Egy újabb plusz tizenhatos besorolás, az én megítélésem szerint.:S
De ha valaki tudja az ilyeneket, hogy mi számít már/még plusz tizenhatosnak, akkor kérem üzenjen.:")
-Jimin, kérlek, ne menj el..-nyöszörgi Taehyung, amint Jimin karját lefogva igyekszik megállítani a fiút.
-Tae, megmondtam már, hogy ennyi. Vége van, fogd fel!-ripakodik rá ingerülten Jimin, majd karját kitépve Taehyung szorításából egyenesen a szekrényhez lép.
Taehyung arcán a szerelem bódult könnyei úsznak, míg Jimin hideg szíve felolvaszthatatlannak bizonyul.
Szereti Jimint. Szüksége van rá. Olyan rég óta vágyott erre az érzésre, hogy több időt érdemelt volna. Lubickolni szeretett volna a szerelmes boldogságban.
De nem tehette. Jimin nem engedte neki.
Mert Jimin kőszívét senki sem nyerheti el. Jimin jön, hódít, játszik veled, majd lelép.
Csupán annyi ideig marad veled, hogy megízlelhesd, milyen lenne vele.
Aztán kíméletlenül közli, hogy ennyi volt, majd lelép, egy újabb áldozatot meghódítani.
De Taehyung mindig is szerető ember volt, akinek szüksége van arra, hogy szeressék.
Nem érdekli, hogy Jiminnek csupán egy játékszert jelentett.
Görcsösen kapaszkodott a fekete hajú fiúba, mintha másik srác nem létezne a világon, akit szerethet.
Nos jelen pillanatban Taehyung pont így érzett.
-Jimin, könyörgöm, én..én..-szipogva, elhaló hangon súg a fekete hajú fiú fülébe, miközben izmos derekát öleli hátulról.
Jimin haragos lett. A düh sötét tébolyként telepedett rá.
Mérges villanással a szemében fordul meg, és néz Taehyungra.
-Taehyung. Elmagyaráztam már neked, hogy mi a helyzet. Azt hittem, hogy sikerült felfognod-hangja a belsőjéhez képest nyugodtan csengett, és szikrákot szóró szemivel meredt Taehyungra.
-De, de miért nem próbálsz meg szeretni? Annyira boldogok lehetnénk. Mindent megadnék neked-feleli Taehyung el-elbicsakló hangon, miközben hosszú ujjaival Jimin finom arcát cirógatja.
-De nekem nem erre van szükségem-fújtatott Jimin, majd hirtelen elkezdte hátrafelé taszítani Taehyungot, egészen az ágyig.
Taehyung bódultan huppant az ágyra. Jimin pár másodpercig kétkedve nézett rá, majd hevesen Taehyungnak esett.
Vadul kezdte el falni az ajkait, miközben Taehyung ölébe ült. Egy másodpercre sem szakította meg a túl fűtött csókcsatát.
Taehyungnak fájt. Fájt, hogy Jimin így bánik vele, annak ellenére, hogy már tudta a fiú szándékait.
De mégis hagyta, hogy Jimin mámoros csókjai, érintései felperzseljék törékeny lelkét.
Jimin habzsolta Taehyung szerelemre éhes ajkait, míg nem eldöntötte a vékony fiút az ágyon, de intenzitásán nem lassított.
Seperc alatt kettétépte Taehyung fehér felsőjét. Zihálva vált el ajkaitól, amit itt-ott felsebzett kemény harapásaival, majd a fiú nyakán haladt lefelé.
Agresszívan szívta a bőrt, amitől Taehyung fel-felnyögött a fájdalom, és a gyönyör egybeforrtságától.
Jimin lejjebb csúszott testével, így elfeküdve tudta csókolgatni Taehyung felső testét.
A vékony fiú kapkodva vette a levegőt, ám hagyta, hogy Jimin úgy játsszon vele, mint egy rongybabával. Aki nem tud beleszólni semmibe sem.
Jimin a nyelvével hintett végig Taehyung alhasán, majd térdéig letolta a vékony fiú nadrágját.
Beleszédülve bámulta a rá ágaskodó alsó nadrágot.
Taehyung férfiassága úgy kívánta Jimin testét, mint Taehyung a szeretetet.
Jimin a kezein megtámaszkodott Taehyung arca mellett, majd közelebb hajolva hozzá közölte:
-Engedj el, Taehyung. Nem akarlak bántani, de én ilyen vagyok. Kegyetlen-majd felállt, és tovább pakolt a táskájába.
Taehyung a plafont bámulva hagyta, hogy könnyei újra keserves tengerként borítsák el arcát.
Nem tehet semmit, hogy Jimint maradásra bírja.
Hiába van szerető szíve, ha Jimin nem hagyja magát.
Pedig annyira vágyik a fekete hajú fiúra. De nem csak a testére, hanem a lelkére is.
-Ég veled, Taehyung-szólt vissza Jimin az ajtóból visszanézve a még mindig az ágyon szenvedő Taehyungnak.
أنت تقرأ
Beyond the words
أدب الهواةKéne valami szöveg, ami megfogja az idetévedő olvasót, de semmi menő nem jut az eszembe. Ez szomorú.
