Wherever you are [l.h. ff.]

Tizenhetedik

Szeptembert írunk már. Méghozzá nyolcadikát. Pont ma van 9 hónapja, hogy egy párt alkotunk Luke-al.

Mostanában a szokottnál sokkal több időt töltöttem Harry-vel és Lauren-el. Tami pedig már lassan másfél hete betegeskedik. Mikor Mikey megtudta, hogy Tami nagyon megfázott, szinte rögtön haza is akart volna jönni. Viszont sem a barátnője sem a menedzserük se engedte. Mondjuk nem lepődtem meg rajta, mivel épp az egyik koncertjük előtt mondta el neki Tami, hogy fel szökött a láza 38,7°-ra. Mikey pedig képes lett volna hazarepülni csak az miatt, hogy Tami mellett lehessen és helyette mérje a lázát.

Mellesleg az összes koncertjüket megnéztem online. Szerencsémre mindegyiket megtudtam nézni, és méghozzá jó minőségben. Bár nekem mindegy volt, csak lássam őket.

A mai nap legjobb hírét pedig iskolából hazaérve kaptam meg. Péntek lévén úgy voltam vele, hogy elmegyek Tami-hoz meglátogatni illetve ma inkább átviszem neki a leckét mint, hogy elküldjem. Úgy is lett volna még időm addig míg le nem száll a fiúk gépe. Ám miután megkaptam a hírt, szinte rögtön a telefonom után kaptam és felhívtam barátnőmet. Meglepetésemre ő már tudott róla. Hogy miről? Arról, hogy a fiúk most landoltak, ami egyet jelent azzal, hogy hivatalosan is vége a turnénak!

Félreértés ne essék, imádom őket és örülök neki, hogy ekkora sikerük lett az All Time Low előzenekarjaként illetve, hogy egyre nagyobb számú rajongó táboruk van. Viszont szeretem mikor itthon vannak. Mikor velünk vannak.

Szinte rögtön felpattantam a gépem elől miután leraktam a telefont, majd gyorsan készülődni kezdtem. Még tegnap beszéltem Liz-el, és szólt, hogy ma mindenki náluk lesz, hogy együtt köszöntsék a fiúkat ahova engem is meghívtak.

Gyorsan felvettem pár kényelmes ruhadarabot majd lementem és felhúztam az egyik kedvenc cipőmet, aztán már mentem is Liz-ékhez!

Még kb 20 perc és itthon is vannak a fiúk. Ma kivételesen nem mentem ki a repülőtérre. Ash-hez is megy Lauren na meg Harry is. Luke-ért pedig a tesói és Liz. Ismerem Hemmo-t és tudom, hogy baromira fog örülni a testvéreinek. Már nagyon régen találkoztak és gondolom igencsak hiányoznak egymásnak. Méghozzá, ma még Zoe-t is elhozzák Celeste-ék (Luke tesójának, a felesége/barátnője).

Kb negyed óra alatt érkeztem meg a házhoz ami előtt pont akkor parkolt le kb három autó. Tekintetem rögtön ismerős arcokat keresett, hátha Ashton-ék azok. Szinte azonnal megláttam Őt, ahogy a biztonsági övvel foglalkozik. Pár perc múlva pedig már mindenki a kocsik mellett állt, velem együtt. Gyorsan odaléptem Hozzá majd megszüntetve a távolságot közöttünk egy puszit leheltem ajkaira.

-Úgy örülök, hogy látlak! -motyogtam mellkasába miközben szorosan magamhoz öleltem. Mélyen magamba szívtam férfias illatát ami teljesen megnyugtatott. Kellemes érzés töltött el ahogy megéreztem karjait körülöttem. Nagyon hiányzott! Belegondolni is rossz, hogy mennyi ideje nem láttam már.

Már a könnyek mardosták a szemeim amit mosolyogva vett észre. Édesen lepuszilta a kibuggyanó cseppeket amit nevetve hagytam.

-Szeretlek picim -motyogta miközben egy puszit nyomott a homlokomra. -Nagyon hiányoztál -suttogta miközben még mindig rakoncátlan könnyeimmel küszködtem. Lassan elengedtem, hogy a többieket is megtudjam szorongatni. Mosolyogva mentem oda mindenkihez, és egy-egy puszival illetve öleléssel köszöntem nekik. Utoljára Jack-hez mentem, mivel akkor már karjai között ült Zoe.

-Azta mindenit mekkorát nőttél! -mosolyogtam a kislányra majd megpusziltam az arcát és végül az apukáját is megöleltem miközben ő is gyarapodott két puszival. Egy ideig még eljátszottam a kislánnyal amit Jack mosolyogva nézett. Végig nevetgélt rajtam Zoe, amit boldogan vettem észre. Olyan édes! Főleg mikor mosolyog és nevet. Imádom!