Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Jk: Szeretlek...
                                                     ~másnap reggel (Ji Yeon szemszögéből)~
Kinyitottam a szemem és próbáltam keresni Joonie-t, de sehol se láttam, majd egy szorító kezet éreztem a kezemnél. Felültem és megnéztem ki az.
Én: Jungkook...?-suttogtam nehogy felkeltsem. Kicsit bekönyeztem. Annyira hiányzott...az érintése és a jelenléte. Már csak a hangjàt szeretném hallani. Megsimogattam a fejét majd az arcát. Mikor a szájánál voltam jungkook hirtelen kinyitotta a szemét.
Jk: Ji Yeon!-felpattant és átölelt. Én nem öleltem vissza. Kicsit még ölelgetett majd eszembe jutott mi történt. Ellöktem magamtól.
Én: A baba????-fogtam a hasam és sírni kezdtem.
Jk: Minden rendben csak kicsit stresszes voltál és ennyi!-mosolygott Jungkook. Erre bejött Namjoon.
NM: Szia szépség!
Én: Namjoon...-mondtam idegesen-meg mondtam neked világosan, hogy nem szeretném, hogy Jungkook itt legyen!!-Namjoon ijedten nézett rám.
NM: Cica...ne kapd fel a vizet! C-csak mégis ő az apa...
Jk: Ji Yeon! Mit jelentsen az, hogy azt akartad, hogy ne legyek itt?! Én vagyok az a-
Én: Igen, te vagy az apa, de-szakítottam félbe kookie-t-az nem azt jelenti, hogy te vigyázol rám és a babámra-emeltem ki a "babám" szót.
Jk: Nem?-nevetett egyett idegesen majd a korházi asztalra csapott.-ÉN VAGYOK AZ APA ÉS JOGOM VAN EZT TUDNI!-megijedtem Jungkooktól-ÉS NEM A TE BABÁD HANEM A MIÉNK!!ÉRTED?!-Jungkook látta, hogy megijesztett.-Sajnálom...csak...ez egy ok amiért haza kell velem jönnöd! A szüleid is halálra aggódnak! És mellesleg ennek a gyereknek apára van szüksége!
Én: Igen, jól mondodd!-vágtam rá könyezve-Nem láttod, hogy itt áll melletted egy sokkal érettebb férfi aki már készen áll erre? Kiolvasott minden könyvet a babákról amit csak tudni lehet. Elolvasta mit szabad és mit nem kéne ennem! Mindent! Úgy hogy megnyugodhatsz nem fog apa nélkül felnőni!
NM: ELÉG LEGYEN!-vágott rám Namjoon-Ji Yeon vedd észre, hogy Jungkook megbánta a dolgokat amit tett és 7 hónapja csak is téged keresett! Szeret téged teljes szívéből! Térj észhez kislány! Menj haza és élj Jungkookkal és a babával boldogan! Hisz te is szereted őt!-nem találtam szavakat...Mindig is tudtam, hogy Namjoon okos és ügyetlen és szerető képes, de sosem tudtam, hogy mind idáig eltitkolta az érzéseit előlem.
NM: Nem akarlak megbántani, de...emlékszel arra a lányra akiről meséltem neked, hogy szeretem? Na, végre sikerült randiznom vele és egész jól mennek a dolgok. Szerinted mi lesz ha összejövünk huh? Akkor is velünk fogsz élni egy babával? Gondolkozz már! Szeretlek nagyon ez tény és való, de jobb lenne ha haza mennél...
Én: Wow...é-én...sajnálom! Sajnálom, hogy miattam szenvedtél...haza megyek igazad van.
Jk: Tényleg?
Én: Igen...Namjoon...te most menj és éld az életed. Nem akarlak többé látni!-Namjoon akart valamit mondani, de Jungkook mutogatott, hogy inkàbb ne most ezért elment.
                                                            ~1 hónappal később~
Igen, hát már eltelt egy hónap. Jungkook házában vagyok vagyis bocsánat a mi házunkban vagyok. Ne gondoljátok azt, hogy Jungkookkal kibékültünk csak elviselem őt. Jungkook mindent megtesz, hogy boldogok legyünk, de én csak hátráltatom ebben. 8 hónapos terhes vagyok. Sokat eszem és dagatt lettem. Nem is értem Jungkook, hogy szerethet még mindig.
Jk: Szia kicsim!-jött haza Jungkook a munkából, igen munkából. A sulinak már rég vége és mivel Jungkook ragaszkodott, hogy dolgozni akar így elkezdte.
Én: Szia...-jungkook mosolygott én pedig poker face-t vàgtam. Pár perccel később Jungkook leült hozzám.
Jk: Na? Mit mondtak a dokinàl? Lány vagy fiú?-tudom előbb meg kellett volna nézetnem a babám nemét, de nem akartam, de így, hogy Jungkook vigyáz rám muszàj volt el mennem.
Én: Fiú.
Jk: Ez remek! Már gondolkodtam mi legyen a neve, de nem tudtam, hogy lány vagy fiú e így feladtam tu-
Én: Miért szeretsz?-vágtam közbe- Mondd meg miért szeretsz még mindig? Nem mosolygok nem várlak itthon szeretettel és nem alszom veled, ráadásul kövér vagyok és sokat eszem! Miért szeretsz még mindig huh?-jungkook csak mosolygott.
Jk:Szeretlek és kész! Ezen nem tudok változtattni. Mindennap mikor haza jövök egyre jobban beléd szeretek! Erre nincsen vàlasz, hogy "miért"! A szerelem az jön és megy. Nálam soha nemfog elmenni!-bekönnyezve hallgattam Jungkookot, majd átöleltem.
Én: É-én sajnálom...nem tudom tovább tettetni magam!-jungkook természetesen vissza ölelt.-Próbáltam haragudni rád, de nem ment! Szeretlek és nem tudtam soha haragudni rád!-csak ott fúrtam magam Jungkook vállába. Kookie egy kicsit eltolt magától, de fogta a derekem. Megpuszilta a homlokom.
Jk: Látod? A harag hasonlít egy kicsit a szerelemre. Nem tudod meg mondani egy idő után, hogy "miért" csak tudod és kész.-jungkook letörőlte könnyeim és megcsókólt. Vissza csókóltam. Egy idő után a nyelvem az ő szájában volt. Éhesen csókoltuk egymást és mindketten többet akartunk, de sajnos nem lehetett.
Én: J-jungkook *liheg* nem lehet...
Jk: Tudom...-a homlokunk összeért.
Én: Szeretlek és bocsánat!
Jk: Felejtsük el! Most már csak mi hárman vagyunk!-simogadta meg a hasam.
Én: I'm so horny right now...-mondtam izgatottan angolul. Jungkook nevetni kezdett.
Jk: Jól beszélsz angolul baby! Honnan tanultad?
Én: Namjoontól. Szuper angolos!-nevetni kezdtünk majd összebújva filmet néztünk és beszélgettünk.
                                                      ~még 1 hónappal később~
Én: Aaaaaa Jungkook!!!!-szorítottam jobban Jungkook kezét.
Jk:Nyugi édesem! Mindjárt vége!-jungkookkal a korházban voltunk, mert elfolyt a magzat vizem. Rossz volt, de a dokik bevittek engem a műtőterembe ahol császármeccéssel kiveszik a babát. Pár perccel később hallottam baba sírást. Megkönnyebűltem.
                                                                  ~3 hónappal később~
Én: Aish most te jössz drágám!
Jk: Nem is most te jössz!
Én: Kérlek!
Jk: Menjünk ketten!-elindultunk Jungkookkal a baba felé aki  egy másik szobában éppen sírt.
Én: Ssshhh anya és apa itt van!-emeltem fel majd ringatni kezdtem. Be is aludt. Vissza helyeztem és Jungkookkal vissza mentünk a hálóba.
Jk: Most meg nem tok aludni!
Én: Én sem! Mit tegyünk?-Jungkook közelebb jött és elkezdte kigombolni a pizsoma felsőmet.
Jk: Én pontosan tudom mit csinàljunk!-elkezdtünk csókolózni és az ágyra huppantunk.
                                                 ~vége a huszonegyedik résznek~
Ta-da! Itt az utolsó rész a Kényszer házasságból!😊 Remélem tetszett és az Elrabolva című ffem is tetszeni fog! Vote-jatok és komiba, hogy tetszett e? Köszi, hogy olvastad!❤