❤Gemma Naplója❤/ManuRios/ /Folyamatban/

17.

1 hét múlva.

Itt állok a nappali közepén. Cam ül a kanapén a többiekkel együtt.

-Biztos ez?-kérdezi Maha.

-Igen. 100%ig.-bolintok.

-De miért?-kérdezi Chris.

-Mert már nem köt ide senki. Csak ti. Nem bírok a szemébe nézni.-hajtom le a fejem.

-Megértem.-mondja Cam.

-Köszönök mindent.-mondom könnyes szemmel.

-Ugyan már.-mondja Cam.-A hugom vagy. Mindig szívesen látlak itt.-kacsint.

-Tudom.-bólintok szomorú mosollyal.

-Mikor indul a gép?-kérdezi kisJacob.

-Délután5.-mondom.

-Rendben. Akkor kikísérünk.-bólint Maathew.

-Nem muszáj.-mondom.

-De.-mondják egyszerre.

-Jó, jó.-teszem fel védekezően a kezem.-Megyek összepakolni.-mondom.-Majd később beszélünk.-megyek fel a lépcsőn.
Gyorsan összepakolok, majd felmegyek közösségikre. Nem volt túl sok minden rajta. Miután elkészültem, kimentem a folyosóra. Mivel délutan 2volt, lementem enni valamit. Csináltam magamnak szendvicset, majd visszamentem az én nem sokára volt "birodalmamba".

*délután 4óra*

Egy film után, gyorsan megigazítottam a sminkem,majd a hajam. Miután elkészültem, lementem a fiúkhoz/lányokhoz. Lent már vártak rám. Mire leértem mindenki elkeszült. Kimentünk a bejárati ajtón, ami valljuk be, baromira fájt, mert itt kell hagynom azt a házat, ami kurvára a szívemhez nőtt. Már éppen szálltunk volna be, amikor egy mentő szirénája vette be az egész környéket. A mentő pontosan 2 házzal alrébb állt meg. Manu háza előtt. Maha kétségbe esve rohant, és nyitotta a kaput. Ez csak egyet jelenthet. Manu rosszul van. Baromira rosszul. Mindent ledobtam ami a kezemben volt, és futottam. Ahogy csak bírtam. Beléptem a házba,és ott volt Manu. Ott feküdt a földön. A mentösök, épp tették fel a hordágyra. A szívem kihagyott egy ütemet. Odaléptem könnyesszemmel a mentőshöz.

-Mi...Mi történt?-kérdeztem kétségbe esve.

-Hívást kaptunk egy hölgytől, hogy a fiatal ember elájult.-mondja.-Ismeri?-kérdezi.

-I.Igen.A volt barátnője vagyok.-mondom.

-Sajnálom.-mondja.-Ha óhajt velünk jöhet a kórházba.-én csak bólintok egy aprót, majd elindulunk ki. Belülök hátra Manuhoz a kocsiba, majd indulunk is a kórházba. Megfogom a kezét,és nem akarom elengedni. Ő megszorítja a kezem. Lassan nyitja ki a szemét, majd rögtön rámnéz.

-Sze...Szer..Szeretlek!-suttogja.

-Én is...Én is Szeretlek!-suttogom sírva.

-Nem akartam szomorúságot okozni neked.-mondja könnyes szemmel.

-Shh...Már rég megbocsátottam.-mosolygok,majd odahajolok hozzá, és lágycsókot adok ajkaira. Ő visszacsókol.
Szeretem. Nem tudnám itt hagyni. Ahoz túlságosan is szeretem.