A palota átka

Az első merénylet Ibrahim ellen

Ez a pár esemény, és hónap alatt, amit a Topkapiba töltöttem, igen jól eltelt. Musztafa herceg a szultánával még nem érkeztek meg. Annyira kíváncsi voltam már rá, de tudtam, nemsokára ez is eljön. Már teljesen egybeolvadtam az itt élőkkel, de legfőbbképp Kátja asszonnyal, aki Ibrahim utána legfontosabb volt nekem. Egyik nap egy fontos esemény következett a palotában. Mehmet hercegek be kellett avassák a török szokások szerint. Mindannyian izgatottak voltunk, főleg az anyja, Hürrem szultána, és Kátjá asszony. Én is próbáltam örömömet mutatni.A háremben, egy igazi lakodalomhoz hasonló ünnepséget tartottunk. Én együtt ültem Kátjá asszonnyal. A válidé, Ayse Hafsa szultána is velünk tartott, és egészen nyugodt volt. Igazi ihajcsuhaj, zene, tánc. Közbül a válidé ült, közvetlen mellette a herceg anyja, Hürrem szultána , mellette lányával, Mihrimáh szultánával, és a másik felől Háticse szultána is eljött. Mi ketten Kátjá asszonnyal pont mellettük ültünk. Hisz utánuk, nekünk volt a legnagyobb tekintélyünk. Megkezdődött a tánc a zenével. Kátjá asszonnyal igen jól szórakoztunk. Már teljesen megtetszett az itteni élet. Beszélgettünk kicsit, igen jókedvűek voltunk:

-Kátjá asszony, végre eljött ez a pillanat is! Nemsokára szultána leszel –mondtam, miközbe a táncot figyeltük. Mindenkinek jókedve volt. Talán még kicsit gyanítottam, hogy mirefel ilyen jókedv, lehet valamire titokba készülnek. Hamar elfelejtettem ezt a gondolatot, mire Kátjá asszony megszólalt:

-Igen, már nem sok van addig, míg végre herceggel ajándékozhatom a herceget, remélhetőleg –mondta igen elszánva, és jókedvvel.

-Egy dologra kérlek –folytattam mosolyogva –ha szultána leszel, légyszives rólam ne feledkezzél meg! Legalább egy kalfának tegyél –mondtam szórakozottan, és mosolyogva, mire ő is elmosolygott ezen.

-Hogy feledkeznék meg, rólad, asszony? –mondta igen barátságosan, és még kacsintott is.

-Mingyár jön a herceg. Tuti csak rád fog nézni –mondtam miközbe elszánva néztem a lánykára.

-Ebbe én is biztos vagyok –mondta igen merészen.

Hanem erre már semmit sem tudtam mondtani, mert odakintről egy aga megszólal, mire a tánc is és a zene is megállt :

-Tisztúlj, a méltóságos Mehmet herceg! –majd ezzel minden elcsendesül. Felálltunk mindannyian, akik ültünk. Belépett teljesen méltóságosan a herceg. Egyenest felénk nézett, de legfőbbképp anyjára, akinek a boldogságtól könnyezett, hisz ez egy nap esemény a birodalomba. Közelebb jött a herceg az anyjához. Mindannyian el voltunk ragadtatva, de legfőbbképp Kátjá asszony, aki igen különlegesnek érezhette magát. Az anyjához lép, akitől áldást kap, majd a szultána ennyit mond neki:

-Éles kardot, oroszlánom –mondta, majd megölelte fiát. A fia csak mosolygott neki. Ezután Haticse szultánához lépett, és ő ennyit mondott neki : -Erőt, egészséget, és éles kardot, hercegem –majd ezzel tőle is áldást kapott. Ezután testvéréhez lépett, aki igen örömmel fogadta. Mihrimah szultána ezt mondta neki: -Büszke vagyok rád, testvérem, éles kardot, és sok szerető asszonyt kívánok –mire én kicsit furcsán néztem Kátjá asszonyra, de úgy láttam emiatt egyáltalán nem érezte rosszúl magát. Majd végre Kátjá asszonyhoz ért, aki csak ennyit mondott neki:

- Éles kardot és áldást az életedben, szívemnek hercege – majd egyből egy csókkal köszönte meg. Elém lépett. Kezem adtam neki, és mosolyogva ennyit mondtam:

-Éles kardot, ifjú herceg –ezzel, pedig megcsókolta az én kezem is, és áldást adván neki, kivonul a herceg a háremből. Mi, asszonyok, a beavatást mentünk nézni az igazság tornyából, ahonnan az asszonyok bizonyos eseményeket szoktak nézni. Én, Kátjá asszony, Mihrimah szultána és persze a válidé szultána is jöttek. Ők mentek előbbrébb kicsit, mi pedig két lépéssel utánuk. Végigmentünk a háremen, míg a lépcsőn fel, egész a toronyig. Gyönyörű volt a kilátás. Egy sereg katona állt, majd velük szembe a szultán, mellette a herceg, kire igen büszkén nézett, és a szultán mellett mingyár Ibrahimot pillantottam meg.