Élet

I. fejezet

A csapat fent állt az épület tetején, és onnan nézett le az odalent sétálókra.

- Mintha egy normális életet élő városra néznél le hajnalban: részegen dülöngélő emberek, néhol csoportosan, néhol egyedül, szállingóznak hazafelé- mondta egy borotvált fejű srác, miközben odafordult a többiekhez- Mi van? Ne nézzetek rám ilyen "ez megőrült" tekintettel. Igazam van!

- Ez nem így működik!- közölte a lóarcú haverja, miközben felkapta a hátizsákját- Inkább húzzunk innen. A hülye hullák miatt semerre nem tudunk mozogni, és ráadásnak már vagy 10 éve nem termelnek semmilyen kaját, ami azért vicces, mert lassan mindenből kifogyunk. Egyetlen reményünk az lesz, hogy Levi vadász nekünk mindenféle szépséget, és azt jó felzabáljuk.

- Ugyan, ez nem is igaz. Túl negatívan állsz hozzá a dolgokhoz- közölte a srác.

- Komolyan? Tartós élelmiszereken élünk már jó ideje, konzervkajákat eszünk, és nem említettem még a vad gyümölcsöket, amiket néha sikerül találnunk és ehetőek. Vagy a kertekből lopott alma és barack. Mit vársz? Hamarosan elfogy minden, még innen, New York szívéből is. Sőt, csodálkozom, hogy a helyi bandák még nem ürítették ki teljesen a helyi üzleteket.

- Nincsenek helyi bandák: mindenki hulla vagy halott. Jó, ez most furcsán hangzott, de így van. Halottak,, vagy vadásznak mindenre, ami mozog és nem ugyanolyan, mint ők. Nincsenek bandák- mondta a kopasz, és elindultak lefelé az épületről. Lementek a lépcsőkön, egyenesen ahhoz a helyhez, ahol le tudtak menni a csatornába. Az idő előrehaladtával a lent "élő" zombikat mind visszaküldték a halálba, így nem volt különösebb dolguk. Ismerték a csatornahálózatot. Magabiztosan haladtak kifelé a Hudson folyóhoz, majd egy kis fatutajban átsiklottak a vízen, egyenesen a túlsó partra.

Kimásztak, és óvatosan osontak végig az úton egyenesen a táborukhoz. Nem volt nagy, főleg kocsikból állt. Két lakókocsival voltak, mivel Levi addig is utazgatott (PLA Plasy P70), ráadásnak Connie elhozta a nagyszülei lakóautóját (VISEO i707) a haláluk után, hogy azzal hozza el a barátnőjét és őt egy biztonságosabb helyre.

- Szóval, Jean, Connie, mit hoztatok?- kérdezte egy jól megtermett szőke férfi a fekete lakóautó tetejéről lenézve a fiúkra. A fekete lakóautó mellett ücsörgött egy barna lófarkas lány, aki lelkesen szaladt oda a borotválthoz.

- Connie! Úgy örülök, hogy nem lett semmi bajod- mondta hálásan, és magához ölelte a fiút.

- Jaj, nyugi Sasha, semmi bajom, látod?

- De lehetett volna. Odabent minden nyüzsög velük, nem?- kérdezte komolyan a lány, és elvette a táskáikat- Kipakolok.

- Tudjuk mit hoztunk, és ha csak egyetlen konzerv is hiányzik majd, akkor tudni fogjuk ki dézsmál minket, oké?- kiáltott utána Jean idegesen, de Connie csak kuncogott magában- Ne röhögj. Tudod mennyire szereti az ételt.

- Igen, de ez nem azt jelenti, hogy egyből fenyegetni kell- mosolygott a kopasz, és elindultak fel a lakóautó tetejére. Odafönt leültek ők is, és beszélgetni kezdtek- Egyre rosszabb. Nincs élelem, amit ehetnénk már. Kifogyott a város.

- Sejtettük, hogy egyszer eljön ez az idő- sóhajtott a szőke férfi- Még valami? Hányan voltak?

- Egész sokan- mondta idegesen vakargatva a fejét Jean- Nem mintha egyszerre láttuk volna őket, és nem is mentünk nagyon messze, csak... lássuk be, megvoltak azok is vagy 50-en. Én nem szívesen futnék össze velük szemtől szemben.

- Értem- bólintott a szőke.

- Erwin, tudom, hogy ez egy hülye kérdés, de hol van Levi? És Zoé? Meg, ha már itt tartunk, hiányolok még néhány fegyvert is, amik nem jönnének rosszul a jövőre nézve- kérdezte Jean.

- Levi vadászik, Zoé egy közelebbi épületet kutat át, hátha talál gyógyszert meg ilyeneket. Fegyverek, pedig nincsenek. Mit vártál?

Connie kuncogott magában- Igazából, szerintem abban reménykedik feltűnik valaki egy rakat fegyverrel és lőszerrel, és kisegít minket. Tuti.

- Ne csináld már. Unom, hogy mindig kocsiban alszom- panaszkodott a lóarcú.

A többiek a fejüket csóválva sóhajtottak- Én is unom, hogy egy lakóautó az otthonom, de ez van- vont vállat a kopasz srác.

Egymás arcát pásztázták, miközben gondolkoztak. Egyikük se akarta kimondani, de ott lebegett felettük: 10 évnyi szerencse van a hátuk mögött, ami egy kicsit se megnyugtató. Ha minden napjukon erre támaszkodnak, előbb vagy utóbb veszítenek, ami nem lesz vicces.

- Fegyver kell, és nem csak Levi kezébe.