Beyond the words

Első • Namjin • 1

Seokjin már sokadik alkalommal kapta fel a fejét, ahogy kinyílt az ajtó, abban reménykedve, hogy partnere érkezett meg, de mindig csalódottan, és egyre mérgesebben kellett konstatálnia, hogy nem Namjoon lépett be azon az ajtón, melynek küszöbét ő már másfél órával ezelőtt átlépte.
Ha hallgatott volna legjobb barátjára, akkor a péntek estéjét sokkal hasznosabban is eltölthetné, ahelyett, hogy szinte egy teljesen ismeretlen fiúra várakozik.

De Jin túl makacsnak bizonyult, így most már a harmadik rendelt kávéját kénytelen kavargatni unalmában.
A telefonját is minden percben ellenőrizgeti, nem-e érkezett rá egy üzenet Namjoontól. És noha semmilyen új értesítést nem vélt eddig felfedezni a kijelzőn, Seokjin továbbra is töretlenül hitt abban, hogy a fiú elfog jönni.

Bár, a saját érdekében, nem kéne mindenkiben megbíznia, akinek az interneten kecsegtető a profilja és szépeket ír magáról, és nem kéne felregisztrálni minden egyes oldalra, amit a hirdetések dobnak ki, de Joon olyan emberinek tűnt. Kedves és művelt, ráadásul ő volt az első, akinek a profilképe nem egy férfi nemiszervet ábrázolt. Ellenben Seokjin mit is várt egy olyan oldaltól, ahol mindenki a szüzességét kínálja eladásra?

Huszonhárom éves fejjel azt várnák tőle az emberek, hogy több esze van annál, minthogy az interneten "árulja" az ártatlanságát. Épp ezért nem is tervezte, hogy bárkit is beavat a terveibe, mert tudta, hogy nemigen értenék meg döntésének okát.
A környezetében ő volt az egyetlen, akinek még nem volt része testi kontaktusban. Mindenfelől a klisés szövegekkel találta szembe magát, hogy majd eljön az ő ideje, csak legyen türelmes, hogy az első alkalom nem olyan, amit elkéne sietni, és hogy szerelemből veszítse el.

Egyet is értett ezekkel az érvekkel, de ahogy rohantak az évek, és még mindig szüzen tengette a napjait, kezdett kétségbe esni, hogy ez így is marad. Egyrészt, minthogy az teljesen normális ennyi idősen, vágyott a szexre. Persze az önkielégítés is örömet okozott neki, de az mégse olyan fajta gyönyör, amit egy másik, valódi húsvér emberrel élhetne át.
Másrészt pedig a kétségbeesése miatt eljutott egy olyan pontra, hogy már nem is akarja szerelemből elveszíteni, csak történjen már végre.
Az ő első alkalma az övé, akkor miért mások döntsék el, hogy milyen körülmények között történjen meg?
Talán megbánja majd, hogy felregisztrált erre a meleg társkereső oldalra - vagy inkább meleg alkalmi partner kereső oldalra -, de az ő élete. Neki kell tanulnia a saját hibáiból.

Legjobb barátja is csak egy véletlen folytán szerzett tudomást Jin titkos tervéről, ám ő nem szólt egy rossz szót sem. Azért azt sem mondaná, hogy támogatja Jin ötletét; erről kapcsolatban el is mondta neki a véleményét, de nem nézett emiatt ferde szemmel Seokjinre és nem is kezdett el neki hegyi beszédeket tartani.

Emiatt Seokjin pedig igencsak hálás volt legjobb barátjának. Belülről egyébként is megbizseregtette egy szokatlan érzés amiatt, hogy mire készül, de ha még mindenki hátba is támadná ezért, talán mérgében még az országot is elhagyná, csakhogy végre nyugalomra lelhessen.

Körül nézett a kávézóban, ami igencsak frusztráló hatással volt rá, mert minden oldalról szerelmes párokkal találta szemben magát.
Nem a szerelmesekkel akadt gondja. Jobb napjain még ő maga is megmosolyogta a párokat.
Amiatt fájt a szíve, hogy rá senki sem néz szerelmesen.
Ironikusan hangozhat tőle, de Seokjin nem is a testiség miatt vágyott leginkább a szerelemre. Szüksége van arra a szeretetre, arra a lelki feltöltődésre, amit csak egy szerelemben kaphatna meg.

Számtalanszor ostorozta meg magát a következő gondolat miatt, de az is megfordult már a fejében, hogy talán Namjoonnal több is lehetne köztük.
Gondolatainak egy eldugott kis szegletében összeboronál magával mindenkit, akivel bármilyen kontaktusba kerül.
Ha kedvesen köszönnek neki, ha viccelődés közben meglökik a vállát, ha egy idegennel kutya sétáltatás közben szóba elegyednek, Seokjin fogaskerekei egyből forogni kezdenek. Ezt a gondolkodásmódját próbálba elhagyni, hiszen saját magát is felidegesíti azzal, hogy minden egyes emberbe az igazit látja meg, és a közös életüket kezdi megtervezni a fejében, de a magányosság már minden sejtjébe belefúródott, oly annyira, hogy egyre kínzóbb gondolatokkal fájdítja Jint.

Az óra este hatot ütött, mikor Seokjin fel állt az asztaltól, és távozni készült. Ekkor volt kereken két órája, hogy Namjoonra várakozott.
Az ő türelme is véges, és mikor a harmadik rendelt kávéjának utolsó cseppjeit is kiszürcsölte a poharából, megelégelte a várakozást.

Hogy emiatt szomorú volt-e? Azt nem mondaná. Csalódott Namjoonban és az estében, de nem az a fajta ember volt, aki egyetlen incidens miatt elrontja az egész napját.
Így eldöntötte, azért, hogy ne vesszenek kárba a megmaradt értékes órái a napból, hazamegy, és csinál valami hasznosat.

Kilépett a kávézó ajtaján, mikor a tavaszi szellő Kim Namjoont fújta az útjába.
Mindketten megilletődötten néztek egymásra pár pillanatig, végül Joon volt az, aki megszólalt.

- Sajnálom, hogy késtem, de ugye áll még a ma este?

●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Sziasztok! :)

Elnézést az inaktivitásért, de most végre meghoztam az ígért Namjin oneshot első részét. Eredetileg csak ez lett volna, de mégis szeretnék neki egy második részt, amiben megismerhetjük Namjoont gondolkodásmódját/szándékait.

Valamint, a legutolsó oneshotom óta publikálva lett két könyv.
Az egyiket megtalálhatjátok
'what makes me happy'
címmel az adatlapomon, a másik pedig egy közös projekt Semesamas-al, amit az ő oldalán találhattok meg, Atmosphere címmel; itt borítókat csinálunk. :)

Remélem bele lestek mindkettőbe. ;)

Legyen szép napotok!♡