Fame Comes With A Price

8.

Lexa pov

-Szia Indra-köszöntöttem.
Épp a házam előtt álltam és a kulcsomat kerestem mikor begurult a szokásos fekete Jeep-el.
-Hol voltál, Lexa? Ezerszer hívtalak, Titussal aggódtunk.
Szólásra nyitottam a számat, mikor rájöttem hogy fogalmam sincs mit akarok mondani. Csak néztem Indrára aki karba tett kézzel és felhúzott szemöldökkel várt.
-Itt ne beszéljünk erről, gyere be.-mondtam végül.

A házba érve Indra egyenesen a nappaliba ment, ott várva rám. Én viszont nem siettem el semmit, lassan vettem le a cipőmet és a kabátomat, majd még kezetmosni is elmentem, ezzel húzva az időt.

-Lexa, ne csináld ezt. Gyere ide, és mondd el mi folyik itt!-szólt utánam mikor megunta.
Sóhajtottam és leültem szembe vele a kanapén. Kényelmetlenül fészkelődtem, de végre a szemébe néztem.
-A barátnőmnél voltam.-nyögtem ki végül az igazságot. Értelmetlen lett volna hazudni.
Egy percig csak döbbenten bámult rám, majd megdörzsölte az orrnyergét.
-Ki az? Mióta? És előre jelzem hogy ha híres, ha nem, darabokra töröm a csontjait ha megbánt.-mondta egy apró mosollyal. Én is elmosolyodtam. Nem erre a reakcióra számítottam, de örültem hogy Indra támogat.
-Clarke Griffin a neve. Körülbelül egy hete tart. És nyugodj meg, nem hiszem hogy vele bármi problémád lesz.
-Azt majd meglátjuk...-mondta a szokásos Indrás 'Nem bízom senkiben' stílussal.
-Gondolom nem kell mondanom, de jó lenne hogyha Titusnak erről nem szólnál. Jobb ha én mondom el.
Megértően bólintott, majd még néhány kérdés után elment.

Miután egyedül maradtam a házban, előhúztam a nyakláncomat a pólóm alól. Amikor Clarke odaadta, annyira meglepődtem, hogy időm se volt rendesen megnézni. A kezembe vettem a kis hold alakú medált, és ekkor vettem észre hogy valami bele van gravírozva. Egy 'L' betű volt.
Megint gyorsabban dobogott a szívem, pont mint amikor kibontottam, és szavak nélkül maradtam.

A telefonom csörgése rontotta el a pillanatot, ami Titus nevét jelezte.
-Beszélnünk kell a forgatásról, ma délben találkozunk az irodámban.-mondta és már le is tette. Idegesen felhorkantam. Utáltam ha ilyen, ha valami van, rajtam vezeti le a feszültséget.

Már csak fél óra volt délig, így felhívtam a sofőröm, aki pont időben kitett az iroda előtt.
Felsiettem Titus elválasztott részlegéhez és kopogás nélkül benyitottam az ajtón.
-Ülj le, Lexa.-tudtam hogy bajban vagyok, de mostmár mindegy volt. Sodródtam az árral.-A tegnapi viselkedésed felelőtlen volt. Indrával rengetegszer próbáltunk elérni, és még most sem tudom hogy hol voltál.-
Felnézett rám a papírjai felett és magyarázatot követelő arccal figyelt.
-Nem lehet egy kis magánéletem? Már évek óta csak a munkának élek, talán most jól esett kikapcsolódni.-kerültem ki az egyenes választ, de láthatóan nem volt megelégedve.
-Hol voltál, Lexa?-tért a tárgyra inkább mire karba tettem a kezeimet.
-Neked a karrierem a hatásköröd, nem a magánéletem.-vágtam vissza, de csak egy dühös nézést kaptam.
-Lexa, csak aggódok érted.-lágyult el végre a hangja.
-Tudom.-mondtam mostmár én is nyugodtabban.
-Akkor mondd el hol jártál, hogy végre megnyugodhassak.
Nagyot sóhajtottam és csukott szemmel válaszoltam.
-A barátnőmnél.
Hátradőlt a székében és alaposan végigmért. Láttam rajta hogy nem tetszik neki. Nagyon nem.
-A szeretet gyengeség, Lexa. El fogja terelni a figyelmedet, nem fogsz majd rendesen dolgozni és a végén...-eddig halgattam, innentől csak a nyakamban lévő nyakláncra koncentráltam, és arra hogy milyen volt reggel Clarke mellett ébredni. Ha ez gyengeség, akkor nagyon szívesen leszek gyenge az életem végéig.
-A média nem tudhat erről.-erre a mondatára felkaptam a fejem és sokkosan néztem a szemébe.
-Mi? Nem fogom titokban tartani!-csattantam fel, de ő csak előrehajolt az asztalra.
-Lexa, ez a kapcsolat árt az imidzsednek. Sajnálom, nem mondhatod el senkinek.
Lenéztem az ölembe és gondolkodtam. Lehet hogy ártana a karrieremnek, de ha eltitkolom, az nekem árt. És Clarkenak. Beszélnem kell vele. Ha Titusnak igaza is van, nem fogom elhagyni ezt a lányt, azért hogy megkapjak néhány szerepet.
-Rendben.-mondtam végül.
Figyelmeztetett hogy ne járjak az utcára se a saját barátnőmmel, és hogy egy hét múlva kezdődik a Fear the Walking Dead forgatása, amivel még nagyobb figyelem jár majd a médiában.
Ez annyit jelent hogy a paparazzik lerázhatatlanok lesznek.
Tudtam hogy ez a hét túl jól indult ahhoz hogy ne rontsa el valami...

-Lexa? Itt vagy?-hallottam meg Clarke suttogását az ablakom alatt.
-Clarke, miért nem használod az ajtót, mint más normális emberek?-kérdeztem kihajolva az ablakon, egy mosollyal az arcomon.
-Uncsi...-mondta majd az ajtóhoz sétált.
Ahogy belépett, felém fordult és egy gyors ölelés után a kanapéra ült, velem együtt.
-Miről akartál beszélni?-kérdezte, majd az ölébe húzott, ahogy mindig.
-Indra és Titus tud rólunk.-mondtam gyorsan. Már meséltem Clarkenak róluk, így tudta milyen fontos a véleményük.-Indra támogat, de jelezte hogy nem szerencsés ha megbántasz. Titus viszont...Nem örült.-mondtam és megfordultam az ölében.
Aggódás és egy kis félelem ült ki az arcára de próbáltam megnyugtatni egy mosollyal.
-Ne aggódj.-mondtam végül és egy puszit nyomtam az orrára.-Nem számít mit gondol az a vénember. Csak egy dolgot kért.
-Miért érzem úgy, hogy azt akarja hogy titokban tartsuk?-kérdezte. Lesütött szemmel ültem előtte, ami elég válasznak bizonyult. Hitetlenül felhorkant és kimászott mellőlem.-Lexa, akarod te ezt? Hogy bújkáljunk? Nem foghatom meg a kezed az utcán, nem ölelhetlek át, te pedig hazudni fogsz minden interjúdban. Csodás.-mondta és járkálni kezdett a szobában.
-Szerinted én ennek örülök? Ez Titus kérése, nem én találtam ki. Szerinte ártanál az imidzsemnek és én csak szeretnélek megtartani téged is és a karrieremet is. Nem lesz ez így örökké, csak Titusnak látnia kell hogy nem vagy rám rossz hatással.-magyaráztam de a dühödt arckifejezése nem tűnt el.
-Ártanék az imidzsednek. Miért, mert nem vagyok híres? Vagy mert lány vagyok?-kérdezte és éreztem hogy a könnyek kezdenek utat nyerni az arcomon.
-Nem tudom!-kiáltottam végül és nem bírtam tovább. Az arcomat a kezembe temettem és halkan sírni kezdtem.
Alig egy másodperccel később, Clarke testét éreztem meg a sajátom mögött. A hátamat a mellkasának döntöttem, ő pedig védelmezően körbevett a karjaival.
-Nyugodj meg. Itt vagyok. Itt maradok.-mondogatta miközben a karomat simogatta.

Vagy fél órát ültünk így mire megnyugodtam és a fejemet a mellkasába fúrtam.
-Félek.-mondtam mire még jobban magához szorított.
-Ne. Együtt végig csináljuk. Csak tudnom kell valamit.-megfogta az államat és felemelte hogy a szemünk egy vonalban legyen.-Egyetértesz Titussal?-kérdezte mire hevesen rázni kezdtem a fejemet.
-Dehogy.
Erre elmosolyodott és kiengedte a levegőt amit eddig benttartott.
A nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam amit azonnal viszonzott. Mikor elváltunk, arcomat a nyakába fúrtam, és ajkaimat végigvezettem a puha bőrön. Éreztem ahogy megremeg alattam mire belemosolyogtam a hajába. Adtam neki egy apró puszit a nyakára, majd visszahajoltam az arcához.
-Nem a karrieremet féltem. Attól félek hogy elhagysz.-vallottam be miközben egy hajtincsét az ujjam köré tekertem.
Felnevetett, én viszont értetlenül méregettem.
-Lexa...Nem tudnálak elhagyni.-mondta és a gyomrom megint szaltózni kezdett. Belesimultam az ölelésébe és hagytam hogy a szívdobogása legyen az egyetlen gondolatom.