Fame Comes With A Price

2.

Clarke pov

-Miről beszélsz Clarke? Nem engedem hogy egy színészre állj rá. Te vagy az egyik legjobb fotósom! Kárba veszne a tehetséged.-Akadt ki rám Marcus, a főnököm
-Marcus nem tudunk semmit erről a lányról. És te mondtad, én vagyok az egyik legjobb, majd én találok valamit...-mondtam eltökélten, és egy félmosolyra húztam a számat, bár Kane telefonon keresztül ezt nem láthatta.
Sóhajtást hallottam a vonal másik felén majd főnököm újra megszólalt:
-Jólvan, legyen. Kapsz egy hónapot. Ha nem találsz semmit, visszahelyezlek az eddigi körzetedbe.-diadalittasan elmosolyodtam
-Köszi Marcus.-mondtam majd letettem.

Tudtam hogy hova ment Lexa de úgy döntöttem hogy nem követem. Nem akartam bevallani magamnak, de valami nagyon vonzott a lányban. Próbáltam arra gondolni hogy ő is csak egy sablon figura amit kifestettek a médiának hogy híresebb legyen. De mélyen belül ezt magam sem hittem el. Lexa másnak tűnt. Olyannak aki nem játsza meg magát hogy többen kedveljék.
Még mindig a feljáróján álltam mikor akaratlanul is elkezdtem keresgélni utána. Képeket, interjúkat, filmeket.
Találtam néhány évről-évre képet és ekkor jöttem rá hogy Lexa egy igazi ember. Az arcán sehol nem láttam azt a megjátszott mosolyt amit minden másik hírességen megszoktam. Ez mosolygásra késztetett. Meghallgattam néhány interjúját amiben a színészkedésről beszélt. Mindenhol ügyelt rá hogy semmi személyes infót ne adjon ki, amitől elszégyelltem magam, a munkám során először. Egy sóhajjal összepakoltam a telefonomat és a kamerámat majd felálltam Lexa lépcsőjéről. Furcsa volt egy olyan ember házánál ülni aki nem is ismer, de nem zavart. Reméltem hogy nem most ülök ott utoljára.

Épp felálltam volna mikor egy félig ismerős hang szólalt meg mellettem:
-Tudod kissé illetlen csak így leülni valakinek a lépcsőjére. Magán szférának hívják.-fúrta tekintetét az enyémbe Lexa mire gyomrom megint bukfencezett egyet.
-Sajnálom. Elmegyek.-mondtam és fel is álltam.
-Mi volt a ma reggeli?-állított meg mire visszanéztem rá.
-Mire gondolsz?
-Ott álltál. De csak néztél. Nem fotóztál. Miért?-jött közelebb felém majd néhány lépésre tőlem megállt.
-Udvariatlannak éreztem magam. Tudom hogy nehéz minket elviselni.-mondtam magabiztosan ami meglepte.
-Mégis ezzel foglalkozol.
-Nem lehet mindenki olyan sikeres és kőgazdag mint Te.-szóltam vissza mire visszalépett egyet.
-Valóban.-tette karba a kezeit.
-Nem zavarlak tovább.-indultam el újra de utánam nyúlt, visszahúzott a karomnál fogva.
-Miért ültél itt? A többi kamerás már rég elment.
Erre a kérdésre nem tudtam mit mondani. Szemeibe néztem, valami indokon gondolkodtam. Ehelyett elvesztem a gyönyörű zöld szempárban. Tekintetem az ajkaira tévedt. Észrevette de nem kérdezett rá, amiért hálás voltam. Viszont a fagyos, érzelemmentes arckifejezése szinte megrémített. Már bántam hogy újra látni akartam. Kiszedtem a karom a szorításából. Felesleges lett volna hazudni ezért az igazság mellett döntöttem.
-Nem tudom. Vártam. Többnyire arra hogy visszagyere, de most hogy itt vagy, nem tudom mit is vártam.-mondtam mire tanácstalanul nézett rám. Végül bólintott és elindult a háza felé. Olyan sok dolgot akartam kérdezni még tőle, de visszafogtam magam. Azzal se lett volna semmi bajom ha nem beszélünk. Csak álljon ott előttem, nézzen engem vagy mégjobb: érjen hozzám.
Gyorsan leráztam ezeket a gondolatokat és elfordultam a háztól. Tudtam hogy nem utoljára találkoztam ezzel a kissé kibírhatatlan lánnyal.

Lexa pov

-Miért ültél itt? A többi kamerás már rég elment.-kérdeztem tőle mire arca elkomorult. Láttam ahogy tekintete ellágyul amint a szemembe néz, majd lenézett a számra. Fordult egyet a gyomrom de nem foglalkoztam vele. Helyette mély levegőt vettem és vártam a válaszára. Közben karját kihúzta a kezeim közül, mire akaratlanul is csalódott lettem. Szerettem volna utána nyúlni, talán még az előbbinél is közelebb húzni.

Mikor válaszolt meglepett ugyan, de csak bólintottam. Sok dolgot akartam volna mondani neki, de nem akartam hogy a már így is túl erős érzelmeim tovább fokozódjanak. Helyette inkább beléptem a házamba, becsuktam az ajtót, majd kinéztem az ablakon. A lány még ott állt, furcsa kifejezéssel az arcán, majd elindult a járdán.
Nem volt időm rajta gondolkodni, készülődnöm kellett a premierre.

Reméltem hogy az este simán megy majd. Fotózkodás a vörösszőnyegen, jópofizás a fontosabb rendezőkkel és színészekkel, majd végignézzük a filmet. Az afterpartyra nem terveztem elmenni. Egészen addig amíg oda nem értem a helyszínre. Már majdnem túl voltam a fotózkodáson amikor a korláton túl egy szőke hajzuhatagott láttam meg a kamera mögött. Megálltam közvetlenül előtte és belemosolyogtam a kamerájába. Erre elemelte az arca elől és kérdőn nézett rám.
-Csinálom a munkám. Neked is azt kéne.-mondtam válaszul a fel nem tett kérdésére és a kamerára mutattam. Egy hitetlenkedő sóhajjal újra a szeméhez emelte és csinált néhány képet.
-Én csinálom a képeket az afterpartyn.-mondta, nem mintha kérdeztem volna.
-Jó.-mondtam röviden, érdektelenséget színlelve, miközben ez az egy dolog késztetett arra hogy egyáltalán elmenjek a buliba.
A többi paparazzi úgy nézett ránk mintha életükben nem láttak volna még két embert beszélgetni. Nem bántam, de belegondolva magam sem értettem hogy miért szólok egyáltalán a lányhoz.
-Akkor később.-mondtam majd meg se várva a válaszát, tovább haladtam a szőnyegen.

A film lenyűgöző lett. A közönség imádta, beleértve engem is. Persze a saját színészi játékomat mindig furcsa visszanézni és elég kritikus vagyok magammal, de igyekeztem kizárni. Miután véget ért az előadás, kiléptem az épületből. Indra a kocsim mellett állt és mikor meglátott, elmosolyodott.
-Gyere Lexa, hazaviszünk.-a bemutató előtt megmondtam neki hogy nincs kedvem bulizni. Most viszont megváltozott a terv.
-A buliba vigyetek.-mondtam, magyarázat nélkül.
Indra bólintott és 15 perc múlva meg is érkeztünk. A ház, ahol a buli volt, az egyik rendezőjé, hatalmas, modern, tengerparti épület, egy belső és külső medencével.
A házba lépve megcsapott az alkoholszag, a zene pedig olyan hangos volt hogy két utcányira is tisztán hallották.
Körbenéztem, keresve a paparazzit.
Nem láttam, így elindultam az alkoholhoz, majd újra a tömeget kezdtem figyelni.
Érdekes estének néztem elébe.