Élet

VII. fejezet

Connie és Sasha felfelé mentek a hegyen a kocsival. Izgultak, hogy sikerüljön valahova elbújniuk a tornádó elől. Keresni akartak egy nagyobbacska barlangot, ahova bebújhatnak a kocsival együtt, és átvészelhetik az időjárási katasztrófát. Végül sikerült ráakadniuk egy nyílásra a szikla falán, amelyen át bejutottak egy sötét barlangba. Beljebb mentek, és végre fellélegeztek.

- Vajon a többiekkel mi van?- kérdezte Sasha aggódva- Láttuk, hogy Jeanék nem tértek ki.

- Mindegy. Mi megúsztuk, és majd a nyugati parton megpróbáljuk megkeresni őket. Addig is pihenjünk- ajánlotta Connie, és előkészítette barátnőjének az ágyat. Ő maga viszont feltelepedett a kocsi tetejére, és onnan vizsgálta, hogy nem akar-e valami rájuk támadni.

***********

Levi dühösen fújtatva kuporgott Eren mellett egy odvas fa hatalmas gyökerei között. Minden fontos dolog náluk volt, mivel Patriciát hátra kellett hagyniuk. A "kislány" sajnos lerobbant, mikor beragadt a sárba, és nem tudtak ott maradni. A fegyverek, a szerszámos láda és az étel nagy része ott hevert velük együtt a gyökerek között megbújó üregben, amely elég nagy volt nekik.

- Nem volt más választásunk- közölte Eren, miután megunta, hogy a férfi még mindig azon zsörtölődik, hogy ott kellett hagyniuk a lakóautót- Vissza tudunk menni, ha elvonult a tornádó, de egyenlőre, csak maradjunk itt nyugton, nagyjából biztonságban.

- Te ezt sose fogod megérteni- vetette oda végre Levi, miután hosszú percekig meredt a lányra- Nekem az a lakóautó volt az utolsó kapcsolatom az előző életemmel. Ahogy nem élőholtakat lőttem fejbe és raboltam ki autókat. Akkor tényleg éltem és volt miért élnem. Volt családom, volt egy húgom, aki megértett mindent. Volt valamim. Most, pedig itt kuporgok egy vadidegennel, miközben azon merengünk, hogy mi lesz, ha a lakóautó teljesen tropára megy.

Eren hitetlenkedve nézett rá- Szóval én csak egy vadidegen vagyok? 1 hónapja utazok veletek együtt, és csak egy vadidegen vagyok?

- Mindenkinek az vagy. Őszintén, mit tudunk rólad? Egy bunkerben nőttél fel, mindenkit lemészárolsz, és rideg vagy, mint egy jégtömb az északi-sarkon- mondta dühösen Levi- Nem is értem, hogy képes Erwin elfogadni téged.

- Te mondtad, hogy menjek veletek. Te mondtad, hogy...

- Sok mindent mondtam, de már mindet megbántam- mondta ki nyíltan a férfi.

- Legalább már tudom, hányadán is állunk- mondta Eren, és letörölte a kóbor könnycseppet az arcáról. Óvatosan kijjebb mászott, és kikukucskált- Úgy látom elment. Itt hagyom a táskáim, neked több hasznod lesz belőlük, mint nekem.

Ezzel már ki is mászott, és elindult az erdőben. Óvatosan, nesz nélkül igyekezett suhanni.

Levi viszont rémülten ugrott fel, egyenesen ki a lyukból, és nézte, ahogy a másik eltűnik egy fa mögött, ahol valószínűleg lejtett a talaj. Kiáltani akart, de nem ment. Csak nézett arra a pontra, ahol azelőtt látta... utoljára...

******

A kocsi felborulva hevert, beleszaladt egy fába. Jean vérző fejjel feküdt előttük, már nem tudták megmenteni. Legalábbis kórházi felszerelés nélkül nem. Hange bekötözte a kezét, ami valószínűleg eltörhetett a baleset miatt. Erwin gondterhelten fogta a fejét, amit bevert, de szerencsére csak véraláfutásos lett, komolyabb baja nem esett.

- Ezzel már nem megyünk semerre, igaz?- mutatott az autóra.

- Hát, nem valószínű. Most mi legyen?

A férfi megrázta a fejét- Nyugat?

- Ott nincs semmi. Egy árvíz mindent ellepett- jelent meg egy fekete ruhás alak a fák között. Rájuk szegezte fegyverét- Kik maguk?

Erwin felemelte mind a két kezét, és Hange is az épet- Sajnáljuk. Mi csak a nyugati partra igyekszünk, de a tornádó miatt balesetünk volt. Tudna esetleg segíteni?

- Én nem. De a szervezet, amely küldött, biztosan segít maguknak. Ők mindenki szívesen fogadnak- közölte a férfi, és körbe pillantott- Még ólálkodnak a környéken élőholtak, így sietnünk kell. Jöjjenek velem.

Ezzel megindultak az erdőbe. Sokáig haladtak előre, mire elértek egy kapuhoz, ahol két őr állt odakint. Erwin a nőbe kapaszkodott, nehogy elessen: már jócskán szédült a fejsérülés miatt, és félő volt, hogy eldől. Hála az égnek, hamar kinyitották a kapukat, és egy csapat orvos jött ki értük, hogy ellenőrizzék őket. Bent voltak a telepen, ahol minden tiszta volt, hófehér és ugyanaz a ruha minden emberen...