Élet

VI. fejezet

- Oké, Patricia rendben van, Eli motorját is rendbe ráztam, Nati, pedig tökéletes egészségnek örvend- mondta büszkén Levi, miközben elpakolta a szerszámos ládáját.

- Mi?- értetlenkedett Eren- Azt hittem a kocsikat javítod, nem nőket.

Mindenki kuncogott erre a kijelentésre. Eren gyilkos pillantására azonban abbahagyták.

- Oké, nézd: én szeretem elnevezni a kocsikat. Így olyan, mintha a barátaim lennének, és úgy érzem még inkább vigyáznom kell rájuk- magyarázta Levi mosolyogva, majd megpaskolta a lakóautója oldalát- Ő Patricia. A nagyanyám után neveztem el, mivel őt szólította mindenki Pasy-nek. Connie lakóautója meg Viseo típusú, ami úgy hangzik, mint a 'Lizzy', ebből lett 'Elizabeth', de ez túl hosszú, szóval maradt 'Eli'. Jean kocsija Skoda Yeti, és a 'Yeti' olyan, mint a Nataniel becézése, így lett 'Nati'.

- Aha- bólintott lenézően, de megértően Eren- Ha valaha gyereked születne, ne te adj neki nevet- ezzel elsétált, hogy beszálljon az anyósülésre. Levi utána sietett.

- Bajod van azzal, hogy elnevezem a kocsikat?

Eren hátra se nézett- Nem rám tartozik, hogy ki milyen szokásokkal és hobbikkal rendelkezik. Ha nevet akarsz adni mindennek, hát tedd. Én nem állítalak meg ebben. Csak azt mondom, hogy kicsit furcsa elv szerint adod a neveket a kocsiknak, ennyi. Mondjuk, én nem is tudok nevet adni, szóval jogom sincs ebbe beleszólni- kinyitotta az anyósüléshez vezető ajtót- Csak ne a gyerek hajszíne határozza meg a nevét, ennyi.

Levi bólintott- Oké. Akkor legyen úgy- ezzel megkerülte a kocsit, és beszállt a vezetőülésre. Megvárta, amíg Erwin is beszáll, majd elindultak előre. Néma csendben utaztak, míg el nem értek egy városba. A szellemváros kihalt volt, néma csend uralkodott, sehol senki. Megnyugtató volt a békés látvány.

Egy éhes kutya sétált az út mellett, hátha talál valami élelmet magának. Eren érdeklődve pillantott rá- Annak idején volt egy kutyám.

- Igen?- vidult fel Erwin, hogy hátha ez jó beszédtéma lesz.

- Aha. Meghalt. Megharapta egy élőholt. Aztán feltámadt... és velem tartott még jó darabig, de aztán az egyik erőd járőrcsapata lelőtte- mondta halálos nyugalommal, még mindig a kutyát nézve- Hűséges állatok.

- Miért nem ugrasz ki, és tartod meg?- gúnyolódott Levi, mire Eren a szeme sarkából érdeklődve pillantott rá.

- Nincs számára elég élelem. Csak éhen halna mellettünk. Ráadásul ő is biztos fertőzött, és feltámadna. Arra nincs garancia, hogy nem támad meg minket. Szóval békében is hagyhatjuk.

- Milyen éleslátó vagy- gúnyolódott Levi, és közben befordult egy utcán, hogy az ottani boltot meg tudják nézni. Erwin felsóhajtott.

- Nálatok nincs köztes állapot? Vagy flörtöltök, vagy veszekedtek. Én inkább megyek Natival, mint ezt a légkört tovább tűrjem- közölte Erwin, és le is szállt a lakóautóról, hogy bevárja a többieket a kocsiikkal. Nem sokkal később ők is beálltak, majd Hange és Sasha indult "bevásárolni", miközben Eren velük ment, ha esetleg megjelenne néhány elbújt halott.

Közben Erwin odalépett Jeanhoz- Szia. Utazhatok veletek?

- Persze- mosolygott a srác-, de miért? Összevesztetek odabent?

- Nem, csak Levi és Eren között kicsit nagy a feszültség. Itt gondolok arra, hogy egyikük se képes nyugton maradni. Komolyan mondom, hogy egymás idegeit tesztelik- panaszkodott egyből a férfi.

Jean megeresztett egy félmosolyt- Nos, előfordul. Nyugodtan gyere velünk, nem zavarsz.

- Kösz- veregette meg a másik vállát hálásan Erwin.

- Holtak!- szólt le Levi Patricia tetejéről- Kilőhetem, de akkor a környék nyüzsögni fog tőlük. Hogy akarjátok?

Erwin értetlenül nézett fel- Mit kéne tennünk? Mi is csak lelőni tudjuk.

Levi sóhajtva ugrott le a kocsi tetejéről, és a férfi kezébe nyomta a távcsöves puskát. Odasétált a halotthoz, aki már rá is akarta vetni magát, de ő megragadta a kezét, és pusztakézzel lenyomta a földre, majd egyetlen rúgással betörte a koponyáját- Akár ki is találhattatok volna valami hasonlót- közölte, és visszavéve puskáját visszamászott őrködni.

A lányok végül sikeresen kijöttek a boltból, csak Eren volt csupa vér, amitől kicsit kiakadt.

- Mi történt?- kérdezte Jean, miközben megböködte Eren kezét ott, ahol a vér folyt le rajta.

- Szerinted?- gúnyolódott idegesen a másik, és odalépett a bolt melletti csaphoz, és megpróbálta, hogy ad-e vizet. Szerencséjére igen, így gyorsan lemosta magát és az ikerkardokat.

- Mi hoztatok?- kérdezte Erwin a bevásárlókosarakra pillantva.

- Volt még konzerv és gyógyszer, valamint steril géz és kötszer. Elhoztuk őket- közölte Sasha, és vidáman kezdték el pakolgatni az élelmet és felszerelést a kocsikba, főleg a lakóautókba. Levi nem mászott, hanem a tájat fürkészte távcsövével.

- Na, van valami?- kiáltott fel Hange érdeklődve.

- Úgy látom vihar lesz- szólt le Levi, és lemászott- Holtak viszont sehol. Lehet annyira elállatiasodtak, hogy érzik a vihar közeledtét és inkább elbújnak. Mondjuk, erre nem tudok bizonyítékot is felmutatni, de előfordulhat.

- Akkor tovább mehetünk nyugat felé?- kérdezte lelkesen Erwin- Akkor, ha nem gond én Jeannal megyek.

- Ott utazol, ahol akarsz, de Patriciát nem vezeted. Mindig lefullasztod- közölte zsörtölődve Levi, és felszállt a kocsijába, ahol Eren már megtörülközött és lepakolta fegyvereit az asztalra. Egy percig farkasszemet néztek egymással, de végül a férfi szólalt meg- Indulunk. Ülj le valahova.

- Oké- vetette oda Eren, és odament az anyósüléshez, és leült. Most csak a forrónadrág és az ujjatlan felsője volt rajta, még a bakancsát is levette, hogy megszáradhasson rendesen.

Levi leült mellé, és beindította a kocsit. Egy darabig ellenőrizte a jelzéseket, majd kifordult az útra. A többiek engedelmesen mentek utána. Már látni lehetett a sötét felhőket, amikor Eren rémülten húzta ki magát, és feltekerte a kocsi ablakát.

- Ez nem vihar lesz!

- Hogy érted? Missouri állam közepén vagyunk, max az eső eshet- közölte Levi értetlenül, de aztán eszébe jutott, hogy Eren jobban hasonlít egy állathoz, mint emberhez, így felsóhajtott- Oké, akkor megbeszéljük velük.

Eren bólintott, miközben az autóúton kerestek egy nyílt terepet, ahol megállhattak nyugodtan. Azonban abban a pillanatban tőlük alig 10 km-re a felhőből egy tölcsér ereszkedett le, és a forgószél elindult. Levi kikerekedett szemekkel nézte egy darabig a mozgását, majd irányt változtatott, és letérve az útról behajtott az erdőbe, hogy megpróbálja kikerülni a tölcsért.

Közben Connie és Sasha is elindult az erdőben... csak ők a másik irányban indultak, mert nem is figyelték az előttük haladókat.

- Most mi lesz?- aggódott Sasha, és magához ölelte a párnát, amin nemrég még édesdeden aludt- Meg fogunk halni?

- Nem, minden rendben lesz- mondta a kopasz srác, és kikerülve egy fát kiért egy földútra, amely egy hegyre vezette fel. Próba szerencse alapon követte az utat.

Közben a trió előre haladt az úton, és keresett egy rendes lejáratot vagy utat, amin haladhatnak. Céljuk nyugat volt, és semmi áron nem akartak erről letérni.

- Ha elég jól szlalomozol, akkor talán megúszhatjuk az úton is- mondta Erwin, mire Jean felhorkant.

- Ez egy tornádó, Erwin, érted? Tornádó! Felkap és visz. Ki kell térnünk előle, és a peremén maradnunk- mondta- Kiskorom óta ilyenekkel vagyok körülvéve, simán menni fog, csak hagyd, hogy ne nyugatra menjek, hanem...

- Jean! Célunk nyugat, mindenki oda fog tartani!- mondta.

- Igen, de előbb túl kell ezt élnünk!- mondta Hange is, és megrántotta a kormányt, amitől elindultak lefelé az útról... neki egy másik kocsinak, amely azelőtt karambolozott egy kamionnal, ami feldőlve hevert az út mellett...