Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Én: Apa...szia...-köszöntem apámnak, aki nagyon ideges volt.
Apa: Kim Ji Yeon! Mit jelentsen az, hogy most Jungkookkal vagy, de előbb egy másik fiúval csókolóztál huh?!-apám várt egy rendes válaszra, de nem tudtam semmit se mondani.
Jk: Uram, az csak az egyik barátom volt. A hülye barátaival fogadt, hogy kiszerezz hamarabb egy csókot a gyönyörű lányától.-meglepődtem. Tudtam persze, hogy nem igaz, de apám elhitte.
Apa: Akkor mondd meg a hülye barátodnak, hogy ne csináljon ilyet többet!-apám még mindig ideges volt, de már nem rám, hanem Tae-re.
Apám egy kis idő múlva haza ment. Jungkookkal a házban voltunk.
Én: J-jungkook.....-féltem megszólítani hisz azt érzékeltem, hogy fájt neki hazudni az apósának. Jungkook a konyhából rám nézett.
Jk: Hmm?-komoran válaszolt
Én: Köszönöm szépen!-mosolyogtam
Jk: Mit? Hogy hazudnom kellett az apósómnak? Áh, az semmiség!-mondta idegesen és gúnyosan. Tudtam! Miért vagyok ennyire hülye, hogy hagytam Tae-t, hogy megcsókoljon?! Alig ismerem! De.....annyira helyes, jókedvű és aranyos, nem tudtam ellen állni.
Én: Ne haragudj!-próbáltam bocsánatot kérni.
Jk: DE HARAGSZOM!-csapott le a konyhai asztalra. Én csak néztem a kanapéról értetlenül.
Jk: Haragszom....és nem csak azért, mert hazudnom kellett...hanem azért is, mert ezt tedted!-jungkook egyszerre ideges és szomorú is volt.
Én: Mégis mit tettem?-nem mertem felemelni a hangom ezért bátortalanul megkérdeztem.
Jk: Tényleg ennyire hülye vagy?!-elkezdett felém jönni. Mikor el ért hozzám felemelt és a szobám fele cipelt.
Én: Jungkook mit csinálsz?! Azonnal tegyél le!
Jk: Ahogy parancsolod!-ezzel ledobott az ágyra, de jungkook rögtön rajtam volt.
Én: J-jungk-kook....m-mit c-csinálsz?...
Jk: Elmondjam mit csináltál?-csak néztem rá.
Jk: Megcsókoltad Taehyungot..
Én: És ez olyan nagy baj?
Jk: Befejezhetem?-bólogattam-szóval...hogy ezt megtedted féltékennyé tettél....-kitágult a szemem.-tudod....ezt eddig egy lány sem érte el-elmosolygott. Pár percig csak néztük egymást és már annyira kínos volt nekem, hogy felhoztam egy másik témát.
Én: A s-szüleid hol vannak?
Jk: Elmentek egy pár napra...
Én: Hova?
Jk: Nem mondom el!-mosolyodott el, de el nem engedte a kezem amit idő közben fogott meg.
Én: És miért nem? Végül is ők a jövőbeli szüleim!
Jk: Csak 1 feltétellel mondom meg...-most vár kiváncsiabb lettem, hogy hol lehetnek, hogy jungkookot faggatnom kell.
Én: Mi lenne az?
Jk: Csókolj meg....- Mi van?! Meg kell csókolnom?! Hát még mit nem!
Én: Álmaidban!
Jk: Amíg nem csókolsz meg, nem foglak elengedni.
Én: Ezt nem teheted!
Jk: Már megtettem!-gúnyolódott.
                                                                     ~20 perc múlva~
Még mindig nem engedte el a kezem és rajtam fekütt. Már nem bírtam.
Én: Elengednél végre?
Jk: Nem
Én: Ha megcsókollak?-nem bírtam már úgyhogy rákérdeztem
Jk: Derítsd ki!-közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Eleinte csak kényszerből, de később ahogy elkezdtem érezni az ajkait és a parfümét nem csak kenyszerből, de akaratból is. Elengette a kezem és átkaroltam jungkookot a nyakánál. Egyszerűen azt éreztem nem akarom elengedni. Olyan melegséget éreztem amilyet egész életemben soha. Meg akartam állítani az időt, hogy örökké tartson. Még tae-nél sem éreztem ezt. Jungkook elemelte a fejét tőlem.
Jk: Wow, kevesebbre számitottam...
Én: Rossz volt?-mondtam gúnyosan
Jk: Én nem ezt mondtam, csak azt hittem puszi lesz..
Én: Hát én is ezt hittem.....
Jk: Na jól van, meg kaptam azt amit akartam most megyek aludni.-még mindig a kezed a nyakán volt.
Jk: Persze ha csak akkor ha elengedsz
Én: De nem akarlak.....-jungkook szeme kitágult.
Én: Velem maradnál? Ma is?
Jk: Miért? Csak nem belém zúgtál?
Én: Nem! Csak félek egyedül.....
Jk: Jól van!-ezzel jungkook lefekütt mellém és átkarolt.
Jk: Jó ét szerelmem!- Most mond, hogy rosszul hallottam kérlek!
Én: J-jó ét...
                                                           ~vége a tizenketedik résznek~
Ui: Remélem tetszett!