A palota átka

Wardah szemszöge

Kellemes meglepetésemre Nádjá asszony javasolta Hürrem szultánának,hogy új lakrészt kapjak méghozzá Mehmeté mellett. Az ötlet Hürrem szultánának is tetszett. Azonnal megkaptam lakrészem. Bíztosították a védelmem is. Kezdtem kételkedni abban,hogy nem volt igaz barátom Nádjá. Szívesen meghívtam volna magamhoz Nádját de kételkedtem benne,hogy ő szívesen el is jönne. Eljött az este. Készülődnöm kellett halvetre. Szokásomhoz híven most is vörös ruhát vettem magamra,vörös kiegészítőkkel. A herceg ugyanolyan melegséggel várt rám. Elmeséltem neki ami aznap történt velem. Igen megdöbbent annak hallatára,hogy kedvese majdnem odalett. Elrendelte a lány kivégzését. Annak meg nagyon örült,hogy lakrészem közvetlen az övé mellett van. Igy akármikor átnézhetünk egymáshoz. A gondolat nekem is tetszett,hogy ezentúl lakrészem a hercegé mellett lesz. Megvacsoráztunk a herceggel és lepihentünk. A herceg tekintettel volt arra,hogy miken mentem keresztül ezen a napon. Reggel miután megreggeliztünk kikérezkedtem a belső kertbe hogy szívjak egy kis friss levegőt. A kertben megpillantottam Nádját. Elég ingerült volt,már messziről lehetett látni rajta.Vajon sejti,hogy merényletet szerveztünk a szultánával a pasa ellen? Odamentem hát hozzá. Ingerült állapotában elég szúrósan beszélt velem. Majd mikor jött Naszuh efendi el is sietett vele. Adja a kegyelmes Allah, hogy már meg legyen halva a pasa. Ezzel megfordultam és mentem egyenesen Hürrem szultána lakrészébe jelenteni.

-Wardah,mi hír van a merényletünkről?

-Nem tudom szultánám de félő ,hogy Naszuh efendi Nádjá asszonnyal megakadáyozzák.

-Reméljük, hogy későn érkeznek.

-Ámen szultánám.

-De jöjj velem a szultánhoz jelentsük neki,hogy tegnap Ahsen asszony megpróbált megölni.

-Menjünk szultánám.

Elmentünk hát a szultánhoz. Meghallottuk a nehéz ajtó mögül amint mondta az agának aki jelentette érkezésünket hogy: „Jöjjenek!" Hangjából egyszerre az öröm és az aggódást lehetett hallani. Bementünk és elmondtuk neki mi történt tegnap a háremben. A szultán jóváhagyta Mehmet kérését és elrendelte Ahsen kivégzését. Épp mikor készültem kimenni kinyílt az ajtó és a pasát láttam belépni rajta. Zihált állapotban volt,de sajnos egy komolyabb sérülés sem volt rajta. A szultánámra néztem ijedten,majd kiléptem az ajton. Most mi lesz ha kiderül, hogy az egész merénylet hátterében a szultána és én állunk? Nem,nem fog kiderülni. Ezzel a gondolatokkal bementem lakrészembe és lepihentem,hogy friss legyek estére mire megyek a herceghez. Azótától pár hét nyugodtan eltelt, semmi különleges esemény nélkül. Hanem egyik délután arra ébredtem,hogy Szümbül aga bebocsájtást kér. Felkeltem és ajtót nyitottam neki.

-Wardah szultána,az uralkodó kéret téged.

-Mi ügyben? Nem tudsz róla?

-Nem én.Menj hát s majd megtudod.

Elindultam remegve. A szívem a torkomban dobogott. Mi van ha rájött, hogy benne voltam a merényletbe? Jajj kegyelmes Allahom segíts meg! Ne add, hogy ez a nap legyen az utolsó napom. Add, hogy még láthassam hosszú ideig a herceget,még sokáig szolgáljam szultánámat. Ne fossz meg kérlek az élet szépségétől,bánatától. Én Uram kegyelmezz hát alázatos szolgádnak. Nem volt több időm a gondolkodásra,elérkeztem a szultán lakrészének ajtajához. Az agák beküldtek. Bementem hát. Az uralkodó már várt rám. Meghajoltam majd köszöntöttem.

-Nagyuram! –mondtam miközben meghajoltam.

-Wardah asszony. Azért kérettelek, mert egy kérésem lenne hozzád. A kérésem a következő:menj át Hatice húgom palotájába és szólj Ibrahim pasának,hogy jöjjön át a palotába,s úgy készüljön,hogy marad éjszakára is.