Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Én: De!-mondtam jungkooknak nagy örömmel és elkezdtem futni.
Én: Kérlek, még legyél ott!-mondtam imádkozva.
Mikor odaértem elkezdtem keresni Jimint.
Én: Jimin! Itt vagy?-üvőltöttem, hisz nem volt ott senki.- Haho? Aish, már tuti elment!-leültem és szomorkodtam, hogy most mehetek haza jungkookkal. Egyszer csak láttam magam előtt két lábat. Azonnal felnéztem, és ott láttam nagy mosollyal Jimint.
Én: Jimin!-áltam fel hozzá- Jaj, de jó, hogy itt vagy!
JM: Miért jöttél vissza? Itt hagytál valamit?
Én: Igen,-jiminről eltűnt a mosoly- téged hagytalak itt!-jimin meglepődve nézett majd mosolygott.
JM: Hogy hogy?
Én: Tudod az előbb nem jungkookot akartam mondani hanem Jimint.
JM: Akkor miért mondtál Jungkookot?
Én: Hosszú sztori, majd elmondom.
JM: Rendi! És, hová menjünk?
Én: Mit szólnál ha elmennénk partizni? Hogy megünnepeljük, hogy találkoztunk!
JM: Ez egy kiváló ötlet! Gyerünk!-mondta miközben átkarolt.
Én: Menjünk!
                                                                       ~egy discoban~
JM: Tánc vagy ital elösszőr?
Én: Hmmmm.....legyen....ital! Igyunk!-mondtam nagy mosollyal, hisz nagy korú vagyok végre ihatok.
JM: Okés! Én állom!
Én: Nekem ez csak jó!-ezen elkezdtünk nevetni. Oda mentünk a bár pulthoz és jimin kért egy italt mindkettőnknek majd elment mosdóra. Addig én vártam a pultnál és iszogattam az italomból. Míg meg nem zavartak.
??: Szia! Namjoon vagyok.
Én: Hmmm...s-szia..-kicsit féltem. A hangján tisztán halladszódott, hogy ivott. "Jimin, hol vagy már?!"
Namjoon: Figyelj má', a barátaimmal kötöttünk egy fogadást-ezzel közelebb jöt-,hogy ki szed fel téged elősszőr. Úgy gondoltam megpróbálom. Na?
Én: 1. Vőlegényem van
        2. Nem érdekelsz
        3. Mond meg a kis barátaidnak, hogy hadjanak békén! Ahogy te is!
Namjoon: Ugyan már baba, mi bajod van?-mondta és megfogta a vállam, majd magához húzott. Hiába erőlködtem nem tudtam kimászni a kezei közül.
Én: Engedj már el!!
??: Hé, nem hallottad! Azt mondta engedd el!!-mikor megfordúltam azt hittem, hogy jimin, de aztán megláttam Jungkookot.
Én: Jungkook!-mondtam nagy örömmel.
Namjoon: Te mégis ki vagy?!
Jk: Én csak egy barát! De ez nem lenyeges!
Én: Ez nem igaz! Ő a vőlegényem! Akiről meséltem te bunkó!-ezzel rá tapostam a lábára és jungkookhoz rohantam, hogy megöleljem.
Én: Örülök, hogy itt vagy! Sajnálom, hogy egyedűl hagytalak!-súgtam bele a fülébe majd elengedtem.
JK: Semmi baj! Na de hol van az Jimin gyerek?
Én: Azt mondta, hogy mosdóra ment, de nem tudom hol van már.
Jk: Gyere menjünk haza.
Én: Várj! Nem akarod megütni azt az embert amiért a mennyaszonyod bántotta?
Namjoon: Ugyan! Csak fogadást kötöttünk. Mi lenne ha elfelejtenénk?-próbálta ki beszélni magát, mert látta jungkookon, hogy milyen idegesen halad felé. Jungkook megragadta a nyakánál.
Jk: Ide figyelj! Ha mégegyszer hozzá érsz ehez a nőhöz megöllek értetted?-namjoon bólogatott.-Helyes!-jungkook elengedte megfogta a kezem és elmentünk a kocsihoz mikor kint az üvegablakból megláttam Jimint egy másik lánnyal csókolózik. Ezt Jungkook is észre vette. Megfogta az arcom és maga felé tartotta.
Jk: Ne figyelj oda! Nem érdemel meg ha ezt teszi veled!-elkezdtem sírni és megöleltem jungkookot. Viszonozta az ölelést.
Én: Menjünk haza kérlek!
Jk: Rendben!-jungkook elengedett majd megfogta a kezem.
                                                                        ~jungkookéknál~
Mikor kiszáltunk a kocsiból jungkook még mindig fogta a kezem. Valamiért biztonságban éreztem magam mikor a kezemet fogta. Amikor bementünk a házba beszélgettünk a szüleivel majd elmentem fürödni és feküdtem az ágyamon és gondolkoztam mi van most Jiminnnel. Majd jungkook bejött a szobámba és leült az ágyra.
Jk: Ne gondolkozz ennyit, holnap korán kell kelned a suli miatt.
Én: Tudom....csak...folyton jimin jár a fejemben, hogy mit képzelt huh?! Idegesítő, hogy ezt tette velem!
Jk: Nyugi minden rendbe jön. Na, megyek, mert korán kellek. Jó éjt!
Én: Jungkook várj! Nem birok aludni.....itt aludnál velem? Léci
Jk: Rendben van!-ezzel jungkook ledőlt mellém és egymás felé fordoltunk.
Jk: Így jobb?
Én: Sokkal!
Jk: Akkor jó!- még beszélgettünk kicsit majd elaludtunk.
                                                       ~vége a kilencedik résznek~
Ui: Remélem tetszett!