A palota átka

3.Ármányoskodás a palotában és a halvet

Ez volt az első két napom a Topkapi palota belsejébe, bár nem volt annyira kellemetlen, mintsem gondoltam volna az úton. Egy jó pihenés után, ismét felébredtünk mindnyájan, egy kellemes kis reggelre. A lakrészembe egészen kellemesen elszórakoztam reggel, míg kiválasztottam a ruhák közül egyiket, amelyekből nekem varratott Ibrahim felesége, Haticse szultána érkezésem előtt. Igazán tetszettek, méghozzá a kedvenc színeimbe voltak. Aztán az ékszerekről ne is beszéljünk, hiszen tudjuk, hogy Törökország híres volt a mesebeli ékszereiről, és igazából is bebizonyosult. Öltözködés közben eszembe jutott Ibrahim, akivel a tegnap délelőtt óta nem találkoztam, és lehet, hogy este várhatott, hogy legalább a lakrészébe menjek el hozzá. De mindegy, ma úgyis összefutottam volna vele. Aztán miután elkészültem, gondoltam, hogy magam mellé kéretem az új lányt, Katja-t, hogy beszélgessünk kicsit, ne érezzem magam egyedül. Lementem a lépcsőn, majd mikor a hárembe néztem megpillantottam földet mosni a lányt. Odamentem hozzá, Afife asszony igen szúró tekintettel figyelt engem, majd megszólítottam a lányt.
-Katja, szeretnél kijönni kicsit sétálni a kertben? Olyan gyönyörű idő van.
-Nadja asszony, igen szeretnék tényleg gyönyörű idő van -,majd ebben a pillanatba odalép hozzánk bosszúsan Afife asszony, aki figyelmeztetni próbált:
-Nadja asszony, nem ismered eléggé a szábályokat? -Mondja hirtelen haragra gerjedve.
-Afife asszony, én csak gondoltam, hogy annyi neki is szabad, amúgyis olyan egyedül érzem magam.... -Ekkor mielőtt mondott volna valamit, hirtelen Hürrem szultána jelent meg a hárembe, aki kíváncsian figyelt minket. Meghajultunk mindnyájan, majd mondta:
-Mi a gond, Afife asszony?Talán valami gondot okoznak az új lányok? -és ekkor ránk néz mosolyogva.
-Szultánám -kezdtem motyogni -, én engedélyt szerettem volna kérni, hogy ez a lány -, és ekkor Kátjá-ra mutattam -eljönne velem a kertbe sétálni, hisz oly gyönyörű az idő. -Eközbe ránéztem a szultánára, aki teljesen el volt ámélva ezektől a gondolatoktól, de mintha nekünk kezdeményezett volna, így anélkül, hogy én mondtam volna valamit, ő rávágta:
-Afife asszony -mondta, majd ránézett. -Úgy engedd őket sétálni, amennyit csak akarnak. Kísérőket is adjál nekik, hisz fontosak a hárembe - mondta ezeket majd hinni se mertem a fülemnek, annyira jókedvem lett, de ahogy láttam Katja-nak is. Ezennel, még három lányt is kaptunk kísérőként, ráadásul parancsolhatni is parancsolhattunk, és bármit kérhettünk. A kert egészen kellemes hely volt, főleg, mikor a nap is süt. Gondoltam, hogy beszélgetni is fogok kicsit a lánnyal, ha már velem jött, legyen érdekesebb a séta. Miközbe sétáltunk a gyönyörű kertbe, kezdtem el mondani a lánynak:
-Talán nem véletlen, hogy egyszerre kerültünk a palotába. Te mit gondolsz erről? -mondtam, miközbe gyönyörködtem a körülöttünk levő virágokba.
-Lehet, hogy a sors hozta így -vágta rá elmélkedve Katja.
-Te hiszel a sorsban? -kérdeztem akaratomtól függetlenül is mosolyogva.
-Szerintem nem véletlen hogy ide kerültem és az sem hogy veled jöttem.
-Hm.... -mondtam elgondolkova, majd eszembe jutott a tegnapi tánca, azzal kapcsolatban pedig egy újabb kérdés. -Tudod, hogy a tegnap nagyon el voltak ragadtatva a táncodtól? Honnan tanultál meg ilyen jól táncolni? Talán... Hogy is hívják, azt a mókás aga mutatta meg neked?
-Szümbül aga...Nem, ez egy velem született dolog, nem tudom honnan örökölhettem, de törekedtem , hogy a legjobban mutassam Mehmet hercegnek -mondta ezeket nagyon rejtélyesen.
-Ja, tényleg, jut eszembe észrevetted, hogy a herceg és Hürrem szultána végig lestek? Főleg a herceg a nyálát is csorgatta utánad. Ma tuti hálvetre mész -mondtam szinte magamnak. Válaszát vártam.
- Hallgassa meg Isten es úgy legyen.
-Ámen -mondtam, majd eszembe jutott az iménti mondata, mikor ezt mondta: "Szerintem nem véletlen hogy ide kerültem és az sem hogy veled jöttem." De még mielőtt ezeket megkérdeztem volna, ő rávágta:
- Amúgy te melyik hercegnek leszel a háremhölgye? Vagy a szultáné leszel? - Én hirtelen megijedtem a kérdésen, még levegőt sem tudtam venni, de összeszedtem valami szedett-vedett gondolatot. Ezért ezt mondtam:
-Hát -kezdtem el dadogni -remélem, hogy Ibrahim nem fog megbolondulni, és összeadni egyiköjükkel se. Én csak egy egyszerű vendég vagyok, és ülök valameddig míg az úraság gondolja. Amúgy ezen még sose gondolkoztam.
-Remélem, hogy még egy jó ideig itt leszel, sőt annak örülnék a legjobban, ha a palotába maradnál végleg. Te vagy itt az egyetlen barátom -mikor ezeket hallottam kicsit elszomorodtam, hisz tudtam, hogy neki tényleg senkije sincs itt, nekem legalább Ibrahim és Haticse szultána itt vannak. Előjött az, amit az előbb akartam mondani neki.
-Dehogy -mondtam, majd újra visszaemlékeztem szavaira: "Szerintem nem véletlen hogy ide kerültem és az sem hogy veled jöttem." - Itt van Mehmet herceg, kedvenc ágyasa leszel, és Hürrem szultána kegyeltje, majd talán gyermeket is fogsz szülni a hercegnek...Én meg ki tudja, hogy addig hol leszek, talán már hazavisznek. De, ha mégsem - és ekkor a szemébe néztem - ígérjünk meg itt és most valamit. Tartsunk ki és álljunk ki egymás mellett amíg így adja a sors - mondtam , kíváncsian várva a válaszára.
-Igy legyen.Társak a bajban és mindenben -mondta, majd elnézett a hátam mögé -Nézd, az ott nem az a Firuze asszony? -Hátranéztem én is és biza Firuze asszonyt láttuk Afife-vel beszélgetni.
-Afifével beszél gyanús nekem, gyere, hallgassuk ki őket -mondta, majd közelebb mentünk hozzájuk, intvén a kísérőlányoknak, hogy ne kövessenek. Erre meglepettek voltunk mindnyájan. A következőket hallottuk:
" Afife asszony: Készülj ma este a hálvetre. Senki se lásson vagy tudjon meg valamit. Megértetted?
Firuze: Igenis, Afife asszony."
Mi ketten szembe néztünk, majd megfogtam a kezét, hogy jöjjünk el onnan, nehogy észrevegyenek.
-Ezt jelenteni kéne a szultánának -szólalt meg hirtelen Katja. De sajnos egyet kellett értenem vele, hiába próbáltam én azon gondolkozni, hogy Ibrahim vajon tudott-e erről az egészről.
-Egyet értek. Jobb ha megtudja, tőlünk, mintsem mástól -mondtam, majd gondolkodás nélkül egyből a szultána lakrészébe mentünk. Nem volt messze a lakrész a kerttől, de a séta egészen jó volt, és azon is elmerengtem, hogy legalább egy Hürrem szultána pártbelit is fogtam, remélhetővé vált az az ötlet is, hogy Ibrahim Hürrem szultána pártja mellé fog állni. Nem is telt bele 10 percbe, egyből Hürrem szultána lakrészéhez jutottunk, akadályok nélkül. Hanem mikor bekérezkedtünk, Nigárr kalfa is a lakrészbe volt, ezért igen kínosnak találtam azt, hogy elmondjuk előtte, így jelezni próbáltam a szememmel, hogy jó lenne, ha ő nem lenne a lakrészbe. Ezennel Nigárr asszony kitessékelték, aki kérdőn nézett ránk, és gondoltam, talán ezt megmondja Ibrahimank, de vele ígyis összetűzésbe kerültem volna több dologért. Így a szultána kíváncsian várta jelenteni valónkat, és én bele is vágtam:
-Szultána, a mi nap, miközbe sétáltunk egy nagyon fontos beszélgetést hallottunk meg -ezzel felállt kíváncsian, majd mogorván nézett ránk -Ezért nem szerettünk volna, ha Nigárr asszony bent marad a lakrészbe,de úgyis leadja majd a pasának -ezt inkább magamnak mondtam, de ő kezdett ingerült lenni, így közbevágta:
-Mondjátok már az ég szerelmére, mit tudtatok meg olyan fontosat? Hisz az én engedélyemmel kaptatok kilépést.
-Szultánám -kezdett bele Kátjá -Egy beszélgetés alatt megtudtuk, hogy Firuzé a szultán új kedvenc ágyasa -mondta, s mikor ezeket befejezte, a szultána még hallanni sem akart a fülének, annyira dühös lett. A szemei mintha villámot csapnának, és a hangja mintha mennydörgés lenne. Ennyire egy mérges asszonyt még soha életembe sem láttam. Mintha maga lenne a tűz a pokolból, mely jön az élő világba. Hanem ekkor, mintha egy eső áradt volna Katja asszony által, és próbálta eloltani a tüzet, mondta bátran:
-Asszonyom -mondta mennydörgő hangon - Én felvállalom, hogy eltávolítom Firuzé asszonyt a palotából, ha gondolod - ekkor én is tátott szájjal maradtam, de a szultána is. Majd egy ravasz vigyort láttam a szultána arcán, és mintha felvillant volna benne a remény. Majd önző hangon megszólalt:
-Jól van -Viszont rám kétségekkel nézett, mert eszembe jutott Ibrahim.
-Szultánám -és leborultam a lábai elé -kérlek, ne hidd azt, elmondtam már egyszer nemrég, hogy Ibrahimnak mindezeket elmondom. Én a síromig viszem ezt a titkot, és soha se fog kiderülni, fedezni foglak Ibrahim előtt, Katja asszonyt is és téged is. Bízhatsz bennünk, szultánám -Ezzel megfogta a kezem, felemelt, és egy újjal magához hívta Katját is. Majd a fülünkbe súgta tervét. Közbe beesteledett, és nem is hittem volna, hogy ilyen nyomásnak voltunk kitéve, sikerült is, minden a terv szerint. Firuzé pedig öngyilkos lett, bár egy hidegvérű gyilkosság áldozata volt. Mindenki megrendült eme hír hallatára, a palotába és a háremhölgyek ismét visítoztak, alig lehetett őket lecsillapítani,annyira megijedtek, mikor hallották Firuzé halálát. Mi is tettük magunkat ártatlanoknak, hiszen Hürrem szultána védelmét élvezhettük bár a lelkiismeretem nem volt tiszta. Majd eszembe jutott Ibrahim, aki előtt, hogyan tudnék eltitkolni egy ilyesmit. A hárembe üldögéltünk, mire megjelent az űrnő előttük, és magához hivatott. Mosolyogva szólt hozzánk:
-Kátjá és Nádjá ,rendeltem nektek fizettségül egy ebédet serbettel, a kertbe. -Mi szembenéztünk örömünkbe, majd a szultánához fordultunk.
-Áldott legyél, szultána -mondtunk szinte egyszerre.
-Úgy legyen -mondta megelégedve -Az uralkodónak majd úgyis kimagyarázom. Menjetek, és jóétvágyat. Ma azt csinálhattok, ami kedvetek tartja.
-Köszönjük, szultánám.
Hanem kimentünk a jó levegőre, és pont egy napsütötte helyre. Még 4 szolgáló is jött velünk.
-Hm... Ez az eset után már nem tudok szóhoz jutni -mondtam, miközbe ettem a finom falatokat. Én erre nem lettem volna képes.
-Amúgy sem bírtam ezt a nőszemélyt s Hürrem szultánának igy bizonyíthattam hűségem.
-Igen, ezt tudom. De ha véletlenül már azt parancsolná, hogy azzal bizonyítsd neki hűségét, hogy öljél meg engem, ezt is megtennéd? -néztem a lányra kicsit ijedten.
-Ezt az egyet soha sem tenném már mondtam, hogy egyetlen barátom vagy tőled meg a szultának szultánája sem választhat el. Ezen elgondolkoztam kicsit elmélkedve, majd rávágtam:
-Hát tudod, ha úgy vesszük nekem is csak te vagy. Attól, amiért a nagyvezír kiáll értem, egyedül érzem magam mindig. Sose tudok beszélgetni rendesen vele, még egy órát se. Mindig olyan sok dolga van. Ráadásul a tegnapelőtti érkeztem óta nem is találkoztam vele. Mit csináltam volna, ha az ő palotájába lettem volna, ott még veled se tudnék találkozni?
-Ezt a sors hozta így. -mondta bátran.
-Igen... A sors..-mondtam elgondolkodva, majd hirtelen eszembe jutott Ibrahim és Hürrem szultána közötti viszály. Így folytattam: -Te tudsz valamit Ibrahim és Hürrem szultána „viszonyáról"? Azt beszélik, hogy állandó viszályba vannak egymással.
-Hallottam róla. -mondta elég komolyan.
-És szerinted igaz? Nekem is írta a levélbe, de nem tudom elhinni.
-Majd meglátjuk.
-Igaz. De milyen finom ez a kaja. Máskor is ilyet kéretek. Ízlik neked is? Egy serbetet iszol?
-Igen, nagyon finom. Köszönöm, iszok egyet. - Ezekbe a pillanatokba Ibrahim látszik messzébről, de én nem vettem észre, annyira el voltam foglalva az evéssel. Pár napja nem ettem ilyen finomat. Csak akkor vettem észre érkezését, mikor Katja felállt, meghajolt, majd meglökött engem is, és ezt mondta:
-Nádjá, jön az unokatestvéred, áll fel, köszöntsük őt. -És én ekkor hirtelen az ennivalót is kiejtettem kezemből, mikor megláttam, hogy rámnéz azzal a szokásos szúrós tekintettel. Előbb ránéz Katjara, majd rám szól dühösen:
-Mi van,te lány? Nállad nem tanították meg a köszönést? -mormogta finoman, de dühösen Ibrahim.
-Nem tudtam, hogy már neked is fel kell állni -mondtam én is dühösen, miközbe meghajoltam előtte. Abba a percbe a két testőr, elénkbe hozott két ládát, az Ibrahim intésére, majd mielőtt megszólaltam volna, Katja kíváncsi lett.
-Ezekbe a ládákba mik vannak, és ki kapja őket? -Ibrahimon észrevettem egy puha kiváncsiságot, majd az az ironikus vigyor megjelent rajta. Aztán rámnézett.
-Az egyik dobozba ruhák vannak, a másikba pedig ékszerek -Mondta végre normálisan - Gondoltam felhasználod őket, míg itt vagy -mondta, miközbe lassan rámtekintett -Jut eszembe - kezdte a szokásos ironikusságát -Firuzé haláláról mit tudtok? -Ekkor hirtelen egy villámlás csapott belém, annyira megrémültem a kérdéstől. Hirtelen ránéztem Katjara, aki halálsápadt lett, de gyorsan összeszedte magát. Majd szinte egyszerre mondtuk:
-Azt tudjuk, amit mindenki... Öngyilkos lett -mondta bátran. -És én is ugyanezt állítottam. Fura érzés volt hazudni egy olyan személynek, aki végig kiállna értem, de nem volt más választásom. Legfeljebb jóvá hagyom valamivel... Hanem ekkor Ibrahim felhúzta az egyik szemöldökét, majd a lány közelébe lépett, és ránézett, míg Kátjá a földet nézte végig:
-Ki vagy, te, asszony? -Kérdezte kicsi dühösen. Én rávágtam:
-Egy cselédlány - mondtuk szinte egyszerre. Majd hirtelen ránéztem Ibrahimra, akin még mindig a nem tetszikségét fejezte ki -Mi a baj? -folyattam kicsit ingerülten. -Talán nincs több dolgod, hogy még mindig itt vagy?
-Köszönd meg az ajándékát! Talán arra vár, mivel az is illik. -Ekkor szembefutott a tekintetünk, és észrevettem, hogy az arcán egy kellemes megelégedettség váltotta fel a nem tetszikségét.
-Ja... -mondtam kicsit szégyenkezve -Majd elé léptem, lesütött tekintettel, mind, akinek bűne van, sőt ismeretlen bűne is, majd reszketve megöleltem szorosan, legalább érezzem valakinek a szeretetét és védelmező karjait eme falak mögött, és szerencsére viszonozta erős karjaival, hogy még a lélegzetem se éreztem addig. Este a lakrészébe vár, azt sugta a fülembe. Majd tovább lépett, és kíséretével távozott.
-Na, ezt jól elszúrtam -mondtam. -Biztos megint haragszik rám...
-Ne félj, lehet megszid kicsit, majd újból kibékültök, hisz unokatestvéred.
-Igen.... -mondtam, majd fejem a ládák felé fordult. -Gyere, nézzük meg az ajándékokat. -Mondtam kicsit több életkeddvel -Kátjá. Ha megtetszik valamelyik darab, kérlek, vedd el, és használd. Vagy majd csábítsd el a herceget vele. -Mondtam mosolyogva. Majd miközben szétnéztem még a kertben, láttam egy emberkét közeledni hozzám. Kíváncsian Kátjához fordultam, aki nagyon el volt ragadtatva a felhalmozott ruháktól, de megkérdeztem tőle:-
-Nézd csak -mutattam a felénk jövő férfira. -Ki lehett az a mókás ember, akinek ilyen járása van? -kérdeztem mosolyogva.
-Szümbül aga -válaszolta,mikor már az aga elénk állt, és akkor jutott eszembe, hogy ő tényleg az.
-Kátjá és Nádjá asszony... -mondta egy sunyi vigyorral az arcán. -De inkább Katja asszony. A nap rád mosolygott! Halvetre kell menned ma este Mehmet hercegnek! Ideje készülődnöd, ne várattasd a herceget! De szerencsés!! -mondta hülyéskedve, miközbe újját az arcához simította, nem értvén meg gesztusát.
-De furcsa alak! -mondtam, miután elment. -Hanem Kátjá asszony, keress magadnak egy ruhát és ékszereket, hogy csábítsd el benne a herceget! Neked adom, ha megfelelőt találsz!
-Köszönöm kegyességed -mondta.
-Ez kegyesség? -kérdeztem kicsit váratlanul köszönetének. - Ha ilyen szigor van a palotába, úgy én inkább elszököm. Nem való ez az élet nekem! -mondtam sóhajtozva.
-Úgy én bánnám a legjobban! -mondta rá. -Hanem, itt van ez a piros ruha, és ehhez fejdísz és fülbevaló is van. Ez tetszik nekem.
-Legyen -mondtam határozottan. -Ezzel csábítsd el a herceget, és egy életre bebiztosítod magad! -mondtam, miközbe nézegette a ruhát és el volt álmélkodva az ékszerektől.
-Hanem akkor menjünk be lassacskán, és bevitetem a ládákat a szolgálókkal, te pedig szépülj a halvetre, én addig megyek az Ibrahim lakrészébe. Holnap találkozunk.
-Rendben van!
-Légy ügyes! -mondtam, miközbe a cselédekkel eltávolodtunk egymástól.
1.Katja halvetje.
"Miután visszatértem a hárembe a kertből egyből a fürdőbe kísért Nigar asszony a hárem kalfája. A legjobb illatosabb szappanokkal mosdattak meg. Ezután visszakísertek a hárembe és öltöztetni kezdtek. Nagyon jól néztem ki abban a vérvörös ruhában amit Nadja asszonytól kaptam. És a fejdísz lélegzet elállító volt. És a lánc meg fülbevalóról nem is beszélek. Egyszerűen meseszép. A hajam kiengedve hagyták. Göndör fürtjeim vizeséskent omlottak vállamra. A lányok akik öltöztettek valami káprázatos illatú parfümöt kentek nyakamra csuklómra s melleim közé. Szümbül és Nigar már vártak a szoba ajtajában. Elkísertek az aranyúton. Nagyon izgatott voltam szinte levegőt sem kaptam. Úgy éreztem mintha egy gomboc lenne a torkomban. Elérkeztünk Mehmet herceg szobája ajtajához. Ekkor kinyilt az ajtó s hátulról Nigar és Szümbül finoman meglökött, hogy ideje bemenni. Megindultam befelé. A herceg háttal állt mikor beléptem. Mélyen meghajoltam s megszólaltam: -Hercegem. -Erre Mehmet megfordult s rám nézett. Én még mindig meghajolva voltam fel sem emeltem tekintetem, aztán odamentem hozzá meg mindig lesütött tekintettel. A szívem majd kiugrott a helyéről.
Lehajoltam, majd megcsókoltam kaftánja szélét. Finoman megérinette az arcom ezzel azt tudatva velem, hogy emelkedtek fel s nézzek ra. Így tettem. Szikrázó szemeibe néztem. Teljesen megbabonázott. És ahogy észre vettem én is teljesen megbabonáztam őt. Magához szorított s lágy csókokkal borította be ajkaimat. Végül azon eszméltem fel, hogy az ágyban fekszünk ruhák nélkül. A herceg nem küldött vissza miután magáévá tett. Egész éjjel vele voltam. Csak reggel mentem vissza a háremebe miután megreggeliztünk a herceggel."
Firuze halála (Kátjá asszony által)
A szultánámért bármire képes vagyok. Akár életeket is szétrombolok, lelkeket veszek el testekből. Firuzénak vesznie kell! Ezekkel a gondolatokkal léptem be Firuze lakrészébe. Firuzé a tűkör előtt állt az ajtónak háttal. Meglátott, amint beléptem a lakrészébe.
-Mit keresel itt, Kátjá assozny?
-Hozzád jöttem, Firuzé asszony.
-Mit akarsz, asszony? -kérdezte most már rémülten Firuzé.
Én erre nem mondtam semmit, csak közelebb mentem,elővettem az üvegcsét, amiben a méreg volt és a magasba emeltem.
-Vége van Firuze! Nem fogsz több szenvedést okozni Hürrem szultánának -mondtam miközben a falnak szorítottam, megkaroltam erősen, anélkül, hogy védekezni haggyjam, majd lenyomtam torkan a mérget. Rá nemsokára Firuze a földre rogyott, kétségbeesetten könyörgött, hogy ne hagyjam meghalni. Mikor látta, hogy ezzel semmit sem ér el, fenyegetőzni kezdett:
-A szultán nem hagyja ezt büntetés nélkül! Megfizettek mind, akik ellenem tettetek,főleg Hürrem szultána! -mondta Firuze miközben egyre közelebb került a halálhoz.
-Senkinek sem lesz itt semmi baja, rajtad kivül, asszony! Ugyanis mindenki öngyilkosságnak fogja hinni halálod! -mondtam öntelt mosollyal. Firuze ekkor kilehellte lelkét és megtért teremtőjéhez. Véghezvittem a parancsot. Firuze nincs többé. Megfogtam a földön heverő üvegcsét és Firuze kezébe tettem. Teljesen úgy tűnt, mintha ő maga vetett volna véget életenek. Elégedett voltam. Kiléptem lakrészébol, majd mentem Hürrem szultánához jelenteni, hogy véghezvittem a parancsát, nemkívánatos személy eltávolítva.