Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Én: Joonie?
NM: Hol vagy??-aggódott hangja volt
Én: É-én nem tudom...-sírtam jobban
NM: Ji Yeon, jól figyelj! Szeretném, hogy abba hagyd a sírást és nézz körül, látsz-e egy táblát kirakva, hogy mi az utca neve!-így is tettem
Én: I-igen.
NM: Remek! Na, hol vagy??-elmondtam Namjoonnak, hogy hol vagyok és azonnal elindult hozzám. Pár perccel később lépteket hallottam.
Én: Joonie?
NM: Úristen Ji Yeon! Halálra aggódtam magam!-hozzá rohantam és átöleltem. Ő habozás nélkül átkarolt.
NM: Jaj, te lány! Mi történt?-mondta miközben a fejét az én fejemen pihentette.
Én: Joonie...-sírni kezdtem megint-j-jungkook...megcsalt!-zokogtam Namjoonnak.
NM: Sshh! Mit szolnál ha nálam lennél ma éjszaka?-mosolygott rám miközben a szemembe nézett. Én abbahagytam a sírást és bólintottam.
NM: Akkor raaaajta!-átkarolta a vállam és elindultunk a cuccommal együtt.
                                                                 ~7 hónap múlva~
Én: NAAAAAMJOOOON!! ÉHESEK VAGYUNK!!-ordítottam joonienak a nappaliból a konyhába.
NM: 2 percce se, hogy ettél!-nézett rám fáradt fejjel.
Én: Mit képzeltél? Hogy terhesen is urihölgy leszek és keveset fogok enni?! Mert ha igen akkor nagy hülye vagy!-namjoon csak szívott egy nagy levegőt, majd hozta a kajámat.
NM: Hölgyem!-letette elém.
Én: Köszönöm szivem!-kültem neki egy puszit. Biztos kiváncsiak vagytok, hogy mi történt. Hát már mondom is! Szóval, azóta az este után Namjoonnal élek. Nagyon mulis! Sokat nevettem és egyszer sem sírtam. Ja és a legjobb benne az, hogy sose kellett gondolnom Jungkookra. Mondjuk volt vagy úgy 4 millió hívásom és üzenetem tőle, de nem nagyon foglalkoztam vele. Inkább élveztem az életem Joonieval! És nem, nem jöttünk össze! Kiderült, hogy Namjoon szerelmes egy lányba és megakarja hóditani! Annyira örültem neki!
Én: Séf! Ez lett a legjobb étel amit valaha csináltál nekünk!-igen már a babámat is bele teszem mindenegyes mondatomba.
NM: Örülök!-legugolt a hasamhoz és elkezdte simogatni-Szia angyalom! Namjoon bácsi vagyok! A keresztapukád! Na, mit szólsz?-a baba rugott egyet.
Én: Azt hiszem szeret téged!-mosolyogtam Jooniera.
NM: Akkor meg vagyok nyugodva!-átkarolta a vállam és egy puszit adott az arcomra.
NM: Jó kis család leszünk megigérem!-én csak átöleltem.
~jungkook szemszögéből~
Aish! Ji Yeon hol lehetsz most?? Hiányzol! Te vagy a mindenem! Kérlek vedd fel a telefont! Már Ji Yeont hónapok óta nem tudom elérni. Alig alszom és alig eszem. Ji Yeon szülei is tudnak mindent és ők is aggódnak.
Anya: Kicsim...
Én: Anya most hagy! Nincs kedvem beszélgetni...
Anya: Tudom, de...az ügynök jött akit megbíztál Ji Yeon felkeresésére.-felkaptam a fejem.
Én: Engedd be!-az ügynök be is jött. Meghajoltunk majd a tárgyra tértünk.
Én: Na? Talált valamit?
Ügynök: Nagyon nehéz volt rátalálnom Mrs.Jeonra, de végül sikerült!-képeket nyújtott elém. Egy házról cimmel együtt és egy férfit aki Ji Yeont ölelgeti.
Ügynök: És még valami...Mrs.Jeon terhes...-betelt a pohár! Elősször is Ji Yeon egy másik férfival van akivel úgy látszik nagyon is boldog. Másodszor is Ji Yeon terhes ettől az alaktól?! Felálltam és szét téptem a képeket dühönben.
Jk: Én most elmegyek ahoz a címmhez!
Ügynök: Uram, nem gondolja, hogy Mrs.Jeon elfogja önt küldeni? Végülis Mrs.Jeon hagyta el magát.
Jk: Igaza lehet...akkor álruhában megyek!-felkaptam egy postás szerelést és egy dobozt amit majd át adok. Egy órával később a helyszinen is voltam. Az autót a háztól messzebb raktam le. Majd bekopogtattam, persze maszkot viseltem nehogy Ji Yeon felismerjen.
NM: Nyitom!-kinyitotta-Oh, jó napot!-csak bólintottam egyet.-Vajon ez mi lehet? Szivem te rendeltél valamit?
Ji Yeon: Nem! De joonie...éhes vagyok!
NM: Asszony az előbb ettél!
Ji Yeon: 7 hónapos terhes vagyok! Mit gondoltál újra kérdezem?!
NM: Jól van, jól van! Szóval? Hol kell aláirnom?-dühösen a papírra bögtem. A férfi aláirta, majd valamiért Ji Yeon megjelent.
Ji Yeon: Joonie...az orvos hívott, hogy bekéne mennünk a korházba...de...az apjával most már...
NM: Most mond, hogy nem arra gondolsz, hogy felhívod Jungkookot?!-meglepődtem. Tehát az apa...én vagyok? Te jó ég! A férfi kezébe nyomtam az üres dobozt és rohanni kezdtem haza.
~Ji Yeon szemszögéből~
Miután elrohant a férfi neki döltem az ajtó félfának és sírni kezdtem.
NM: Ji Yeon, jól vagy? Fáj valamid?
Én: A-az a férfi....J-jungkook volt...
NM: Honnan veszed?
Én: Bárhol felismerném a gyönyörű szemeit...
NM: Akkor miért mondtad el, hogy ő az apa?
Én: Azt akartam, hogy tudja...
NM: Akkor most igaz, hogy behívtak vagy nem?
Én: Igaz, csak az nem igaz, hogy apját is várják.
NM: Ügye tudod, hogy most követni fog?
Én: Tudom...pont ezért fogom felhívni most!-felkelltem és a telefonomért nyúltam. Hívtam Jungkookot.
Jk: Kicsim?! Tényleg te vagy?! Úristen, de aggódtam!
Én: Jungkook, ne játszd a hülyét! Tudom, hogy te voltál itt az előbb!
Jk: Igen én voltam, de-
Én: Nincs de Jungkook! Most már tudsz mindent...terhes vagyok...a te gyerekeddel...
Jk: Ji Yeon...kérlek szépen, gyere haza....hiányzol nagyon...-a hangján lehetett hallani, hogy sír. Erre én is sírni kezdtem
Én: Akkor miért? Miért csaltál meg huh?! Egyáltalán tudod, hogy megpofoztál?!
Jk: Igen, tudom! És nagyon sajnálom, de kérlek! Most már van okod, hogy haza gyere! Egy kisbabánk van! Azt akarod, hogy apa nélkül nőljön fel?-jungkook még mindig sírt.
Én: Jungkook...ha nem láttad volna egy erős és egy szeretet teljes férfival élek. Szóval ne aggódj átveszi a helyedet!-ezzel le raktam. Namjoon oda jött hozzám és átölelt. Én csak a kezeiben sírtam.
Én: Joonie...azt hittem nem szeretem már, de mikor megláttam....újra belé szerettem! Hiányzik nagyon! De még sem akarok vissza menni hozzá! Megcsalt!
NM: Szépség...-kicsit eltolt magatól, de még mindig fogott-talán az lenne a legjobb ha...meghallgatnád. Hisz azt se tudod mi történt utána miután elrohantál. Hallgasd meg! Csak egyszer!-szorosan magamhoz húztam.
Én: Igazad van!-ekkor egy hatalmas rugást éreztem a hasamban és összeestem.
Én: Aaaa!
NM: Mi a baj??-namjoon felemelt és beültetett kocsiába. Elindultunk a korházba. Mikor megérkeztünk Namjoon újra felemelt és berohant a korhàzba.
NM: ORVOST, KÉREM!-erre a nővérek keresni kezdtek egy orvost.
Orvos: Itt vagyok! Mi történt?-eközben egy hordágyra raktak és úgy beszéltek.
NM: 7 hónapos terhes és pár perce elkezdett fájni a hasa nagyon!
Orvos: Értem! Készitsenek elő egy műtőt!-mondta az orvos egy nővérnek.
NM: Miért kell műtő? Mi baja?
Orvos: Maga az apuka?-namjoon tudta, hogy ha azt mondja, hogy nem akkor nem mondanak neki semmit ezért hazudott.
NM: Igen, én vagyok!
Orvos: Figyeljen jól! Most üljön le ide, majd mindent el mondok miután biztosra vettem a dolgomat! Rendben?-namjoon bólintott és leült. Nagyon aggódott értem.
~Namjoon szemszögéből~
Ji Yeont bevitték a műtőbe én pedig azon gondolkodtam mi baja lehet. Sokat eszik, iszik akkor mi baja van? Felkéne hívnom Jungkookot.
Jk: Hálló?
NM: Szia Jungkook! Namjoon vagyok, az a férfi akivel Ji Yeont láttad. Be kéne jönnöd a korházba.
Jk: Miért mi történt?
NM: Majd elmondok mindent csak gyere be!-jungkooknak elmondtam hova kell jönni-e. Pár perccel később meg is jelent. Nekem rohant és a nyakamnál megragadott.
Jk: Hol van a feleségem?
NM: Nyugodj le! Nem tettem vele semmit!-jungkook elengedett.
Jk: Akkor mi történt?
NM: Én sem tudom! Az orvos nem mondott semmit!-Jungkook a hajába túrt majd fel-alá járkált. Míg nem az orvos ki jött.
Orvos: Az apuka jöjjön be elősször!
NM és Jk: Itt vagyok!-egymásra néztünk majd az orvosra.
Orvos: Nézzék, ne szórakozzanak! Uram-mutatott rám-kérem fáradjon be!-felálltam majd be mentem.
NM: Kérem, mondja! Mi baja van?
Orvos: Érték a párját stresszek manapság?
NM: Hát sajnos igen...
Orvos: Nincs nagy vész! A párja kicsit stresszesebb lett a kelleténél  és ezt a baba is megérezte. De nincs nagy baj tényleg!
NM: Köszönöm doktor úr!-kezett ráztunk, majd megkértem, hogy engedje be Jungkookot.
Jk: Na?
NM: Semmi komoly! Csak túl stresszes volt.
Jk: Értem...
NM: Most alszik. Várnunk kell amíg felébred.-Jungkook Ji Yeon mellé ment és megfogta a kezét, majd a homlokát puszilta meg.
Jk: Szeretlek...
                                                        ~vége a huszadik résznek~
Úgy gondolom, hogy lesz még 1 vagy 2 rész és befejezem ezt az ffet. Remélem tetszett és a másik ffem is tetszik! Köszönöm, hogy olvastátok! Vote-jatok és komiba, hogy tetszett-e vagy nem!