Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Én: JUNGKOOK?!?!-ordítottam. Mit keres itt?! Csak nem ő a völegény? Kérlek mond, hogy nem!
Jk: JI YEON?! Te mit kersesel itt?!-mondta jungkook meglepődve, majd egy sunyi mosoly kerekedett az arcán.
Anyuka: Ti ismeritek egymást?
Jk és én: Osztálytársak vagyunk!-mondtuk egyszerre
Apuka: Ez csodás! Akkor nem kell bemutatni titeket.-mindenki örült csak én meg jungkook ültünk letátott szájjal.
Én: Apa, ugye nem ő a völegényem, kérlek mond, hogy ő az öccse a völegényemnek.-suttogtam apámnak, de ő nem válaszolt csak mosolyogva beszélgetett a két felnőttel.
Én: Elnézést, ki kell mennem a mosdóba.-mondtam miközben meghajoltam. Elindultam a hosszú folyosón, hogy megkeressem a wc-ét. Mikor éppen ott lettem volna valaki a falhoz csapott.
Jk: Szevasz cica! Örülsz, hogy látsz?-gúnyos mosollyal az arcán üdvözőlt.
Én: Jungkook, engedj el! És utoljára mondom, NEM VAGYOK A CICÁD!
Jk: Mostmár pedig az leszel. A völegényed leszek, ez van.
Én: Akkor sem mennék hozzád ha te lennél az utolsó férfi a világon!
Jk: Figyelj, az igazság az, hogy én sem akarok hozzád menni, de muszály ha nem akarom, hogy a szüleim börtönbe kerüljenek. Egyébként is nálad sokkal szebb lányok is vannak hidd el.-mondta miközben kezdte elengedni a kezemet ami a falhoz volt szorítva.
Jk: A következőt fogjuk tenni, összeházasodunk, de nem tudhatja  senki az iskolában. Majd elválunk mikor az ellenőrök békén hagynak minket oké?
Én: És az pontosan mikor ér végett? 9-10 nap vagy több?
Jk: 1 év.
Én:MI?!?!?! Nem,nem én biztos nem leszek a feleséged 1 évig.
Jk: Vagy kibirod vagy elmondom apádnak, hogy nem akarsz hozzám jönni és akkor tudod mi fog törtèni?
Én: Tudom. Összezár veled egy életre-tudtam apàmról, hogyha megtudja, hogy nem akarok jungkookhoz menni mégjobban erőltetni fogja és majd tesz róla, hogy ne tudjak elválni tőle.
Jk: Áll az alku?
Én: Csak egy év?
Jk: Csak egy. Na?
Én: Rendben.-és ezzel kezett is ráztunk
Jk: Vissza megyek, hogy ne legyen gyanus.-jungkook megfordult és vissza sétált. Én pedig elintéztem a dolgom és vissza mentem.
                                                                 ~találkozó után~
Szépen elköszöntünk egymástól és mindenki hazament.
                                                                         ~otthon~
Apa: Kicsim, menj el kérlek anyádnak a gyógyszeréért kérlek.
Én: Rendben, máris hozzom!-felöltöztem és elindultam. Kint sötét volt. Kicsit féltem, de nincs annyira messze a gyógyszertár úgyhogy már nyugodtabb voltam.
Éppen sétáltam haza fele mikor megállított engem egy részeg csávo, de később láttam, hogy többen vannak. Nagyon féltem.
??: Szia cica! Mizu? Segíthetek?-mondta az egyik miközben megfogta a derekam és magához húzott.
Én: Engedj el, te perverz állat!!-bekönnyeztem. Nincs aki segítene. Senki! Félek nagyon félek! A pasi csak egyre jobban húzott magához és a többiek is nyúlkáltak hozzám. Hiába védekeztem semmi sem segített, mikor.....
??: ENGEDD EL!!-hallottam ahogy valaki ordít de a fejét nem láttam, mert sírtam.
??: NEM HALLOD?! AZT MONDTAM ENGEDD EL!!
??:Mégis ki vagy te, hogy parancsolj nekem huh?!-mondta a pasi miközben lelökött a földre.
??: Hogy én ki vagyok? Annak a lánynak akit eldobtál vagyok a férje! Úgyh engedd el!-mikor ezt mondta már tudtam is, hogy ki ő.
Én: J-jungkook, segíts! Kérlek!
Jk: Ji Yeon tarts ki!-ezután márcsak léptek hangjait hallottam felém. Becsuktam a szemem és vártam. Majd...
Jk: Mostvár kinyíthatod a szemed minden rendben.
Mikor kinyítottam a szemem megláttam jungkookot előttem. Azonnal megöleltem. Ő nem szólt semmit csak vissza ölelt.
Én: Annyira féltem!
Jk: Tudom....már itt vagyok. Semmi baj.
Én: Köszönöm!-jungkook kicsit eltolt magától és közeledett az arca az enyémhez. "Miért ver így a szivem?! Ji Yeon miütött beléd?! Told el, told el!"

                                                                ~vége a negyedik résznek~
Ui: Kiakarod deríteni jungkook mit tesz következőnek? Várj a kövi részig! Remélem tetszett!