Élet

XI. fejezet

Biztonságba helyezték a gyerekeket, majd megbeszélést tartottak. A parancsnok elégedett volt.

- Kiváló munka mindenkitől. A szerelők ellenőrizzék a tankokat és fegyvereket. Kész vagyunk már 3 telep lerombolásával, hamarosan nem marad atomenergiára épülő komplexum, és akkor végre valahára elkezdhetjük a világot szebbé tenni- mondta elégedetten- A következő délre van, a volt Texas állam területén. Oda fogunk vonulni a karavánnal, és őket is szétzúzzuk. Nem vehetik el a jövőt!

Mindenki helyeslően bólogatott, Levi ellenben a háttérbe vonult, nehogy valaki kiszúrja, amiért nem ünnepel a többiekkel. Nem tudott ünnepelni. Ahogy elnézte a katonákat, csak Erwint látta maga előtt, Hange és Jean holttestét képzelte maga elé, és akaratlanul is ott lebegett a szeme előtt Eren összeroncsolt, félig megevett teste, ami élettelenül, kicsavarodva hevert a lábai előtt. Tudta, hogy erős lány, főleg mivel eredetileg a természet férfinak szánta, és tisztában volt a képességeivel, de akaratlanul is aggódott érte.

- Miért vágsz ilyen komor képet?- lépett mellé Mr. Harvest és érdeklődve nézett rá le.

- Tudja, van odakint valaki, akitől elszakadtam, és most mindig a halott, kihűlt testét látom magam előtt- mondta ki őszintén Levi, és lenézett a bakancsa orrára.

- Aha, tudtam, hogy nő van a dologban- vigyorgott elégedetten a főnöke, de a fekete hajú nem reagált- A nők nem húzzák sokáig, de amilyen fából téged faragtak, nem lennék meglepne, ha egy este valaki rajtunk ütne, és felismernétek egymást a barátnőddel- bólogatott.

- Én se lepődnék meg, de ő nem szokott rajta ütni semmin. Ösztönből cselekszik mindig, és valószínű, hogy nem keveredne bele egy tűzpárbajba, amit egyértelműen nem nyerhet meg- ütötte meg az orrát Levi, majd felsóhajtott- Sokkal inkább hiszem, hogy egyszer tábort verünk, ő meg jön egy szarvassal, és kigúnyol minket.

- Azt mondod? Ki ez a lány? Valami vadász gyereke?- érdeklődött kíváncsian a férfi, de Levi csak megeresztett egy félmosolyt.

- Ennyi elég lesz mára. Megyek ellenőrzöm a II. Leopardot- sétált el a harckocsik felé.

- Na, mi derült ki?- kérdezte az egyik szerelő a főnökhöz lépve- Túl csendes ahhoz, hogy normális legyen.

Mr. Harvest lenézett a beosztottjára- Nő ügyek.

Ennyi elég is volt. Mindenki megértően bólogatva nézett a fekete alak után, aki könnyedén ment a tank felé, majd felmászott rá.

***

Eren és Armin felszereltek egy-egy vadkutyát. A radioaktivitás miatt a fenevadak elég nagyra megnőttek, és mintha több foguk is lett volna az átlagnál. Hiába, a sziget élővilága elég sokrétű volt, főleg miután Eren meglátott néhány kecskét, amint egy madarat esznek meg épp. Kirázta a hideg.

- Kösz, hogy segítesz megkeresni a barátaim- mondta hálásan Eren, ahogy elindultak a szárazföldön, ahova egy hatalmas lila madáron jutottak ki. Pont olyan volt, mint ami elpusztult a víz alatt, csak ez még élt.

- Ugyan, semmiség. Mindig is el akartam jutni keletre- legyintett Armin- Igazából a párom is ott tartózkodott, amikor zárlatot rendeltek el, és minket karanténba raktak. Ügyvéd volt.

- Oh, igazán?- kérdezte meglepve Eren- Nem sokat tudok az apokalipszis előtti munkákról, de gondolom jó lehetett. Mivel foglalkozott?

- Oh, ezt nehéz lenne elmagyarázni, de nagyjából embereknek segített a törvényekkel kapcsolatban- próbálta érthetően elmagyarázni a szőke, de a biztonság kedvéért azért hozzátette- A törvények szabályozták az életünket, hogy nehogy valami baj történjen.

- Nem jött össze- jegyezte meg Eren, és körbepillantott az érdekes tájon. Egy nagy, pamacsos, fekete felhő érkezett föléjük, és érdeklődve néztek fel.

- Esni fog- csóválta a fejét Armin- Nem jó. Nehezen lehet kiszedni a ruhából.

- De hát ez csak víz, nem?- érdeklődött Eren, ahogy mentek tovább előre.

Ekkor szakadt le az ég dörögve és villámokat szórva. Eren értetlenül nézett a vörös foltokra magán- Hé, ez vér- nézett fel az égre.

- Már rég nem esett itt rendes eső. Örülünk, ha vér esik, és nem savas víz- mondta Armin lehangoltan- Persze, nehéz megállapítani, hogy épp mi készül zuhogni a fejünkre, de az ilyen felhő általában vért rejt.

A felhő dühös szellem módjára visított, és mintha ki lehetett volna venni sötét koponyákat, és kezeket, mintha valami vagy valamik szabadulni akartak volna belőle. Eren döbbenten és rémülten nézte a felhőt, néha egy-egy vércsepp a szemébe esett volna. Armin felhajtotta a csuklyát a fejére, majd futásra ösztökélte a farkast. Eren fáziskéséssel követte a példáját, így végül egymása mellett vágtattak a tájon, nem törődve semmivel, ami az útjukba került.

***

Connie és Sasha egymás mellett feküdt a lakóautó franciaágyán. Már egy ideje így feküdtek, nem szóltak egy szót sem. A kutya ugatni kezdett odakint, hallani lehetett néhány madarat és éjszakai rágcsálót, de minden csendes volt.

- Connie- szólalt meg suttogva a lány- Fenn vagy?

- Fenn.

- Van valami, amit el kell mondanom neked- suttogta a lány, és odafordult teljesen a fiúhoz- Tudom, hogy ezt már hamarabb el kellett volna mondanom, de nem voltam benne egészen biztos. Most viszont sikerült meggyőződnöm róla- Connie érdeklődve fordult felé- Connie, én... gyereket várok.

A fiú felült, és döbbenten meredt a lányra.

- Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de... minden ruhám kicsi rám, és többet vagyok éhes, mint általában. Messziről megérzek szagokat, és gyakran kell kimennem a mosdóba. Ráadásul reggelente rosszul vagyok, és nem egyszer hánytam is. A múltkor, pedig, amikor húst sütöttem, azt hittem odahányok- magyarázta a lány- Valamint... elkezdett nőni az alhasam, és lassan a hasam is.

Connie még mindig nem mondott semmit, csak nézett le a lányra.

Sasha gyanakodva ült fel, és meglengette a kezét a fiú arca előtt. Az még mindig nem reagált- Úgy látom az adatfeldolgozási központod leállt.

Erre Connie megrázta a fejét- Tessék? Lemaradtam annál a résznál, hogy gyereket vársz.

Sasha nevetett, és megölelte a fiút- Csodás életünk lesz, ebben biztos vagyok.

***

- A 44-es körzet készen áll a harci robotok aktiválására- jelentette be a férfi. Az íróasztal mögött ülő katona ördögien elmosolyodott.

- Ezzel már azok az ostobák se vehetik fel a versenyt, nem igaz? Van még valami?

- A 40-es körzetet most rombolták le. Kimentünk a helyszínre és mindent begyűjtöttünk. Rengeteg túlélő van még, uram, és sikeresen kimentettünk egy tudóst is. Azt állítja egy férfival volt, akinek sikerült kijutnia. Még lábadozik, de mesterséges eszközöket beleültetve meg tudjuk menteni az életét- közölte a férfi- Utána folytathatja a kutatásait... a mi javunkra.

- Milyen kutatás?

- Azt állítja meg lehet gyógyítani a holtakat, uram. De az utolsó, akivel dolga volt odabent maradt a romok alatt, ahol... ugyebár mindenkit fejbe lőttünk a biztonság kedvéért.

A katona bólintott- Érdekes.