Fame Comes With A Price

7.

Másnap

Clarke pov

-Griffin, jelezném hogy már egy hete fel se hívtál, ezt már nem foghatod a munkádra.-szólt bele a telefonba a legjobb barátnőm, Raven.
-Sajnálom Reyes, de elég sok dolog történt. Viszont ma muszáj beszélnünk, a lakásomban várlak. Siess.
-Ajánlom hogy jó kis pletykákkal várj!20 perc és ott vagyok.-búcsúzott el, majd letette a telefont.

Amikor Raven 20 percet mond, az általában 40-et jelent, szóval nem siettem.

Még a kocsiban ültem amikor felhívtam, így megálltam egy boltnál hogy gyorsan vegyek néhány cuccot. A sorok között járkálva egy ismerős alakot láttam meg néhány méterrel előttem.
-Octavia?-szólítottam meg, mire felém fordult és egy mosoly terült szét az arcán amint felismert.
-Clarke! Már évek óta nem láttalak!-ölelt át és percekig szorított.
-Igen, örülök hogy most összefutottunk. Nem érsz rá ma? Nálam lesz egy barátnőm, te is csatlakozhatnál.-mondtam mire gondolkodó fejet vágott.
-Jó lenne, de Bellamyval töltöm a napot. Muszáj, szerinte mostanában nem voltunk együtt eleget.-nevetett fel és a bátyja említésére én is elmosolyodtam.
-Hozhatnád őt is. Mindketten hiányoztok.-tettem a kezem a vállára.-És sok mesélnivalóm van. Gondolom nektek is.-böktem oldalba. Sóhajtott és elővette a mobilját.
-Rendben. Felhívom és megkérdezem van-e kedve.

Amíg O telefonált, én összeszedtem mindent ami az ebédhez kell, majd együtt sétáltunk ki a kocsimig.

-Igent mondott, úgyhogy fél óra múlva átmegyünk a lakásodhoz. Most pedig felszedem őt az edzéséről. Na szia.-ölelt át újra majd utoljára integetett és beült a kocsijába.

Hazamentem, és pont ahogy gondoltam, Raven még sehol nem volt. Belekezdtem a pizza elkészítésébe unalmamban. A felénél tartva, megszólalt a csengő.
-Gyere be, Raven, nyitva van.-kiáltottam át a szobán és már nyílt is az ajtó.
-Itt vagyok, mennyivel lett szebb a napod?-ugrott a nyakamba a saját poénján röhögve mire játékosan oldalba vágtam.
-Inkább gyere, segíts a kajával, mindjárt átjön két régi barátom is.-húztam a konyhába.
-Na szép az én társaságom már nem is elég?-kérdezte tettetett megbántottsággal.
-Ó, higyj nekem, bőven elég.-válaszoltam nevetve és átkaroltam a vállát.

-Griffin, csöngettek.-kiabált át Raven a nappaliból, úgy 15 perccel később.
-Jó, megyek.-tettem félre a már majdnem kész pizzát, és kinyitottam az ajtót.
Szinte azonnal négy erős kar közé szorultam, ahogy a Blake testvérek egyszerre húztak be egy ölelésre.
-Sziasztok, gyertek be.-mondtam mikor elengedtük egymást, ők pedig követtek a nappaliba.-Ő itt Raven Reyes, a legjobb barátnőm. Raven, ők pedig Bellamy és Octavia Blake, gyerekkori barátaim és szomszédjaim.
Miután néhány percet beszélgettek és kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén, én betettem a pizzát a sütőbe és közéjük ültem.
-Pletykákat ígértél nekem Griffin.-rúgdosott meg Raven, mire kissé elpirultam.
-Először ti meséljetek. Mi történt veletek az elmúlt néhány évben?-néztem felváltva Bellamyra és Octaviára mire összemosolyogtak.

A következő órákban megtudtam hogy Bellamy egyedül él, alig 15 percre tőlem és bokszot tanít a városban élő kisgyerekeknek. Mesélt egy lányról akit Echonak hívnak, és a kollégája, csak ő harcművészetet tanít. Ahogy róla beszélt, és hogy mennyire utálja, a tekintetem Octaviára vándorolt. Felhúztam a szemöldököm, és ő pontosan tudta mire gondolok. Megforgatta a szemét, ezzel jelezve hogy ez az utálat inkább vonzódás.

Ezután Octavia elmesélte hogy miután elköltözött otthonról, részt vett egy túrán ahol bejártak egész sok országot, megismerve kultúrákat. Itt ismerte meg Lincolnt, a túra egyik vezetőjét, akivel azóta együtt is vannak. Az egész élmény megváltoztatta az életét, és azóta sokkal erősebb és önállóbb.