❤Gemma Naplója❤/ManuRios/ /Folyamatban/

22.

5 hónap múlva

Már 5 hónapja, hogy befutottam, mint zenei előadó, és dalszöveg író. Már megjelent 3 zeném. Boldog vagyok. A hírnév, az magától elragadt. Ismerösként tértem vissza a sajtóknak. Bennel, nagyon jól elvagyunk. Bátran mondhatom, hogy szeretem. Megszerettem. Manuval nem tarom a kapcsolatot. Cameronékkal annál inkább. Tegnap utaztam vissza. Cameronékkal lesz egy koncertem, amit együtt kell hogy előadjunk. Ben is jött velem. Mellékesen elmondanám, hogy már kimondtam neki azt a 8betűs szót. Boldog volt. Nagyon is, hogy 3hónap után kimondtam. Addig nem ment. Manu is boldogan él Kirával. A sajtó lehozta, hogy mégjobban összemelegettek. Engem már nem érdekel. Nem láttam, már nagyon régóta. De ha találkozom is vele, lefogom szarni magasról. Most éppen, a régi szobámban vagyok. Cameronéknál, Bennel. Nem rég vacsoráztunk meg. Fekszünk, és tévézünk. Ajtó csapódást hallottunk lentről, majd Cam ordítását.

-Gemma. Gyere le kicsit.-kiabálja.

-O, hogy az a...-káromkodtam.-Mindjárt jövök picim.-mondtam Bennek, majd adtam neki egy csókot.

-Siess vissza.-suttogta ajkaimra. Én csak bólintottam egyet. Felálltam,majd odamentem az ajtóhoz, kinyitottam majd bezártam, leszaladtam a lépcsőn.

-Chris, hol van Cam?-kérdezem.

-Kertben.-válaszol.

-Köszi.-majd az utam a kertbe vezetett. Ott ült Cam, az asztalnál, és háttal nekem valaki.

-Mondjad bátyó!-mosolygok.

-Csak, gyere, és ülj le.-válaszol. Megfordulok, hogy egy széket elvegyek a másik asztaltól,amikor találkozik a tekintetem, egy smaragd zöld szempárral. A szívem hevesebben kezd el dobogni, ahogy elveszek bennük. Ő elmosolyodik.

-Szia Gemm. Rég láttalak.-mosolyog.

-Sz.Szia Mani. Én is téged.-motyogom. Majd megfordulok, és odahúzok egy széket.

-Mi járatban erre?-kérdezi.

-Koncertem lesz a fiúkkal.-motyogom lehajtott fejjel.

-Akkor én most hagylak titeket. Beszéljétek meg amit megkell.-mondja Cam, mire egy gyilkos pillantást lövelek felé.-Szeretlek hugi. Ben a szobádban van?-kérdezi.

-Én is.-mondom neki flegmán.-Igen, ott van.-mosolyodok el.

-Akkor megyek hozzá.-mondja majd elhagyja a kertet.

-Miről akarsz beszélni?-kérdezem Manutól nem túl kedvesen.

-Rólunk.-mutat kettőnkre.

-Nem, Manu. Már nincs olyan hogy Rólunk. Csak Rólam, és Rólad van.-mondom neki.

-Nem Gemma. Tudod, 1hete dobtam Kirát.-szünetet tart. Erre a mondatára lefagyok. A szívem hevesebben kezd dobogni.-Miattad. Mert még mindig szeretlek.-ordítja.-Igen is van olyan hogy rólunk. Szeretlek. Érted? Csak téged. Tudom hogy ez előtt 6hónappal kurva nagy hülyeséget csináltam. De nem voltam magamnál.-mondja.-Napokat szenvettem, mire "megbocsájtottál"-mutat idézőjelet kezével -Aztán, amikor azt hittem,minden rendben lesz, szakítottál velem. Pedig én szerettelek.-mondja könnyes szemekkel.-Tudod, mikor elmentél, az életkedvem 100ról, 0ra esett le.-szipog.-Nélküled nem vagyok az, aki.-mondja a szemembe nézve szipogva. A szívem majd megszakad. Legszívesebben most megcsókolnám,és megbocsájtanék neki, de nem lehet. Nekem ott van Ben. Akit szeretek. Vagy nem?!

-Gemma. Kérlek. Szeretlek.-könyörög.-Csak...Csak...-vesz egy mély levegőt.-Adj még egy esélyt nekem.-sír. Pár percig állok ott könnyes szemmel, majd végre megszólalok.

-Tudod Manu. Amit csináltál kurvára fájt, és még most is fáj, ha vissza gondolok rá.-sírok.-De nem tehetem,hogy most mindent feladjak érted.-szipogom.-Nekem ott van Ben.-nézek a szemébe, amibe most fájdalom csillant meg.

-Szereted Bent?-kérdezi elhaló hangon.

-Nem tudom. Talán.-szipogom.

-Akkor, máshogy teszem fel a kérdést.-mondja majd megfogja a kezem.-Szeretsz még?-kérdezi. Nem tudom mit válaszoljak. Ha azt mondom igen, akkor szakítanom kell Bennel. Ha nemet mondok neki, akkor kisétál örökre az életemből. Egyiket sem akarom.

-Manu. Kérlek.-sírom.-Nem akarom elveszíteni Bent.-sírok.-Ő volt ott velem 6hónapon keresztül. Ő nyugtatott engem, amikor miattad össze voltam törve, ő pátyolt amikor beteg voltam. Te pedig most azt kérnéd ezzel a kérdéssel,hogy hagyjam el?-kérdeztem sírva.-Nem tehetem.-sírom.-Felejtsük el szerintem.-mondom majd felállok. Elakarok indulni, de Manu visszaránt. A jobb kezemet fogja, a bal a mellkasán van. Ő az övét a derekamon tartja. Belenézek könnyáztatta zöld szemeibe.

-Szeretlek Gemma. Csak, hogy tudd, harcolok érted. Egyszer újra együtt leszünk.-mondta, majd közeledni kezdett, és adott egy puszit az arcomra. Elengedett, majd elhagyta a kertet. Én csak álltam ott, és a hallottakat emésztettem. Azt mondta hogy még szeret. Akkor mért kellett nekem ezzel elbasznom az egészet. Hirtelen ötletből, felszaldtam a szobámba. Ben ott ült Cammel az ágyon. Valamiről nagyon beszélgettek. Kivágtam az ajtót, majd odaálltam Ben elé.

-Szakítani akarok.-mondtam neki. Ő értetlenkedve nézett vissza rám.

-De miért?-kérdezte.

-Mert nem szeretlek. Vagyis. Szeretlek, de ez nekem nem megy. Nem úgy szeretlek, mint nő a férfit, hanem mint egy legjobb barátot. Végeztünk.-mondtam egy szuszra ki.

-Oké. Manut szereted még mindig ugye?-kérdezte könnyezve. Én csak bólintottam.-Rendben. Akkor én nekem, nincs itt keresni valóm.-mondja, majd elkezd pakolni.-Szeretlek.-mondja majd homlokon puszil, és elhagyja a házat, én rámosolygok Camre, majd futni kezdek. Úgy három sarokra utól érem Manut. Elkapom a csuklóját majd magamfelé fordítom. Ő érdeklődve figyel engem. Én csak simán lehúzom a nyakánál fogva, majd megcsókolom. Kezem nyakában van, haját simogatom. Ő kezét derekamra teszi, és úgy húz magához még közelebb. Ajkaink ismerősként köszöntik egymást. Visszacsókol Manu, majd nyelve bejutást kér, amit nem vagyok rest megadni neki. Levegőhiány miatt elválltunk. Homlokunkat egymásnak döntjük.

-Szeretlek.-mondom ki.

-Szeretlek.-mondja Manu, majd még egy csókot nyom ajkaimra.