A palota átka

8 Rész. További háborúk a palotában.

A palota elé kerültünk mindnyájan. Ibrahim egyből feleségéhez sietett. Én pedig a szultánnal a hárembe indultunk egyből. A valide a lakrészébe fogadott, legelső sorba fogadott minket. Hürrem szultána fogadta a szultánt. Sírva borult ölébe örömétől. Hürrem szultána mellett álltak a gyerekei: Mihrimah szultána, Mehmet, Bejazit, és Szelim, és nem utolsó sorba Dzsihángír herceg. Azután, pedig legutoljára Mehmet herceg kedvese, azaz Warhad szultána.Igen egykedvűen mentem hozzá, mint Ibrahimhoz Firuzé halála után, de nem volt más választásom. Erre gondoltam egész útközbe, csak essek már át rajta. Kicsit furcsán néztük egymást, de örültünk egymásnak is azért, még ha legbelül a lelkembe hurrikán tombolt.Tudtam, hogy ezzel megbántom, de nem tudtam mást tenni. Azt a gyermeket meg kellett mentsem, és legfőbbképp Ibrahim lelkiismeretét, mely igen ölte...

-Köszöntelek, Warhad asszony! –Mondtam, miközbe megöleltünk egymást. Ez is jó erős ölelés volt, mint Ibrahimmal szoktuk. De most kicsit hamis is, mert tudtam, mire fogom felhasználni.

-Nadja, máris hazajöttetek! –Mondta egészen elszánva –Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látni foglak, örülök neked! –És ezeket mondván, nagyon rosszul éreztem magam, de fedezni igyekesztem, hogy ne látszodjon aljas cselszövésem.

-Én sem számítottam, szultánám! Hanem nagyon sok mesélni valóm van! Nincs kedved kertbe jönni, sétálni? Úgy hiányzott már a kerti levegő, és séta... –Mondogattam, hogy bajom felejtsem.

-Menjünk hát! –Mondta egyszerű kedvességgel Wardah asszony, miközbe lelkembe vívódások zajlottak. Már magamnak sem tudtam, mit higgyek, és kijöttünk Hürrem szultána lakrészéből egyenesen a kert felé.

-Olyan sok mindenen mentem keresztül, szultánám! –Mondtam, miközbe még mindig háború volt lelkemben, és gondolataim között, hogy szépen, finoman, diplomatikusan próbáljam ámítani. A nap viszont ragyogott kertünkbe.

-Mesélj hát, asszonyom –Mondta ugyanazzal az egyszerű kedvességével, amitől már valósággal féltem, annyira nyomasztó volt az egész, és hihetetlenül játszodtam szerepem.

-Nem is tudom, hol kezdjem, szultánám. Talán Iszkender cselebi halála volt a legszörnyűbb az egész hadjáratról –Mondtam, miközbe újra Ibrahim jutott eszembe, és eszembe jutott az aznapi rosszullétem. Még most is a gyomrom nem volt a legjobb.

-Iszkender meghalt? –Kérdezte meglepetten a szultána, mire én is csodálkoztam kicsit. Talán ez volt idáig a legigazabb érzésem, ami magamtól jött, nem a hazudozásom.

-Talán nem hallottad? –Kérdeztem én is meglepetten, ugyanúgy, majd a földet kezdtem el bámulni sétálás közbe.

-Nem, még nem értesültem sem én, sem a szultánám. –És ekkor újból kapkodtam a levegőt, de nem mutattam ki.

-Úgy majd ő Ibrahim pasától fog tudomást szerezni erről. Jut eszembe –És itt újra színészkedni kezdtem, amihez igen értettem –ma este kell menj a herceghez?

-Igen. Hivatott. Miért? –Kérdezte ártatlanul, míg bennem a bűnök súlya lenyomta lelkiismeretem.

-Csak gondoltam meghívlak egy meleg fürdőre, mert ki szeretném heverni a hadjárat fáradalmait. De ha neked nem jó, akkor holnap estére is áttehetjük –Kezdtem bele a lényegbe.

-S mi lenne, ha ma délután mennénk? Így semmit sem kéne halasztani. –Mondta ezeket, miközbe rájöttem, hogy a sors nekem kezdeményezett. Imádkozni kezdtem magamba.

-Jó ötlet, szultánám! –Vágtam rá igen hihetően, majd egyből a fürdő felé közeledtünk a kertből. –Ajándékot adok neked a fürdés végén –Ezzel akartam megvesztegetni zsákmányom, hátha beugrik. –Biztos tetszeni fog –Fejeztem be.