Wherever you are [l.h. ff.]

Ötödik rész

Szörnyű álmom volt. Szerencsém, hogy Ash azelőtt felébresztett mielőtt "elkapnának" az álmomban. Örök hálám üldözi ez miatt! Na jó nem egészen, de valami olyasmi.

-Mi a baj? -kérdeztem rekedt hangon miközben Luke pólóját szorongattam. Ja elfelejtettem említeni, hogy tegnap a zsepivel együtt ezt is magammal hurcoltam. Ash ezért is nevetett ki akkor annyira. Hát igen, ez az a bizonyos Irwin féle testvéri szeretet. Szinte körbelengi egész Sydney-t!

-Ja csak gondolom nem akarsz elkésni az iskolából -mondta miközben hozzám dobott egy bandana-t amit elkapva már rohantam is ki a szobából. Bedobálva, táskámba a könyveimet és füzeteimet beszaladtam a fürdőmbe és gyorsan kifésültem a hajam majd felkötöttem egy laza copfba. A sminkemmel ma a szokottnál többet foglalkoztam. Duzzadt, piros kisírt szemeimet próbáltam eltüntetni na meg az alatta lévő nagy fekete karikákat korrektorral és egy kis alapozóval. Már is furcsa volt, hogy ennyi mindent kentem az arcomra. Nem szokásom a sok smink használata, viszont ma muszáj volt, mást nem meg egy zombinak néztem volna ki.

Magamra kaptam egy szerelést majd megoldottam, hogy jól mutasson a hajamban Ashton bandanaja. Lesiettem a táskámmal a vállamon a lépcsőn majd felhúztam az egyik kedvenc magassarkú bakancsom és már siettem is a suliba. Persze előtte hangosan elköszöntem a még alvó illetve fél álomban lévő családomtól. Hehe milyen aranyos vagyok, nem? Na még Ashton mai meglepi szülinapi buliján milyen aranyos leszek!

-Nora! -szólt utánam megint csak Ben. -Még mindig áll az ajánlatom -mosolyog az összes fogát megmutatva.

-Bocsi de még mindig nem -mondtam miközben megfordultam majd elindultam a szekrényemhez.

-Figyelj, nem tudom miért vagy ilyen ellenséges, pedig még kilencedikben tök jól kijöttünk...

-Hallottam rólad meg a "palacsintázásaidról" és egyébként is van barátom. -Azt hiszem- tettem hozzá magamban hátra se nézve a srácra. Tudtam, hogy jön utánam viszont nem érdekeltek a próbálkozásai. Majd egy erős rántást éreztem meg a karomon Ben felé perdítve.

-Honnan veszed, hogy randira akartalak volna hívni? Ez csak egy baráti találkozó lett volna. De ahogy gondolod -mosolygott majd elengedte a kezemet.

-Bocsánat de mennem kell -mondtam ki elkerülve a válaszadást és az ezzel járó sértődést majd megint csak megfordultam és a szekrényemhez siettem.

Ismerem Ben-t és tudom róla, ha akar valamit akkor azt megszerzi. Csak idő kérdése nála. Mindig is egy elkényesztetett fiú volt. A szülei kimagaslóan gazdagok, mellette pedig helyes és jó zenei ízlése is van. Akármit akart megkapott. Gondolok itt az aktuális legmenőbb telefonra, ruhákra, autóra. Tényleg csak idő kérdése és még azt is elintézi -ha nagyon akarja-, hogy elmennyek vele valahova. Még akaratom ellenére is.

Lassan összepakoltam néhány könyvemet majd bedobáltam a táskámba és Tamival együtt kisétáltam a suliból. Meglepetésemre azonban valaki várt az iskola parkolóba. Luke állt az autónak dőlve miközben néhány lány kért tőle képet. Mosolyogva elköszöntem Tamarától akinek ugyan csak fülig ért a szája mikor meglátta Luke-ot. Meséltem neki, hogy összevesztünk ami még neki is rosszul esett. Nagyon a szívén viseli a kapcsolatunkat.

-Hello! -mosolygott rám az akit a világon a legjobban szeretek. Csak halkan visszaköszöntem mire, nem foglalkozva a mellette álló lányokkal odajött hozzám és átölelt. Mosolyogva bújtam bele az ölelésébe és szívtam be édes, férfias illatát. Hiányzott. Pedig tegnap is találkoztunk, csak éppen veszekedéssel váltunk el. Talán a tudata hiányzott, hogy velem van. -Menjünk haza -mosolygott majd beszálltunk együtt a kocsiba ahol meglepetésemre Ash ült a volán mögött. Nem is vettem észre, hogy itt van.