Fame Comes With A Price

11.

Lexa pov

Végignéztem a tömegen ami most némán figyelt. Jimmy bátorítóan bólintott, én pedig nagyot nyelve újra az ujjaim közé vettem a medált.

-Utálok csalódást okozni neked Jimmy, de nincsen semmilyen történet. Láttam már a lányt régebben, paparazzi volt, de ennyi. A nyaklánc pedig véletlen lehet.-Mondtam semleges arccal. A nézőtérből csalódott morajlás hallatszódott amit figyelmen kívül hagytam.

Jimmy látta rajtam hogy hazudok. Viszont hálát adtam neki amikor nem szólt semmit, helyette csak elterelte a témát a szabadidőmre.

Az interjú végéhez érve Clarkeon kezdtem gondolkodni. Az öltözőig sétálva próbáltam kitalálni hogy mit mondjak majd neki.
Időbe telik majd hogy belássa hogy csak védeni akartam.

Hazáig Indra kissé furcsán méregetett, de nem szólt semmit. Odaérve viszont nem bírtam tovább.
-Szerinted hülyeséget csináltam?-fordultam felé.
-Biztosan meg volt az indítékod, de nem kellett volna semmibe venned Clarke véleményét. Reggel beszélned kell majd vele.-Mondta és be kellett látnom hogy részben igaza van.
-Tudom, Indra. De érte is tettem, nem akarom hogy még jobban rászáljanak.
-Nem engem kell meggyőznöd Lexa. Hanem őt.-Mondta. Beharaptam a számat majd bólintva kinyitottam a kocsiajtót.
Figyelte ahogy elérek az ajtóig, de aztán elhajtott. Lehet hogy rosszul tettem hogy hazudtam, de talán ha elmagyarázom Clarkenak akkor megérti majd.

Clarke pov

Este miután válaszoltam Lexának, hamar elaludtam. Az elmúlt néhány hetem elég sűrű volt. Egyre több munkát kapok, még 2 rajzomat is sikerült eladni. Persze inkább a fotózásra koncentrálok, abból élek meg. Ravent is sikerült megnyugtatni, már nem aggódik értem annyira.

Ma is vele és Octaviával voltam amikor Lexa átküldte a cikket. Lefagytam amikor megláttam, hisz már egy hónapja keresem a legmegfelelőbb alkalmat hogy elmondjam Lexának hogy szeretem. De nem egészen úgy terveztem hogy egy cikkből tudja meg.

Mivel nem tudtam mit mondani, így csak arra kérdeztem rá hogy miért csak most tették fel a képet.
Elmeséltem a dolgot Ravenéknek, de ők se tudtak sokat tanácsolni.
-Szerintem jobb ha hozzászoksz ezekhez. És maradj távol a cikkektől amik rólatok szólnak, nem jó ha azok alapján viszonyulsz Lexához.-Mondta O. Bólintottam és tovább ettem a sültkrumplimat.
-Octaviának igaza van. Jobb ha majd ezt élőben tisztázzátok.-kapcsolódott be Raven.
-Jut eszembe, mi van Wickel és veled?-néztem Ravenre, terelve a témát.
Elpirult és egy pillanatig csak a kajáját nézte.
-Lehet hogy együtt vagyunk.-Octaviával összenéztünk.-Vagyis hát nem tudom pontosan, még nem beszéltük meg...De már többször is volt hogy reggel jöttem el tőle.
Tátott szájjal néztünk rá mindketten mire szenvedő képet vágott.
-Ugyan már, Clarke egy világsztárral jár és mégis nálam akadunk le?!-akadt ki de nem tágítottunk.
-Azon már túl vagyunk, most ez az új téma.-csapta össze a tenyerét Octavia és várakozóan nézett Ravenre aki végül beadta a derekát.
-Mit akartok tudni?-sóhajtotta és állát a kezén támasztva várt.
-Mindent.-Mondtuk egyszerre.
-Wick és én egy projekten dolgoztunk. Én csináltam meg a terveit, azután pedig fordítva. Először be akartam lökni egy kocsi alá, annyira idegesítettek a beszólásai meg az idióta humora, de aztán közel kerültünk egymáshoz. Ennyi a nagy sztori.-Fejezte be.
-Romantikus.-Mondtam egy félmosollyal majd felálltam a székből.-Viszont én most megyek haza, lefárasztottatok. Sziasztok.-intettem nekik és már haladtam is a kocsim felé.

A kulcsomat a pultomra dobva egyenesen a hálószobába mentem és az ágyra dobtam magam. Alig néhány percbe telt és már el is aludtam.

Másnap reggel kopogásra ébredtem. Már kezdtem volna idegeskedni hogy valaki korán reggel felébreszt, de az órámra nézve rájöttem hogy 11kor már nem hibáztathatok senkit a kopogásért.