Beyond the words

Ellentétek • Taekook + Namjoon

"Tiz perc es ott vagyok"

Érkezett a rövid, futtában írt üzenet Namjoon telefonjára. A fiú, ahelyett hogy még idegesebb lett volna, csak fáradtan megdörzsölte a homlokát.

Egyedül tartózkodott a félhomály uralta helyiségben. Csupán a kamera előtti fal volt megvilágítva.
Namjoon nagyokat sóhajtva felkelt, hogy ki tudja kapcsolni a kamerát, nehogy lemerüljön, mielőtt felvenné vele a mai utolsó videót.

Már épp kiment volna a stúdióból, mielőtt megszólalt a telefonja.

- Taehyung? Hol vagy?

- Itt. Nem tudom, hol kell bemenni. Hatalmas ez az épület.

- Várj, kimegyek érted.

Nyomta ki a hívást Namjoon; ajka szegletében mosoly bújkált. Már jó ideje ismerik egymást Taehyunggal, de még mindig megtudta lepni a szégyenlős fiú.

Taehyung mindig is a félénkebbek csoportját erősítette, ezért is nincs olyan sok barátja. Valamint olyan dolgok érdeklik, amik miatt a mai fiatalság nagy része lenézi őt. Egy biztonságos burokban éli mindennapjait, amiket - a legtöbb esetben - szüleivel, a festő társaival és a vers klub tagjaival oszt meg.
De Namjoon érdekesnek találta Taehyungot már az első perctől kezdve. Azon a napon egy helyi kiállításon Taehyung egyedül barangolt a festmények között, és veszett el a festett szépségekben, amikor Namjoon odament hozzá, és kedvesen szóba elegyedett vele.
Azóta is nagyon jó barátságot ápolnak.

Namjoon kilépve az éjszakába Taehyungot egy utcai lámpa alatt ácsorogva találta meg. A nyúlánk testalkatú fiú csillogó szemekkel bámulta az előtte álló impozáns épületet. Fekete ablakain most az éjszaka és a város fényei játszottak, ami tetszett Taehyungnak.

- Nem fázol, Tae? - lépett mellé zsebre dugott kezekkel Namjoon.

- Nem -Taehyung még mindig az építményt vizslatta szemével.

- Tetszik? - Namjoon is az épület felé fordult, és ez volt az első alkalom, hogy éjszakai megvilágításban látta munkahelyét.

- Lenyűgöz - a fiú elmosolyodott, ahogy arra gondolt festményre viszi, amit lát.

Namjoon Taehyungot figyelte, és az jutott eszébe, hogy barátja ugyan művészettel foglalkozik, mégsem veszi észre a legértékesebb műalkotást, ami valaha létezett.
Saját magát.

- Gyere, menjünk be, kezd lehűlni a levegő - biccentett az ajtó felé a szőke hajú, és maga elé engedte Taehyungot.

Namjoon az egyik stúdióból nyíló ajtó mögé vezette Taehyungot, ahol egy asztalon egy fekete kendő fogadta a kissé megszeppent fiút.

- Ne félj Taehyung - mosolygott kedvesen Namjoon, és Taehyung kezébe adta a kendőt.

- Nem..nem úgy volt, hogy forgatunk? - Taehyung össze volt zavarodva, mert barátja nem igazán avatta be a részletekbe, csupán annyit árult el neki, hogy egy videónak lesz az egyik alanya.

- Dehogynem, forgatni is fogunk. Ha kopogok, gyere ki, és maradj csendben. A többit majd utána megtudod - kacsintott Namjoon, ezzel végképp összezavarva Taehyungot.