Kényszer házasság ( jungkook ff) ~befejezett~

Kényszer házasság

Én: Én ChimChimhez szeretnék feleségül menni!-mondtam dühömben. A szüleim nem mondták meg, hogy miért kell hozzá mennem ezért gondoltam úgy, hogy kényszerből adnak el engem. Ha  már eladnak valakinek, legyen az Jimin.
Jk: Mi?...
Én: Szerintem jól hallottad.
JM: Ji Yeon...öhmm....izé...nem is tudom mit mondjak...
Én: Chim Chim.....tudom, hogy ez hirtelen jött, de ha már férjhez kell mennem legyél te az!
Jimin szemszögéből:
Jiji: Chimchim....tudom, hogy ez hirtelen jött, de ha már férjhez kell mennem legyél te az!-hallodtam Ji Yeon, feldobott hangját. Aish, már most azt mondanám, hogy rendben, de nem lehet, hisz itt vannak a szüleid. Ráadásul tudom miért kell jungkookhoz hozzá menned.
Én: Beszélhetnék, egy kicsit Jijivel négyszemközt?-erre mindenki kiment a szobából.
Én: Jiji....-ültem le mellé és megfogtam a kezét.-elmondjam miért kell Jungkookhoz menned?-bólintott.-Jungkook bevándorlónak számit, mert nincsen zöldkártyája, ezért mivel az apukád együtt dolgozik az ő apukájaval ezt lebeszélték, hogy te leszel Jungkook felesége érted?
Jiji: De jimin...én sosem akartam megházasodni és egyébként is...én téged szeretlek...
Én: Tudom...-simítottam meg arcát-én is szeretlek, de jungkook a barátom-hazudtam-segíts rajta kérlek.
Jiji: Rendben! De csak a te kedvedért!
Én: Van egy fogadásom, mit szólsz?
Jiji: Mi lenne az?
Én: Maradj Jungkookkal pár hónapot, cserébe egy nap elviszlek tőle és utána csak mi ketten leszünk. Rendben?-hazudtam neki....ez nagyon fáj....szeretem..nagyon,de...tudom, hogy vissza fognak térni az emlékei...és megint utálni fog. Ezt is majd elfelejti.
Jiji: Megigéred?-bólintottam. Ji Yeon elmosolyodott és megöleltük egymást. Majd vissza hívtam mindenkit.
Ji Yeon szemszögéből:
Én: Hozzá megyek jungkookhoz...
Jk: Tényleg??-mosolyododt el. Olyan ismerős volt ez a mosoly.
Én: Igen, de csak 1 feltétellel.
Jk: Mi lenne az?
Én: Te és én elválunk 1 év után.-wow....miért egy évet mondtam?! Hát pár hónapot kellett volna! De hülye vagyok!
Jk: Rendben!-gúnyos mosolyt csalt arcára.
                                                                             ~másnap~
Tegnap elbeszélgettünk, hogy hol lesz az esküvő, az utána lévő buli és a ruhám milyen. Sminkesek, fodrászok stb. Jól szórakoztunk és később jungkook szülei is megérkeztek. Velük is elbeszélgettem. Nem tudom miért, de mikor le akartam már feküdni olyan üresnek éreztem az ágyam a korházban, olyan volt mintha hiányozna valami...vagy inkább valaki?
                                                                    ~pár héttel később~
Hurrá! Már múlt héten haza engedtek, mert már teljesen jobban vagyok. Ma van az esküvőm napja....nem éreztem magam annyira szomorúnak, de mégsem voltam olyan feldobott. Most a tükör előtt állok és nézegetem magam. Nem akarom fényezni magam, de nagyon csinos voltam.
Így néztem ki:

Gyönyörűnek éreztem magam. Lehet, hogy nem akarok Jungkookhoz menni, de mégis élvezem, hogy rajtam lehet ez a ruha. Már a fodrász és a sminkes is meg volt. Már csak elen3 kell indulnunk a helyszínre. Oh, de buta vagyok! Nem is mondtam, hol lesz az esküvő. Azt mondták nekem, hogy a kertben tartjuk az esküvőt. Már csak pár perc és az esküvő kezdődik. Aaa miért izgulok ennyire?! Egyszer csak valaki kinyitotta az ajtót. Felé fordultam, de fura volt, mert nem is ismertem.
Én: Te ki vagy?
??: Hallottam, hogy nem emlékszel semmire, de hogy rám nem az túlzás, nem gondolod?-gúnyosan mosolygott.
Én: Nem, nem gondolom! Most pedig menj el! Hamarosan férjhez megyek!
??: Jól van, jól van! A nevem Tae! A pasid vagyok emlékszel?-gyönyörű mosolya van. Olyan ismerős. Közelebb mentem hozzá ès megsimítottam az arcàt.
Én: Tae?-bólintott-Tae! Tae!
Tae: Igen ez a nevem.
Én: Nem érted? Emlékszem rád!
Tae: Tényleg??-tae megölelt és mivel nem vagyok hülye vissza öleltem.
Én: Viszont tisztán emlékszem, hogy nem vagy a pasim!-szakítottam meg ölelésünk. Tae csak kínosan nevetett.
Én: Jimin! Jiminre is emlékszem! Bocsi tae, de mosg meg kell találnom Jimint.-ezzel kirohantam a szobából. Nem kellett sokat keresnem hisz az esküvő mindjárt kezdődik, így ő már a násznép között ül. Mikor meglátott engem mindenki nagy sutyorgásba keztek. Jimin viszont oda rohant hozzàm.
JM: Emlékszem rád! Hallod emlékszem rád!!-nagy mosollyal átöleltem.
JM: És nem haragszol rám?
Én: Nem, már nem! Viszont...rátok emlékszem már, de erre a Jungkookra még mindig nem.-szomorodtam el.
JM: Majd emlékezni fogsz, ne aggódj! Most pedig menj, mert mindjárt kezdődik az esküvő. Keresd meg apukád és már vonulhatsz is be. Rendben?-bólintottam és megint rohanásba kezdtem. Mikor megtaláltam aput gyorsan a helyszínre siettünk.
A helyszín:

Gyönyörű volt. Pont ahogy elképzeltem. Jungkook már a helyén állt és mikor meglátott engem tàtva maradt a szája. Én csak sétáltam befele apukámmal. Mikor már a helyünkön voltunk apám elköszönt tőlem és Jungkooktól. Majd leültünk a helyünkre. A két tanu pedig mellénk. Az anyakönyv vezető elmondta amit kellett és mi is alá írtuk amit kellett. Már csak két dolog maradt hàtra. A gyűrű felhúzàs és a c-csók. Attól rettegek a legjobban. Elösször Jungkook húzta fel a gyűrűm, majd én az övét. Egy kicsit kötbe néztem, de sehol sem láttam Jimint vagy Tae-t. Majd megkeresem őket.
Anyakönyv vezető: Most pedig, csókoljátok meg egymást.-te jó ég kimondta! Jungkook közeledett hozzám és megcsókolt. Amikor a szája az enyémhez ért nem csókoltam vissza majd egyszeribe, elkezdtem emlékezni! Igen, már tudom ki ő, már tudom ki kicsoda és mit csináltunk együtt. Már tudom ki àll velem szembe! A szerelmem! Rögtön vissza csókoltam és átkaroltam a nyakánál. Jungkook meglepődött, de nem szakította meg a csókot. Pár perccel később abba hagytuk.
Jk: Na, mi történt? Emlékszel rám vagy mi?-nevette el magát.
Én: Igen! Igen, jungkook emlékszem rád!
Jk: Tényleg?!-ölelt meg.
Én: Szivem, most már mennünk kéne enni tudod?-elengedett, majd elindultunk enni.
Helyszín:

Gyönyörű volt minden! Ahogy elterveztem. Jungkookkal és a szüleinkkel a fő asztalhoz leültünk. Jungkook nem engedte el a kezem.
Én: Jungkook....mindjárt eltörik a kezem...-jungkook lazított a kéz fogásán, de nem engedte el.
Jk: Emlékszel mikor...az autó balesetnél mondtál nekem valamit?-jungkook felém fordult.
Én: I-igen..-jöttem zavarba. Most mi lesz?
Jk: Csak azt akarom mondani, hogy-oda hajolt a fülemhez és bele súgta-én is szeretlek!-meg puszílta az arcom. Elvörösödtem. Most jól hallottam igaz? Azt mondta, hogy szeret! Aaaa el sem hiszem! Jó, hogy megismertem jungkookot.
Meg volt az ebéd most jön a party!! Imádok tàncolni! De előtte Jungkook leültetett egy székre a parkett közepén. Kiváncsian vártam mi fog történni.
Jk: Szerelmem....egy tánccal készültem neked amiben barátaim fognak segíteni. Remélem tetszeni fog:

Mikor vége lett a számnak egyszerűen meghaltam! Nem csak azért, mert a férjem ilyen sexy de azért is, mert benne volt Jimin és Taehyung is! Ismerik egymást?! Na, mindegy. Jungkook újra beszélni kezdett.
Jk: Szerelmem *liheg* remélem tetszett *liheg*!
Én: Nagyon!!-oda mentem jungkookot megölelni. A vendégek elkezdték poharukat ütni.
Jk: Tudod mit akarnak ugye?-bólintottam. Jungkook és én csókoloztunk. Mindenki sikoltozott. Mi olyan nagy szám ebbe? Na ezután elmentem átöltözni. Mint minden feleség a ceremónia után én is pirosban díszelegtem. Nagyon sokat táncoltunk, ettünk, ittunk, de olyan 12:00 fele jungkooknak és nekem el kellett indulnunk nász útra. Már átöltöztem kényelmesebb ruhába, ahogy jungkook is. Màr a kocsiban ültünk. És onnan köszöntem el barátaim és családomtól.
Én: Anya! Hol van Jimin? És Taehyung?
JM: Itt vagyunk, nyugi.-láttam jimint taehyunggal felénk jönni.
Én: Ti...ti...
Tae: Nyugi Ji Yeon, barátok lettünk Jiminnel! Úgy döntöttünk, nem fogunk depreszióba vonulni, hanem ketten megyünk csajozni!
Én: Örülök! Remélem jól meg lesztek!-csak bólintottak.
Jk: Mehetünk kicsim?
Én: Igen, szivem!-ezzel elindultunk. Nem tudtam hova megyünk, de ha Jungkookkal megyek nekem bárhol jó!
Én: Szeretlek!
Jk: Én jobban!
                                                               ~vége a tizenötödik résznek~
Ui: Remélem tetszett!