A palota átka

1526 július (Érkeztünk)

Megérkezett a levél. Alig tudtam végig olvasni, máris a két testőr addig nem hagyott békén, míg be nem ültem a kocsiba. Ők is velem tartottak. Nem sokat tárgyaltam velük, mert nem tudtam olyan jól a nyelvet. Ezelőtt tíz évvel tudtam egy pár szót, azt is Ibrahim mondta el nekem, hogy mit jelent, soha egy mondatot nem állítottam össze törökül. Tudtam, hogy ez a isztambuli utazás igen hosszú lesz, de mint mindig mindenről gondoskodott. Még egy csomó élelmet is küldött nekem. Egész a Fekete-tengerig kocsival mentünk, hihetetlenül unalmas és fárasztó volt az út. Rég voltam errefelé, de már lehett érezni az Oszmán Birodalmat. Ahogy a partra értünk a két testőr intett nekem, hogy szálljak ki, ugyanis a további utunkat egy hajón folytatjuk, amíg nem érjük el a török partot. Ez megint egy jó unalmas utazást jelentett, főleg, hogy én utáltam a hajót, és a tengert. Ahogy felpakoltunk az előttünk levő hajóra, úgy egyből egy jókedv és melankólia is utolért. Eszembe jutott, mikor utoljára jártam ott, jól éreztem magam bár akkor még kicsi voltam, Haticse nénikénél, és Musztafa herceggel is igen jól szórakoztunk. Bár akkor még 8 évesek voltunk, és azóta 10 év telt el... Hirtelen kíváncsi lettem , hogy azóta mennyit változhatott a herceg, és a palotába is mennyi minden történt, valamint Ibrahimot is nagyon rég láttam, már épp hiányzott. Kíváncsi lettem a hírhedt Hürrem szultánára, aki Szulejmán szultán hitvese lett. Mindent mondanak róla, csak épp jót nem, ahogy az Ibrahim leveléből olvastam. Na meg a viszályuk... Min harcolhatnak annyit... Kit érdekel, én úgyse vegyítem magam ebbe az egészbe bele...Engem, jól járnak ha kihagynak....Majd neki is megmondom, hogy szálljon le rólam... Amúgy nem is tudom minek kellett ide jöjjek, nem fogalmazta meg a levélben, a kedves unokatestvérem. Mindegy, majd kérdőre veszem, és remélem nem fogok sokat ülni. Jaj.. Ez a hajó, kihányom a gyomrom. Aztán elkezdtem késsel faragni, még a kocsin, sakk figurákat, így elővettem a vászon zacskóból a megkezdett parasztot és csikót. Majd az övem jobb oldalából kivettem a késem, amit még régebben kaptam Ibrahimtól, hogy önvédelemből használhassam mikor szükség volt. Az ágyba helyeztem magam, és unalomból folytattam a faragást. A késem nyele sárga volt, kék és zöld rubinokkal kidíszítve, és a pengéje pedig éppen akkora, hogy jó, nagy helyet és sebet hagyott volna az emberi testen. Éles volt és vége finoman bal felé hajlott. Egy pár óra múlva meguntam, és kinéztem egy kis ablakon, és a hullámok csapódását láttam és éreztem, hirtelen hányingerem lett, majd ránéztem az ajtóban állt testőrre, aki kérdőn rámnézett. Eljött a magyar-törökül tudó lány is, a másik testőr intésére. Kérdeztem tőle, hogy nem állunk meg-e egy kicsit mert nagyon rosszul éreztem magam. A testőr azt felelte, hogy nem sokára fel kell vegyünk egy pár utast, akik „ajándékok" lesznek az uralkodónak. Gondoltam magamba, remek, postás unokatestvérem is van, nem csak nagyvezír. Nem is telt el pár perc, a hajó megállt, én máris jobban éreztem magam. A hajó mellett volt a másik hajó. Én, miközbe néztem egy fiatal lányt láttam, hogy átadják a két testőrnek. Mormogtak valamit, de sajnos semmit sem értettem belőle. Láttam, ahogy szépen lassan átlépked a hajóra, a testőrök kíséretével. Első ránézésre, nállam fiatalabbnak véltem, de egészen szép volt, gondoltam, hogy lehet majd ő lesz Hürrem szultána utódja. A testőrök parancsoltak a kormányzónak, hogy indíthatják a hajót, majd a friss lányt bevitték az én kabinom melletti levőbe. Idehivattam a fordító lányt, hogy kérdezze meg a testőröket, ha szabad-e beszélgessek unalomból ezzel a lánnyal? A testőrök nem ellenezték a kérdésem, így fogtam magam, és bementem a másik fülkébe. A lányka az ágyon feküdt, biztos kimerült volt, ő is sokat utazhatott. Pihent, gondoltam, nem zavarom fel. Errefel, egy perc sem telt bele, megébredt, kérdőn rámnézett, és csodák csodájára ugyanolyan nyelven szólalt meg, mint ahogy én beszélek.

-Hova visznek? Ki vagy te?–kérdezte ezeket, de majd Ibrahimot úgyis kérdőre vontam volna, hogy nem is szólt a leendő uti társamról. De, ha már megkérdezte, én elmetem a másik kabinban levő testőrig, megerőltettem magam, és törökül szólítottam meg, megkérdeztem tőle, hogy mennyi időbe telik még, amíg elérljük a török partot.

Egy órát tippelt. Megnyugodtam, de ennek a gyomrom örült a legjobban. Ezzel bementem a másik kabinba, ahol a lány ült, aki kíváncsian nézett, leültem mellé, és a nyelvünkön feleltem:

-A testőr egy órát mondott, és a parton leszünk–, a lány nagy meglepettségére nézte, hogy a nyelvén beszélek. Majd folytattam –, én Ibrahim pasa unokatestvére vagyok. Meglátogatom őt. Mondták, hogy téged ajándékba küldtek a szultánnak. De mint látom, te is magyar vagy. Gondolom, most lépsz először török földre –mosolyogtam –,én már voltam egyszer itt, mikor 8 éves voltam. Nem épp olyan, mint amilyennek elképzelik –mondtam –. A pasa világosan szembesített a mostani helyzettel, és, hogy milyen bajlós háborúk folynak, bent, a palotában. Véresebbek a kintieknél –ezen elmosolyodtam. – De mindig túloz. Ja, és az a nő, aki a Szulejmán szultán felesége, boszorkánynak hisznek – megint elmosolyodtam. – Ostoba emberek. Mitől lesz egy nő boszorkány? Mert szeret egy férfit...Ibrahimot emiatt letolom. És a viszályuk miatt is... -ránéztem a lányra, aki halálsápadt lett ezektől a mondataimtól. –Én csak ajánlani tudok valamit. Ne legyél a Szulejmán úgymondt ágyasa, ha már annak indulsz, legyél inkább fiaié, vagy Musztafa herceg, vagy, hogy is hívhják... -és nem jutottak eszembe a levélbe leírt Hürrem gyermekeinek neve, fel szerettem volna sorolni... -Ja, igen, Mehmeté, Bejazidté, Selimé inkább - a lányka mégjobban megrémült. –Ne félj –mondtam –,majd beszélek Ibrahimmal veled kapcsolatban. Páratlan életed lesz majd. Ja... Mi is a neved? –kérdeztem szegény lányt.

-Katjanak hívnak, Bulgáriából vagyok. Neked mi is a neved? –kérdezte utána Katja.

-Nadja vagyok –válaszoltam mosolyogva.

-Örvendek –felelte egyszerűen.

-Én is Kátjá. Remélem megszokjuk itt –gondoltam újra a palotára.

-Nehéz lesz.... –válaszolta kicsit elgondolkodván.

-Tudom... De figyelj, ha beléd fog szeretni Mehmet herceg, megkönnyebbíti az életed –próbáltam vigasztalni és tanácsot adni neki. –Érd el azt! –és itt hirtelen érezzük, amit a hajó megáll. Megérkeztünk...

-Mi történt, már megérkeztünk? –kérdeze a lányka kicsit ijedten.

-Ne félj –próbáltam újra megnyugtatni, miközbe a testőr bejött utánam, és Katja asszony után Malkocsoglu Bali bég. –Beszélek Hürrem szultánával érdekedbe. Csak nem lehet olyan, mint amilyennek mondják –s itt már a testőr ráncigált kifelé.

-Remélem találkozunk még –hallottam még a lányt, és hátrafordultam, ennyit mondtam:

-Biztos–mondtam, aztán a part felé lépkedtem a két testőrrel, de annyira elszédültem,hogy meg kellett kapaszkódnom az egyikbe. Végre a partra értünk,és mikorkörbenéztem, sajnos Ibrahimot még nem láttam. Felültetett egy kocsiba a kéttestőr, és Katja is egy másik kocsiba ült. Gondoltam együtt megyünk, de annyibaj legyen, mert a palotába úgyis találkoztunk volna.