Beyond the words

Pillangó keltő • Sugamon

Kellemes szél fújdogál az őszi falevelek hullásában. A Nap sugarai halványan pirítják a járókelők arcát, amint sietve szedik lépteiket a zajos utcán.

'Nyugalom, Yoongi. Új iskola, új lehetőségek, fogd fel így'-gondolja magában a fekete hajú fiú, miközben új iskolája felé lépked.

Yoongi múlt héten költözött Ilsan városába szüleivel, és bátyjával. A helyi gimnáziumba iratkozott be, aminek neves híre van.
Yoongi számára fontos a tanulás, hisz tudja, csak így érhet el bármi sikereset az életben, ha előtte már letett valamit az asztalra.
Ezért is reméli, hogy nem kell csalódnia az oktatásban.

Ahogy befordult az egyik sarkon, sötétben izzó szemével máris megpillantotta az iskolát. Egy pillanatra megtorpant, és kifújta a levegőt.

Hatalmas iskola volt, hatalmas ablakokkal. Az ezüst és arany színeiben pompázott, ami egyezik az iskolai egyenruha színeivel is.

Yoongi megijedt. Megijedt a modern kisugárzástól, amit az iskola külseje árasztott felé.
Fél, hogy nem fogja hozni azt a szintet, amelyet elvár magától.

Ahogy figyelte az épületbe beszállingózó, egyenruhás diákokat, lába önkéntelenül is megindult.

Gyomra egy kis csomóba rándult, ahogy egyre közelebb ért az iskolához.
A tenyere is izzadni kezdett, mire a bejárathoz ért.

Kinyitotta az ajtót, mely könnyedén siklott helyén, majd szembe találta magát a folyosón, ahol nyüzsögtek a diákok.

Próbálta magát lenyugtatni, és pulzusát a normál értékre csökkenteni.
Még mindig izzadó tenyerével indult volna meg, hogy megkeresse a szekrényét, amihez már megkapta beiratkozáskor a kulcsokat, de valaki hátulról neki ütközött.

-Ohh, elnézést-mondta megállva egy magas, szőke hajú fiú, ki könyveket tartott a kezében.

Yoongi az idő törtrésze alatt fagyott le, ahogy meglátta a fiút.
'Milyen igéző'-gondolta magában Yoongi, ahogy a magas fiú előtt állt.

-Esetleg, te vagy az új diák?-kérdezte bizalmasan, ám barátságosan a magas fiú.
-I..igen. Múlt héten költöztem ide-felelte Yoongi, és próbált pozitív benyomást kelteni.
-Akkor hadd mutatkozzak be. Kim Namjoon vagyok, és sejtésem szerint osztálytársak lettünk-nyújtotta oda mosolygósan a kezét Namjoon.
-Min Yoongi. Nagyon örülök-rázott kezet Namjoonnal Yoongi, miközben nem tudta levenni szemét Namjoon gödröcskéiről.
-Ha bármire szükséged van, de tényleg, hozzám nyugodtan fordulj, szívesen segítek-felelte Namjoon, ahogy két kezével immár könyveit fogta közre.
-Rendben, köszönöm. Nagyon kedves tőled-mosolygott szélesen Yoongi.
-Ohh elnézést, de rohannom kell. Akkor majd találkozunk a teremben-intett Namjoon elhavazva, majd el is sietett a diákok forgataga között.

Yoongi pár pillanatig még nézte Namjoon halványodó, végül eltűnő alakját, majd el indult a hosszú folyosón, hogy megkeresse szekrényét.
'Milyen gyönyörű ez a fiú. Olyan különleges. És a mosolya egyszerűen elbűvölő'-gondolta magában Yoongi, miközben a szekrények sorszámát figyelte, hátha megpillantja az övét.

315. Meg is találta. Yoongi elővette a kulcsot, majd kinyitotta a szekrénye ajtaját.
Pár percig még az üres polcokat bámulta, majd hátáról levette táskáját, hogy felesleges könyveit kipakolhassa.

-Ugye, hogy milyen szép?-hallott meg egy hangot mellőle, ám mivel nem hitte, hogy neki szólnak, nem is foglalkozott vele.

-Láttam hogy néztél rá. Teljesen elbűvölt, nem igaz?-szólalt meg pár pillanat múlva az ismeretlen hang.

Yoongi most már felkapta a fejét, és elnézett az ajtaja mellett.
Ekkor egy szemüveges srácot pillantott meg, ki alacsonyabb volt nála.
A szomszéd. Realizálta magában Yoongi, ahogy a szemüveges fiú a mellette lévő szekrénybe pakolt be.

-Tetszik neked, nem igaz?-csukta be szekrénye ajtaját a 'szomszéd' srác, majd nekidőlve annak várta Yoongi válaszát.

Yoongi nem akart bunkó, vagy kötekedő lenni, hisz gondolta, ő is egy új osztálytársa, ezért próbált barátságos hangon válaszolni neki.

-Namjoonról beszélsz?-kérdezte Yoongi, majd felváltva nézte a szemüveges srácot, és szekrénye polcait.
-Igen. De ne fűzz hozzá nagy reményeket-sóhajtotta a szemüveges srác, miközben megtörni látszó tekintetét a padlóra szegezte.
-Ezzel mit szeretnél mondani?-kérdezte Yoongi, és abba hagyta a könyvei pakolászását. Kíváncsi volt.
-Hogy semmi esélyed nála. Senkinek sincs esélye. Mert ő a pillangó keltő-válaszolta kissé halkabban az alacsony srác, tekintetét visszavezetve Yoongira.
-Pil-pillangó keltő?-kérdezett vissza Yoongi, mert számára új volt ez a fogalom.
-Igen. Mindenki így ismeri őt. A pillangó keltő-válaszolta az alacsony srác, amivel Yoongi nem lett okosabb.
-És miért ez a beceneve?-kérdezett tovább Yoongi nyugodtan.
-Mert eléri, hogy pillangók repdessenek a gyomrodban, de nem hagyja szárnyalni őket-válaszolta a legnagyobb természetességgel a szomszéd srác.
-Oké, érdekel az irodalom, de ezt most én sem értem-nézett Yoongi értetlenül.
-Majd rájössz-válaszolta együttérzően a szemüveges srác, megpaskolta Yoongi vállát, majd elindult.

-Óó, egyébként Minjun vagyok. Ülhetsz mellettem az osztályban, ha szeretnél-jött vissza Minjun Yoongihoz.
-Rendben, annak örülnék-mosolygott kedvesen Yoongi, miközben gondolatai, mint a villám, úgy cikáztak.
-De jó, akkor majd várlak bent-integetett Minjun, majd el is tűnt.

Yoongi visszatért a szekrényéhez.
'Pillangó keltő? Mégis mit akar ez jelenteni?'-vakarta tarkóját, miközben egy hangos társaság nevetése fület ütött neki.
Odalopta tekintetét, majd megpillantotta Namjoont pár sráccal és lánnyal, akik szintén könyveket tartottak a kezükben.

Távolabb álltak, ám Namjoon vonásai így is jól kivehetőek voltak Yoongi számára.
'Ez a fiú maga a makulátlan szépség megtestesítője. Azok a szemek a szívemig hatoltak. Hangja kellemesen simogatta fülemet. Gödröcskéi csak még jobban kiemelik különlegességét, ahogy mosolyog és nevet'-gondolta magában Yoongi, ahogy boldogan csodálta Namjoont.

Tekintetét vissza vezette immár könyvekkel teli polcaira, mikor észrevette, hogy arca elkezdett kissé felforrósodni.
Elpirult volna? Namjoon máris ilyen hatással lenne rá, úgy, hogy semmit sem tud róla?

'Mégis, hogy kellett azt érteni, amit Minjun mondott? Lehetetlenség, hogy ez a srác bántson bárkit is. De egy valamiben igaza volt. Namjoon máris elérte, hogy pillangók repdessenek a gyomroban'-zárta le elmélkedését Yoongi, majd inkább elindult új osztályterme felé.

Ám Yoongi három hónappal később ráébredt, hogy Minjun igazat beszélt.

Hey everybody!
Azért lett így vége ennek a oneshotnak, mert tervezek ebből fanfictiont csinálni, ami nem hiszem hogy a közeljövőben lesz megvalósítva, mert most vagy három történeten dolgozok egyszerre, de azok megírása után szeretnék majd ebből is egy kerek történetet. :)
Legyen szép napotok!♡