Élet

XII. fejezet

Eren és Armin egy sivatagban barangoltak. Eren kétségbeesve nézett körbe, és Armin is teljesen lehangolódott.

- Oké, én nem emlékszem, hogy sivatagon átmentem volna. Bár ez a fa talán elém került- mutatott egy hatalmas, kiszáradt egykori tölgyfára- Vagy egy másik volt, de erre a vésetre emlékszem- mutatott a belevésett szívecskére.

- Valóban- suttogta Armin- Aggódok, mert annak idején jósoltak globális felmelegedést, de nem hittem volna, hogy idáig eljutunk. Viszont... hol vannak az élőholtak?

- Kiszáradtak?- vetette föl Eren- Nem lepődnék meg.

- Szerintem valami nagyobb gond van- mondta Armin.

- Eltűntek. Ha már nincsenek nyomorult kannibálok, akkor az csak azt jelenti, hogy valaki rájött, hogyan lehet elintézné a vírust- mondta Eren, ahogy haladtak előre a kiszáradt földön, ahol mindent por és elszáradt növényi részek alkottak.

- Vagy rosszabb- mondta Armin elgondolkodva- Bízzunk benne, hogy a te elméleted az igaz. Nincs sok kedvem a többi lehetséges variációhoz.

Ezzel néma csöndben mentek tovább a kihalt a tájon, kikerülve az állatok bűzölgő hulláit, és reménykedtek benne, hogy valami jó vár még rájuk.

***

A 44-es körzet New Orleans régi romjait használta fel, és új életet alkotott. A holtakat, aki feléjük vetődtek mind elkapták. Nem akartak a közelükben semmi problémát. Ők csak harci robotokat állítottak elő, de olyan emberiek voltak, hogy inkább lehetett őket "babáknak" hívni: mesterségesen létrehozott élő szervek voltak, enyhe droid beütéssel, és rendesen fejlődtek gyerekkortól kezdve. Tökéletesen nevelt harci gépek.

Ezen felül érkezett most hozzájuk Hange Zoé azzal az ötletével, hogy esetleg felhasználhatnák az élőholtakat is a hadseregükbe. Erre fejlesztették ki a speciális sisakokat, amelyek befolyásolták az agyhullámaikat. Hála a nőnek még meg is tudták gyógyítani a holtakat, így szert tettek egy "halhatatlan" seregre.

- Tökéletes- mondta a férfi, miközben az udvar közepén felállított seregét nézte: hatalmas, terület volt, és tele volt emberekkel. Mindenhol katonák, egyik oldalt halottak, másik oldalt droidok. Lehettek több száz ezren, de a vezető asszisztense tudta, hogy majdnem fél millió élőholtat sikerült felállítaniuk, és minél több az áldozat a harctéren, annál több lesz az ő oldalukon a katona.

Hange aggódva figyelte az eseményeket- Én nem ezt akartam...

***

Levi ismét a tank tetején volt, és a vezetőre figyelve nézelődött. Ők haladtak a második felderítők elején, mivel pont nyíl alakban mentek, és egymástól jó nagy távolságban. Levi vadásztávcsövével figyelt előre, és szemmel tartott mindent.

- Nincs előttünk különösebb akadály- mondta, de ekkor megérzett valamit- Várj, valami baj van. Valami...

Feltűnt neki, ahogy egy zöld sisak óvatosan előre indul, és Levi elővette a távcsöves puskáját, amit mostanra hozott el.

- Mi az?- kérdezte a vezető a tankból.

- Egy katonának öltözött élőholt- mondta félhangosan- Lehet több is az erdőben. A probléma ott kezdődik, hogy ha kilövök egyet, a többi idegyűlik, de ha nem lövöm le, ő fog ránk támadni. Ha hivatali személy volt, akkor tudja használni a fegyvert.

- Problémás- bólintott a vezető, majd visszabújt, hogy rádión értesítsék a többi tankot.

Levi a távcsöves puskával figyelte a környéket, majd erőt vett magán, és amikor meglátott még egyet, észrevett valamit, ami nem tetszett neki. Kopogott a tankon, mire a vezető kimászott- Baj?

- Igen- vetette oda Levi- Igazi katona, akár ember is lehetne, de... valami furcsa. A szemei nem rendesek, és túl fehér a bőre, ahhoz hogy normálisnak lehessen nevezni. Szerintem... képesek lehetnek létrehozni mesterségesen lényeket?

A vezető értetlenül nézett rá- Nem tudom. Talán. Az ő technológiájuk másabb, mint a miénk, nem tudhatjuk, hogy mire képesek már.

- Remek- morogta Levi- Engedélyt kérek a kilövésére.

- De...

- Engedélyt!- morogta Levi, és végül a vezető felsóhajtott, elsuttogott egy "rendben"-t, majd a fekete hajú meghúzta a ravaszt.

***

- Valaki lőtt- mondta Eren, és körbepillantott. Előttük, vonalzóval sem húzhatóbb egyenes vonalban kezdődött egy erdő, ahonnan igen érdekes morajok jöttek ki.

Armin értetlenül nézett rá- Én lassan megsüketülök, így ehhez nem tudok hozzászólni- rebegte. Felnéztek a fákra, majd elindították a mutánsokat. Elindultak befelé...

***

A káosz elszabadult, de sikeresen felvették vele a harcot. Mindenhol zombik voltak katonaként, és előjöttek a furcsa lények is, akik közül Levi lelőtt egyet. Épp csak elkezdtek volna támadni, de a tapasztalt, és harcedzett katonák addigra már el is kezdték lőni őket.

Levi elég sokat leszedett a távcsöves puskával, de tudta, hogy ezt elszúrta. Bár legalább bizonyosságot szerzett arról, hogy gépek. Áramkörök voltak bennük, és ez jó volt, mert így zárlatot tudtak okozni nekik. Vagy ilyesmi.

- Sikeresen kilőtték a komplexum egy részét- jelentette be a vezető, majd vissza is bújt.

- Pazar- morogta Levi, és lecsapta az egyik elé kerülő holtat, de olyan erővel, hogy annak betört a koponyája... a sisakjával együtt. Rögtön utána a hátára dobta a fegyvert, hogy ne veszítse el, és pusztakézzel kezdte el verni a szembe jövő ellenséget. Könnyen ment, csak a fák törzsét kellett használnia, és máris szét tudott verni minden fejet, ami szembe jött.

Sikerült elérnie arra a helyre, ahol a komplexum állt. Döbbenten látta a dombról, hogy a katonáik masíroznak ki a helyről, és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy eltűnnének egy hamar. Hiába bombázták le a helynek mér több, mint a felét, egyszerűen nem akaródzott sikerülni.

Felmászott egy fára, amelyről pont kiváló kilátás nyílt a terepre, és arra, hogy hogyan is áll épp a csata. Nos, elég rosszul, ha az ellenség számát nézte, de arányilag jól, hisz eddig alig vesztettek embert.

Felemelte a távcsöves puskát, és belenézett. Próbálta úgy irányítania lövést, hogy esetleg megakadályozza, hogy még több katona vonuljon ki.

***

Eren és Armin érdeklődve nézte a fák között lövöldöző alakokat.

- Ilyen a háború?- kérdezte Eren.

- Talán- vont vállat a szőke- Még sose voltam harctéren, így nem tudom megmondani. Biztos vagyok benne, hogy elég durva lehetett, de őszintén mondom, hogy nem tudom konkrétan.

Eren elgondolkozva nézte egy darabig a harcolókat, majd a mutánsának szíjait megragadva elindult előre. Olyan érzése volt, mintha valaki rá várna, és ezt következe igyekeztek a bokrok között elosonni a harcolók között.

Armin döbbenten grimaszolva osont utána, igyekezve nem felhívni magukra a figyelmet. Mondjuk a nagy zajban, semmi sem tűnt föl a katonáknak, így eléggé közel kerültek a maghoz. Eren felkapaszkodott egy fára, és figyelt. Egy domb tetején voltak, és látta, hogy tankok tüzelnek egy fehér építményt, ahonnan rajzanak ki a katonák. Végignézett a domb tetején álldogálókon és harcolókon, az egyik fán, pedig egy mesterlövész vett célba valamit, de mintha nem találná, amit keres dühösen hunyorított. Arcát fekete kendő takarta, így nem látta rendesen.

- Mit látsz?- kérdezte Armin, ahogy felállt a mutánsa hátára, és nagyjából közelebb került a másikhoz.

- Be fogok szállni- mondta ördgien vigyorogva Eren- Már úgyis rég gyilkoltam.

**********

Igyekeztem, remélem tetszik. Ha van helyesírási hiba nyugodtan jelezd és kijavítom :)