❤Gemma Naplója❤/ManuRios/ /Folyamatban/

14.

~1 hét múlva~

Reggel izgatottan keltem. Ugyan is, ma van Chris, és Melody randija. Kikeltem az ágyból, és gyorsan felkaptam egy rövid nacit, és egy fehér pólót. Manut is felkeltettem, majd lementünk megreggelizni.

-Figyelj, mit szólnál, ha ma este elmennék bulizni?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Felőlem.-rántott vállat Manu.-De csak ketten?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem. Hívhatnánk a többieket is.-mondtam nevetve.

-Okés. Benne vagyok.-mosolygott, majd adott egy csókot.

-Megyek, szólok a többieknek.-mondtam.

-Rendben. De siess!-válaszolta.

Adtam neki egy csókot, majd átindultam. Bementem az ajtón, majd fel az emeletre. Ott volt mindenki. Bementem Cam szobájába. Ott feküdtek az ágyon Mahával. Érkezésemre felültek..

-Sziasztok! Csak megakartam kérdezni, hogy ma nem-e megyünk le bulizni?-mosolyogtam.

-Hellóka.-köszöntek.-Figyi, szerintem mehetünk...-mondta Cam.

-Akkor, én megyek is. Nem zavarok.-mondtam.

-Te sosem zavarsz hugi.-mosolygott kedvesen Cam.-Amúgy, megvagytok Manuval?-kérdezte hirtelen.

-Köszi, igen. Miért?-kérdeztem.

-Csak mert, mostanság, eléggé furcsa.-vont vállat.

-Ja. Az nekem is feltünt.-mondtam.-De biztos nincs komoly oka a viselkedésének. Legalábbis remélem.-mondtam.

-Úgy is elmondaná.-mondta Cam.

-Nem tudom.-sóhajtottam.-Mikor a múltjáról mesélt, kihagyta Melodyt. Nem értem miért.-mondtam.

-Lehet, hogy csak elfelejtette említeni.-mondta Maha.

-Elfelejteni? A legjobb barátom?-kérdeztem kínosan felnevetve.-Lehetetlen.-válaszoltam.

-Hát...nem olyan lehetetlen az. Engem is elfelejtettél.-mondta Peter. Megfordultam, majd karjaiba ugrottam.

-De ez más volt.-mondtam a nyakába.

-Persze. Tudom.-mondta kedvesen.

-Na de...ne fessük az ördögöt a falra.-mondta Maha.-Biztos nem komoly.-mondta mosolyogva.

-Remélem. Akkor én most megyek. Majd találjozunk este.-öleltem meg mindenkit.-Sziasztok!

Hazamentem. Ami a konyhában fogadott, az meglepett. Manu halom számra itta a sok gyógyszert. Kicsit furcsa.

-Manu...Mi ez a sok gyógyszer?-kérdeztem kétségbe esve.

-Kicsim. Ne akadj ki.-kezdte.-De én...-sóhajtott.-Rákos vagyok.-mondta ki, mire össze szorult a torkom. Bekönnyesedett a szemem.-De nyugodj meg. Gyógyítható. Már 3 éve az vagyok, és eddig mindig szedtem a gyógyszereket, és ez így rendbe fog jönni.-mondta.

-Biztos?-kérdeztem sírva.

-Gyere ide.-vont magához.-Soha, nem hagylak magadra.-suttogta.-Ahoz túlságosan is szeretlek.-mondta.

-Én is szeretlek!-majd megcsókoltuk egymást. A könnyeim még mindig folytak az arcomon. Egyre szorosabban öleltem.-Nem akarlak elveszíteni.-mondtam a szemeibe nézve. Ő csak szomorúan bólintott egy aprót.

》》》》Manu szemszöge《《《《

-Nem fogsz elveszíteni.-suttogtam erőt véve magamon. Felmentünk a szobánkba, majd lefeküdtünk az ágyra,és gondolkoztunk.

Az egész akkor kezdődött, amikor elmentek innen Melodyék. Kapott a fejem egy nagyobb ütést, és amnéziám volt. 2 hónapig nem emlékeztem semmire. Aztán beugrott minden. A barátok, Melody, a szüleim, a karierem. Aztán rá nem sokra kiderült hogy daganatos vagyok. Kaptam kemót, meg mindent. Visszahúzódott. Aztán most megint kialakult. Tegnap előtt voltam bent vele orvosnál. Most is kezeljük. Azt mondták,hogy most is jóindulatú. De próbáljak meg úgy mozogni, hogy ne üssem be a fejem sehová, mert akkor rosszabb is lehet. Gondolataimból Gemma rántott ki.

-Mi történt?-kérdezte szipogva.

-Ezelőtt 3évvel autóbalesetet szenvettünk,pár haverommal. Bevertem a fejem, és amnéziám lett. 2hónap múlva újra emlékeztem mindenre. Aztán megtudtam hogy daganatos vagyok. Jóindulatú. Kezelték, visszahúzódott. Most megint kialakult. De most is ugyan az a helyzet.-válaszoltam kérdésére. Vett egy mély levegőt, majd megcsókolt. Csókunkat elmélyítettem, és felsőjét levettem. Ő is követte példámat, és megtörtént minden.
Fáradtan döltünk le az ágyba. Betakargattan magunkat,majd elnyomott az álom minket.

Este 7óra körül keltünk. Gyorsan ettünk, majd felöltöztünk. Átmentünk a többiekhez. Köszöntünk nekik, majd elinduktunk. Mikor odaértünk a házibulihoz bementünk. Elvegyültünk. Én és Gemma a konyhába vettük az irányt. Vodkával kezdtünk. Lehúztuk, majd mentünk táncolni. Az este jó volt. Sokat táncoltunk Gemmával, ittunk is. Nem is keveset. Hajnalban haza indultunk, majd fáradtan dőltünk be az ágyba. Rögtön elnyomott minket az álom.