Beyond the words

Elítélt szerelem • VJin

XVII.század, Dél-Korea, Anyang

Szeretheti egymást két bűnös, kik a halálra vannak kárhoztatva?

-Kim Taehyung. Az alábbi vádpontokban az ítélőszék bűnösnek találta: lopás, garázdaság, több ember testileg való megsebesítése. Az ítélet: akasztófa általi halál.

Kim Taehyung. Gyönyörű külseje ellenére lelke oly romlott, mit bűnök pecsételnek meg.

-Kim Seokjin. Az alábbi vádpontokban az ítélőszék bűnösnek találta: paráználkodás, erőszakos viselkedés tanúsítása ártatlan emberek felé. Az ítélet: akasztófa általi halál.

Kim Seokjin. Angyali külseje mögött ördögi belső lakozik.

-A kiszabott büntetést három nap leteltével hajtjuk végre. Kérem, a bűnösöket vezessék a tömlöceikbe.

A nép ujjong. Két őrtiszt lép fel a fából készült emelvényre, amelyen a megkötözött kezű elítéltek faarccal hallgatták végig a rájuk kirótt büntetést.
Szakadt ruháikban lépkednek le a lépcsőn. Erősen szorítják őket az őrtisztek, így menekülésre esélyük nincs.

A börtönben a halál szaga árad szét. Falait beborítják az elítéltek könyörgő sikolyainak szimfóniája. Emberi érzelemnek hűlt helye.

Taehyungot és Seokjint egymással szemben elhelyezkedő tömlöcökbe vetik. Vasból készült rácsai megakadályozzák a szökni vágyók lehetőségeit.
Csupán a fáklyák lángoló fénye borítja be a szűk folyosót, amelyen a tömlöcök sora húzódik.
Szegényes bútorzat: használt ágy, kopott asztal, és egy régi szék. Csupán ennyi, mi fellelhető a tömlöcökben.

Hiszen mi másra lenne még szüksége egy elítéltnek?

Taehyung és Seokjin az ágyukon roskadoznak. Nem mérték fel tetteiknek súlyát. De most már felesleges ezen bánkódni.

Tekintetük egyszerre emelkedik fel a poros talajról, egymásra. Sötét íriszeik pillantása most egybe fonódik a lángok gyér fényében.
Most esélyük volt közelebbről megnézni a másikat.

Seokjin telt ajkai puhának tűnnek. Szemöldökének íve még jobban kiemeli a szemében perzselő tüzet. Szőke tincsei csak ártatlanná teszik a fiút. Taehyung szerelembe esett.

Taehyung sötétbarna hajzuhataga kuszán lóg ragyogó szemébe. Izmos mellkasa fel-le süllyed, ahogy a levegőt veszi. Férfias kezét az ölében pihenteti. Seokjin szerelembe esett.

Egy pillantással a szerelem égető mezejére léptek. Szavak nélkül egymás lelkébe hatoltak.
A halvány fényben úszó tömlöceikben Taehyung és Seokjin érzelmei megpecsételődtek.

De immár későn, hiszen három nap múlva vége mindennek.

Ebben a három napban Taehyung és Seokjin nem beszélgettek. Szavakra nem volt szükség. Minden, ami kellett, bele volt írva a tekintetükbe. Későn jött szerelem, mely hamar elmúlik életük kioltásával.

Minden elítéltnek teljesítenek egy kívánságot a haláluk előtti utolsó percekben. Taehyung és Seokjin papírra vetették mit szeretnének.

A három nap elteltével a bűnösöket-a külsejük ellenére romlott lelkű bűnösöket-újra a nép elé viszik. Megkötözött kezeikben ott lapul a papír, melyre leírták földi létük utolsó kívánságát.

Az ítélőszék tagjaihoz viszik a papírokat. A főbíró felkacag, de természetesen nincs ellentmondása ellene.

"Taehyung vagyok. Szeretnék Seokjinnel kézenfogva meghalni."

"Üdv, én Seokjin vagyok. Szeretnék egy csókot kapni Taehyungtól, mielőtt a túlvilágra kerülök."

A főbíró egymás mellé állítja a két elítéltet. Kötelet húznak nyakuk köré. Taehyung csodálkozva néz a mellette álló fiúra. Közelebbről még tökéleteseben néz ki.
Seokjin hátrafordul az ítélőszék felé, és a főbíró int a fejével; jelezve, hogy szabad az út.

Seokjin visszapillant Taehyungra, aki időközben megfogta a telt ajkú fiú kezét, és ködös szomorúsággal bámul rá.
Seokjin Taehyung felé hajol. Lassan, végig a szemébe nézve. Majd puha ajkaival megízleli Taehyung meleg ajkait.
Érzelmes és gyors csók volt. A nép teljesen bezsongott tőle, és mindenfélét ujjongattak.

Taehyung és Seokjin földi szerelme immár csók formájában is meglett pecsételve.

Aztán a hóhér meghúzza a kart. Seokjin és Taehyung élettelen teste egymást kézenfogva hull az emelvény alá.