leültem az ágyához leközelebb lévő székhez és megfogtam a kezét.
Én: Szia kicsim....basszus már megint itt sírok-könnyezett, de nevetett is.
Én: Fel kell kelned.....hogy elmondhassam szeretlek...-lehajtottam a fejem a kezére és vártam, Majd eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom a szüleit. Elő vettem a telefonom és felhívtam apósom.
Apuka: Jungkook hol vagytok?! Itt van velünk a felügyelő és a házatok előtt várunk, de nem vagytok itt!
Én: Apuka nyugodjon meg! Én és a lánya a korházban vagyunk....
Apuka: Mi?! Mi történt?!?!
Én: Ji Yeont elütötték...és most komában fekszik...
Apuka: Mi?! Azonnal indulunk!-ezzel lerakta.
Én: Kicsim...mindjárt itt lesznek...
Ji Yeon szemszögéből:
Hol vagyok? Aaaa nagyon fáj a fejem....és miért nem tudom mozdítani a testem? Várjunk....érzem, hogy valaki fogja a kezem...és hallom is amit mondd.
Jk: Kicsim....mindjárt itt lesznek...-hallottam egy ismerős hangott. De ki lehet ez? Kinyitottam a szemem és egy férfit làttam magam mellett. De nem tudom ki ő. És miért fogja a kezem? Perverz? Biztos! De nem tudom mozdítani semmimet, nincs erőm.
Jk: Fel kelltél? Te jó ég! Jól vagy? Fáj valamid?-megpuszilta a  fejem.
Jk: Hiányoztál!
Én: T-te ki vagy? És miért csinálod ezt? Hol vannak a szüleim? Perverz vagy? Szerintem biztos!
Jk: Ji Yeon...nem ismersz meg?
Én: Honnan tudod a nevem?
Jk: Tényleg nem ismersz?
Én: Nem....kéne?
Jk: Igen....-elengedte a kezem és messzebre ment tőlem.
Én: Hol van Chim Chim?
Jk: Ki?
Én: Hát jimin! Hol van? Látni akarom most!
Jk: Ji Yeon....
Én: Ne szólíts a nevemen! Nem is ismersz! Hol van Jimin? Őt akarom! Ő sokkal jóképübb, mint te!
Jk: Jól van, jól van! Máris hívom!-kiment a szobámból. Pár perccel később kinyílt az ajtó. Jimin lépet be rajta.
Én: Chim Chim! Hol voltál ennyi ideig?!-feltápaszkodtam az ágyamból és átöleltem.
Jm: Ji Yeon, neked nem szabadna felállnod tudod?
Én: Ji Yeon? Nagyon rég volt, hogy így hívtál.-jimin szorossan átölelt.
JM: Bocsi, jiji! Nagyon aggodtam! Úgy rohantam ahogy csak tudtam!
Én: Még szép hogy! Hisz a legjobb barátom vagy! Hiányoztál!
JM: Te is nekem!
Jk: Khm!-köhögött jungkook, hogy megzavarjon minket. Elengedtük egymást Jiminnel. Én vissza feküdtem az ágyba, Jimin mellettem és később a szüleim is megérkeztek. Sokat beszélgettünk, hogy mi történt velem és ki kicsoda számomra.
Én: Mi?!?! Biztos, hogy nem! Nem is ismerem! Nem megyek hozzá!
Jk: Késő bánat! Már az esküvő le van szervezve és a ruhád is megvan. Ahogy meg gyógyulsz hozzám jössz feleségül, ha tetszik ha nem!-jungkook rám ordított.
Én: Én ChimChimhez szeretnék feleségül menni!
                                                   ~vége a tizennegyedik résznek~
Ui: Derítsd ki mit mondd erre Jimin és Jungkook. Remélem tetszett!