Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Jk: Jó éjt szerelmem!-kérlek, mondd, hogy rosszul hallottam
Én: J-jó éjt....-ezzel elaludtunk
                                                             ~hajnali 1 fele~
Zajokra kelltem fel. Éreztem, hogy jungkook keze már nincs rajtam, ezért hát felültem, hogy körül nézzek hol van jungkook. Nem láttam az ágyban. Úgy gondoltam biztos ő van lent ezért le mentem.
Én: Haho....jungkook?-kezdtem kicsit félni, hisz a lámpák nem voltak felkapcsolva.
Én: J-jungkook ez nem vicces!-próbáltam a falnál megkeresni a kapcsolót. Mikor megtaláltam felkapcsoltam.
Én: Jung-t-te ki vagy?!-nem jungkookot láttam előttem, hanem egy talpig feketébe öltözöt nőt. Igen,jól olvastad, egy nőt!
??: Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem Kim Ji Yeont?-elkezdett kuncogni. Arcát nem láttam, maszk volt rajta.
Én: Honnan tudod a nevem?! Ki vagy te?!
??: Ez most nem lényeges! Azért vagyok itt, hogy megtanítsalak valamire.-elkezdett felèm jönni. Én csak hátráltam és hátráltam, míg el nem értem a falat. A nő csak egy lépésnyire volt tőlem. Egy kést vett elő.
Én: M-mit c-csinálsz?....-a nő levette a maszkját. Ő az egyik osztálytársam volt.
??: Mivel most úgy is meghalsz így elmondok neked valamit....jungkook volt barátnője vagyok, de senki nem veheti el tőlem soha!-ezzel a kést a hasamba szúrta.-soha....

Én: Ááááááá!-keltem fel rémálmomból.
Jk: Mi a baj?-mikor megláttam jungkookot elsírtam magam és átöleltem.
Én: R-rosszat álmodtam....
Jk: Semmi baj...-simogadta hátamat-mit álmodtál?
Én: Hogy mikor fel kelltem nem voltál mellettem és...-most jutott eszembe! Nem az fájt, hogy belém szúrtak egy kést hanem, hogy jungkook nem volt mellettem.
Jk: És?
Én: Ennyi....
Jk: Mi?! Ez volt az a rossz álom?-jungkook nevetett ki és elengedett.
Én: Rossz volt....nem szeretném, hogy megtörténjen!-jungkook látta a szememben, hogy nem csak ennyi történt, de tudta, h nem akarom elmondani.
Jk: Gyere ide-átölelt és vissza feküdtünk az ágyba.-soha nem fogok eltünni mellőled.
Én: Igéred?-öleltem át szorosabban.
Jk: Igérem!-ő is megszorította az őlelést, majd vissza aludtunk.
                                                                         ~másnap~
10 óra van és már az esküvő negyedét megszerveztük jungkookkal. Ez alatt sokat nevettünk és sok mindent megtanultunk egymásról. Bár ez muszáj is volt, hisz majd jön a felügyelő megbizonyosodni arról, hogy szeretjük egymást.
Én: Okés, akkor a helyszín meg is van! Én megyek, mert ruhát kell találnom.
Jk: Ne menj még!-ezen nem lepődtem meg, hisz én sem akartam menni, dehát muszàj.
Én: Jungkook mennem kell!-rángatta a kezem jelezvén, jogy maradjak.
Én: Elmegyek a ruháért aztán vissza jövök rendben?
Jk: Igéred?
Én:Igérem!-mosolyogtam rá, majd elindultam anyámékhoz.
                                                                   ~anyáékkal~
Mikor haza érkeztem máris elindultunk apával és anyával. Ahogy megláttunk egy üzletet bementünk és felpróbáltam egy ruhàt. Gyönyörű volt, de mégsem az én stílusom, persze ki mentem a fülkéből megmutatni a szüleimnek. Mivel az üzletben az ablakok átlátszóak voltak mindenki megbámult. De egy valaki megállt és tátott szájjal nézett, mikor megláttam kiaz a lélegzetem is megállt.
Én: T-tae....-mutattam rá. Erre tae bejött az üzletbe.
Tae: Ji Yeon....m-miért viselsz ilyen ruhàt?
Anya: Kicsim, ki ez?
Apa: Hát már megint te?! Tünés innen! Hagyd békén a lányomat!
Én: Apa, ülj le! Anya ő itt a-
Tae: A barátja vagyok!-szakított félbe tae.
Apa és anya: A barátja?!-úristen, mibe keveredtem!
Én: TAE!-ordítottam rá. Erre valaki belépett az üzletbe.
??: Jó napot! A felügyelő vagyok Mr. Soo. Maguk a Kim család igaz?
Apa: Igen, mi lennénk.-mosolygott el apám.-kicsim, elvinnéd az osztálytársad magaddal egy picit?
Én: Persze, apa!-rángattam el tae-t magammal.
Én: Tae, most menjel kérlek! Majd megmagyarázok mindent később.
Tae: Nem megyek sehova! Most mond meg mifolyik itt! Miért próbálgatsz ruhákat?!
Én: Tae.....én...férjhez megyek...ne haragudj...
Tae: Mi?! Férjhez?!-tae ezzel kirohant az üzletből. Utána akartam menni, de most nem ronthatom el ezt a napot. Miért kell itt lennie annak  Mr.Soonak vagy kinek? Sírni akartam! De e helyett ki sétáltam.
Én: Jó napot! Kim Ji Yeon vagyok, a mennyaszony.
Mr.Soo: Örvendek Ms.Kim! Nagyon csinos!
                                                          ~pár órával később~
Sokat beszélgettünk és megtaláltam a tökéletes ruhát is. Most úton vagyunk Jungkookékhoz. Mikor megérkeztünk bekopogtam az ajtón.
Mr.Soo: Már 2 éve együtt vannak, de nincs kulcsa a lakáshoz?
Én: Nem hoztam magammal.-húztam az arcomra egy mosolyt. Jungkook kinyitotta az ajtót.
Jk: Ji Yeon, mi a fene tartott ennyi ideig?!-mondta jungkook észre sem véve, hogy kik állnak mögöttem.
Én: Szerelmem, hogy beszélsz?-jungkook meglepődött, majd meglátta a mögöttem álló irkáló embert. Elkezdtem tátogni jungkooknak: "ő itt a felügyelő!"
Jk: Sajnálom, szerelmem, csak annyira hiányoztál!-ölelt át jungkook.
Én: Noshát, akkor menjünk be-mutattam befelé. Mindenki leült a kanapéra majd hoztam rágcsálni valót. Leültem jungkook mellé.
Mr.Soo: Első kérdésem. Hol ismerkedtetek meg?
Jk: Az iskolában.
Mr.Soo: Ki szeretett bele a másikba elősször?
Én: Én!
Jk: Én!
Mr.Soo: haha, ezt úgy veszem, hogy mindketten. Hány éve vagytok együtt? Persze ezt már tudom, csak hallani akarom a vőlegénytől is.
Jk: 2 teljes éve! Ő az én mindenem!-rám nézett és megcsókolta a fejem. Olyan valósághű volt.
                                                                           ~este~
Mr.Soo: Köszönöm a vendég látást! Holnap újra jövök.
Jk: Rendben, viszlát!-köszöntünk el mindketten. Majd később a szüleim is elmentek.
Jk: Hosszú volt ez a mai nap...igaz?-jungkook rám nézett és látta, hogy sírok.
Jk: Ji Yeon, mi a baj?!
Én: T-tae *szipog* látott *szipog* engem miközben a ruhát próbáltam.....és azóta nem beszél velem....
Jk: és ez olyan nagy baj?
Én: Igen! Mert úgy érzem, hogy kedvelem....
Jk: Oh.....
Én: Kedvelem! Kedvelem!-sírtam el magam
                                                      ~vége a tizenharmadik résznek~
Ui: Remélem tetszett!