Élet

IX. fejezet

A tank készen állt. A katonák felkészülten álltak, és figyelték, ahogy a szerelők utolsó simításokat tesznek még, mielőtt átadják a szerkezeteket.

- Büszke lehetsz, Levi, hogy ilyen ügyes vagy!- mondta az egyik szerelő, amikor elmentek a kantinba ebédelni- Őszintén mondom, hogy nem csalódtunk. Azt hittük, hogy Mr. Robson egy zöldfülűt hoz a nyakunkba, akit be kell tanítani, meg ilyenek.

- Ja, de neked elég azt mondani, hogy mit javíts meg, és te már mész is. Hol dolgoztál azelőtt?- kérdezte egy másik, akivel együtt ült az ebédlőben.

- Rexburg egyik autójavítójában, habár nem egyszer átugrottam a szomszédokhoz szerelni- mondta a fekete hajú- Bár tankkal most először találkoztam úgy, hogy meg is kellett javítanom, nem csak szétszednem.

- Tényleg? Miért szedted szét a tankokat?- kérdezte az egyik srác.

Levi megeresztett egy félmosolyt- Lakókocsival voltunk, és néha jól jött az extra alkatrész. Szóval néha, amikor megálltunk, én csak odamentem és ha valami elém került szétszereltem, és amiről tudtam, hogy kelleni fog még, eltettem.

- Tipikus szerelő agy- mosolyogtak a munkatársai.

***

Eren fáradtan ült le a kőre, miután elengedte a lovat inni a vízhez, ami mellettük csordogált. Már egy jó ideje mást se csinált csak lovagolt. Elege volt.

- Bár visszataláltam volna időben Levihez- sóhajtott elkeseredetten- Patrícia sokkal kényelmesebb, mint a nyereg. Ráadásul vele jobb is volt az út, mint egy szótlan, halott lóval, aki semmit se csinál. Unatkozom, és hiányoznak azok az idióták. Történhetne már valami végre. Mondjuk, eljuthatnék a nyugati partra.

Abban a pillanatban a szikla remegni kezdett, és felemelkedett. Eren erre nem számított, és döbbenten vetette magát hasra, hogy kicsit legalább akadályozhassa a leesését. Lassan elkezdtek előre haladni, és ekkor vette észre, hogy mellette egy nagyobb szikla is előre indult, és látta végre, hogy ezek csigák.

- Várjunk!- kiáltott, és a lova irányába nézett, és így pont láthatta, ahogy egy hatalmas kígyó kiugrik a vízből, és egyben lenyeli a lovat, majd lazán kiemelkedett, és kiderült, hogy egy nagy kígyó kisebb feje volt csak csupán, ami könnyedén bekapta a lovat.

Eren döbbenten bámult fölfelé, de hirtelen megrándult a csiga, és még följebb emelkedtek, ahogy... kidugta nyálkás lábait, és azon kezdek el menni előre sokkal gyorsabban: legalább 10 pár lába volt a csigának, a nagyobb példányoknak több.

- Mi a franc történt itt?- kérdezte sápadtan, majd hirtelen lebuktak a víz alá, és Eren meglepve érzékelte, hogy kap levegőt. Sőt, kis idő után, ahogy lejjebb mentek az iszapban, a víz abbamaradt. Csak egy részen volt víz, egyébként a tengerfenéken (már ha annak lehetett ezt nevezni) nem volt más, csak... fák, bokrok, mindenféle bogarak, és más ocsmány teremtmények.

- Többet nem vonom kétségbe, hogy a természet gyönyörű- csóválta a fejét, és leszállt a csiga házáról, amint az visszatért a csúszáshoz. Óvatosan lépkedett a nedves talajon, a haja párás lett a magas nedvesség miatt- Ez meg fog ártani a fegyvereimnek- mondta aggódva, de ment tovább előre.

***

Hange élvezte, ahogy végigsétált a laboratóriumon, hogy az élőholtak agresszívan feszültek neki a rácsoknak, de őt nem érhették el. Jó érzés volt, hogy most ő uralkodik felettük, és nem kell rettegnie tőlük.

1 hónap alatt tökéletesen beilleszkedtek Erwinnel ebbe a steril semmibe. Mindenben igazodtak a vezetőkhöz, és jelenleg Erwin tanár volt egy középiskolában, ahol robot és rendes emberi gyerekek tanultak együtt. Ő maga, pedig... nos, ő lelkesen tanulmányozta a holtakat. Erre vágyott mindig is. Felvágni őket, megpróbálni a kommunikációt. Tapasztalni akarta ugyanazt, mint Eren, amikor azzal a bezárt holttal "beszélt", és tudni akarta milyen, amikor reagálnak arra, amit mond.